Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-426

496. orsíágos ülés deezeml>er 6-án, szombaton. 1890. 357 (Derültség balfelől) az ő határozott fellépésével és katonai tekintélyével, (Derültség a baloldalon) a melylyel én természetesen, mint laieus ember, concurrálni nem tudok. Azután elhozta segédül a t. minister urnak az előadói széken ülő t. barátom az ő rokonszenves egyéniségét, az ő nemes ambitióját és azt, a mit legjobb lett volna otthon hagyni: a pénzügyi bizottságnak sajátos izű kipróbált tactieáját. Mert, t. ház, a mi pénz­ügyi bizottságunk, mondhatnám, megfizethetlen testület a kormány előterjesztései szempontjából. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) A pénz­ügyi bizottság egy nagy elsimítási praeparandia, a hol kidolgoztatnak azon eszközök és módok, hogy a kényes és fontos kérdéseket miként lehet itt a tárgyaláson átcsúsztatni. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Azt mondják, a pénzügyi bizottság titkos irattárában őriztetik egy előadói pragmatiea se szerint az az első szabály, hogy az előíidónak az a kötelessége, hogy mikor a minister valamit állít, arra neki rá kell duplázni és még nagyobbat kell állítania, főleg pedig hatnia kell a kép­viselőház phantasiájára, szánalmát felkölteni, illetőleg, ha lehet, megijeszteni. (Derültség a bal­és a szélső baloldalon.) Én constatáloin, hogy t. barátom az előadó ur igyekezett teljesíteni ezen recipe rendeleteit. (Halljuk! Halljuk !) Ha a t. minister ur hivatkozik a szerződésre, akkor az én t. barátom hivatkozik a jegyzőkönyvi kivonatokra; ha a t. minister ur képviseli a jogászt, a jogérzetet, a mi természetes olyan embertől, a ki a corpus jnrist folyton tanulja, az igaz, hogy visszafelé: (Zajos derültség a bal­és szélsőbalon) akkor az én t. barátom, az elő­adó ur philanthropicus álláspontra helyezkedik. Ha az ember az ő jelentését olvassa és abban azt találja, hogy a lőkisérletek folytatása élet­biztonsági tekintetekből mellőztetett, igazán azt hiszi, hogy az önkéntes mentőegyesület jelen­tését olvassa, mely eldicsekszik azzal, hogy a közönséget hány szerencsétlenségtől mentette meg. (Derültség balfelől.) Hát, t. ház, igazán nagy kár, hogy a pénz­ügyi bizottság ezen mentési buzgalmában nem ment annyira, hogy azt is ki nem sütötte, hogy ezen fegyverek olyanok, a melyek nem az ellen­séget lövik le, hanem azokat, a kik lőnek velők s hogy ezen fegyvergyárnak örök időkre meg kell tiltani, hogy fegyvereket készítsen. (Derült­ség a bal- és szélső baloldalon.) Ezek mind igen szép, épületes dolgok, t. ház, hanem én azt hiszem, hogy ezen véde­kezés talajdonképen két eardinalis hibában szen­ved. (Halljuk! Halljuk!) Az egyiket ugy lehet kifejezni: „quis multum probat, nihil prohat"; (Igae! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert azt csak nem fogj"a hinni a minister ur, hogy létezzen egész Európában ember, a ki el­higyje, hogy ezen ismeretes első rangú ezég, a melyre hivatkozik, egyáltalában nem volna képes jó fegyvereket készíteni. A másik hiba pedig, a miben a t. minister ur védekezése szenved, az, hogy ő azt hiszi, hogy akkor, amikor azon szerződést megkötötte és azt a szerződést felbontotta, tulajdonképen a törvényhozás intentiojának felelt meg. Mert mi volt voltaképen a törvényhozás intentioja ezen evár létesítésénél? T. barátom, az előadó ur, ezt egészen helyesen és szabatosan előadta. Én azt gondolom, vele mindenben egyetértünk. Az egyik intentio volt az, hogy a honvédek fegyverekkel láttassanak el ; a másik volt az, hogy tehát lé­tesíttessék egy fegyvergyár és hogy annak épen a fegyverek megrendelése képezze a hasisát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azután volt az, hogy ennél a fegyvergyár alkotásánál is domborodjék ki az országnak közgazdasági po­litikája, a mely azt akarja, hogy gyárakat emel­jünk, hogy közgazdaeági egyoldalúságunkból kibontr.kőzzünk. (Helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) És volt azután az, hogy lehetőleg meg­könnyíttessék, előmozdíttassék a külföldi tőkének és vállalkozási szellemnek importálása. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát ebből folyólag mi volt a t. minister ur feladata, hogy ha a törvényhozás intentioját teljesíteni akarja? Az volt feladata, hogy a t. minister ur ezzel a gyárral szemben a leg­nagyobb előzékenységet tanúsítsa, hogy azt segélyezze, nem pedig hogy működését akadá­lyozza. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És miképen járt el a t. minister -ur e meg­bízatásában ? Eljárt igenis ugy, hogy kötött egy szerződést, a mely oly rövid lejáratú terminusokat tartalmazott, hogy biztosra lehetett venni, hogy azt megtartani nem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert abban Polónyi t. barátomnak igenis igaza volt, hogy az ilyen alapítandó gyárak rendesen gyermekbetegséggel szoktak küzdeni, azt előre kell látni. Ezt legjobban bizonyítja magának a steyri gyárnak története; mert a mint valamennyien nagyon jól tudjuk, annak eleintén a puskakészítés épenséggel nem sikerült és merem állítani, hogy ha a hadügyi kormány­zat a steyri gyárral szemben olyan szűk­keblű eljárást tanúsított volna, mint a honvédelmi minister a magyar gyár irányában, az nagyon régen megbukott volna. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De azt mondja a t minister ur, hogy aláirta a szerződést, volenti non fit injuria, ma­gára vessen, ha megbukott. Hát, t. ház, én elhiszem, hogy talán a szerződés értelmében ezzel a fegyvergyárral szemben igaza van a t. minister urnak, épen

Next

/
Thumbnails
Contents