Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-426

360 436. orszíigos ülés äetszemher 6-án, szombaton. 1880. nr más eljárást is követhetett volna, azt, hogy a fegyvergyárat az állam számára megveszi. Épen igy járt el annak idején Széll Kálmán, mint pénzügyminister, mikor a tiszai vasut­társulat részvényeit összevásárolta és ez által a vasutat az állam birtokába vette és én meg vagyok győződve, ha a t. minister ur ezt teszi, mindannyian kész örömmel megadtuk volna neki ezért az indemnitást. Akkor igenis volt értelme a fegyvergyár felállításának; de annak, hogy ez azután felállitt issék, nincs értelme s a mit a pénzügyi bizottság proponál, azt én semmi másnak, mint mézesmadzagnak nem te­kinthetem, hogy ezt annak contójára szavazzuk meg ; de ha azután rá kerül a sor a dologra, a pénzügyi bizottság fog leginkább ellene op­ponálni. (Igán! Ugy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Ha tehát, t. ház, mindezeket összefogla­lom, akkor constatálnom kell, hogy a t. minister ur ellentétbe helyezkedett itt a törvénynyel és ezért jogilag felelősségre vonható s azon felül nem felelt meg a törvényhozás intentióinak és ennek következtében politikailag kell őt felelős­ségre vonni. f (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez, t. ház, annyival is inkább áll, mert a mi itt történik, az nem egy isolált faetum, hanem itt egy politikai rendszerrel van nekünk dolgunk: (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) a minister ur katonai politikájával, melyet röviden az osztrák centrálisaió katonai politikának nevezünk. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) E közt és a mi álláspontunk között egy éles, áthidalhatatlan ellentét van, épen olyan ellentét, mint a minő ellentét van a hadsereg közszelleme és a magyar nemzeti köz­szellem közt. (Igaz / Ugy van ! a bal- és szélső bal­oldalon.) A múlt alkalommal erről szóltam és akkor gróf Csáky t. képviselőtársain több jóakarattal, mint szerencsével (Derültség a baloldalon) fel­szólalt és elkezdte dicsérni a hadseregnek ha­gyományos szellemét, azt mondván,„ hogy az milyen jó dolog. Hát, t. képviselőtársam, értsük meg egymást. Ha a hagyományos szellem alatt azt méltóztatik érteni, hogy az a hadsereg legyen vitéz, legyen benne kötelesség és becsületérzet, magyar koronás királyunk, legfőbb hadurunk iránti hűség és engedelmesség, akkor ez ellen a szellem ellen nekünk kifogásunk nincs. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ne méltóztassék elfelejteni, hogy annak a hagyományos szellemnek még egy másik in­gredientiája is van és ez az, hogy annak a hadseregnek megvolt a katonai politikai con­ceptiója: az absolutismus és a birodalmi egység. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez eredményezte, t. képviselőtársam, hogy oly fé­nyes alakok mellett, mint Savoyai Eugen, Radetzky és mások mellett, voltak oly sötét átkos alakok, mint Karaffa, Haynau, a kik a hadseregnek magának szégyenére váltak és nagyobb szerencsétlenséget okoztak a monarchiá­nak, mint bárminő nagy veszély. (Igaz ! Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőtár­sam, készséggel elhiszem, hogy ezen hagyomá­nyos katonai szellem nem létezik már a régi rideg formában, de létezik a dolog lényegét illetőleg, a mit bizonyít az a számtalan eonflic­tus, mely a katonaság és a polgárok között lép­ten-nyomon előfordul. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azután szólott a germanisatióról. Hát itt is értsük meg egymást. Én nem azt állítom, hogy a magyar ember, ha belép a hadseregbe, ott ger­manisálódik; de azt állítom, hogy ugy, a mint van ez a hadsereg, a magyar hadsereg a közös hadseregben nem a magyar állameszmének, a magyar nyelvnek csinál propagandát. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindenütt a vilá­gon a legnagyobb hivatása a hadseregnek — ez volt Francziaországban, ez Porosz- és Olasz­országban — hogy az állam egységének legyen hatalmas eszköze. (Helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon) És én merem állítani, hogy ez egyálta­lában nem áll ellentétben azzal a politikai gon­dolattal, a mint azt Deák Ferencz í 867-ben megcsinálta. Mert mikor Deák Ferencz törvénybe iktatta azt, hogy a magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része, nagyon jól tudta, hogy ez mit jelent és hogy ennek mi a conse­quentiája. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi, t. ház, igy contempláljuk a dolgot; a minister ur máskép contemplálja és ezért nem értünk egyet a minister úrral. A honvédelmi minister ur az osztrák centraíisatio politikáját csinálja. (Élénk helyeslés bal- és szélső baloldalon.) De ma nemcsak azt l-csinálja, hanem csinálja egy osztrák fegyvergyárnak a politikáját is. (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ezt, t. ház, túrni nem lehet 1 , itt proce­dálni kell és azért kell kiküldeni azt a vizsgáló bizottságot, melyet Polónyi Géza t. barátom proponált, hogy a helyzet tiszta és világos le­gyen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meg­kívánja ezt az ország érdeke. . . . (Zaj jobbfelöl. Élénk felkiáltások a bal- és szélső balfelöl: Halljuk! Halljuk;! Elnök csenget.) Gr. Károlyi Gábor: Ezeknek szabad beszélni, nekem nem. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Engedelmet kérek, én most is ép ugy csengettem és ép ugy kértem csendet, mint azt Károlyi Gábor képviselő ur gyakori közbe­szólásai alkalmával szoktam ten ii. (Helyeslés

Next

/
Thumbnails
Contents