Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-412
30 412. orsnágoB ölés november 20 án, egűtörtSlt«n. 1890. tagadás és a polygamiára ne jogosítson. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) T, ház! Ha ilyen alapon lesz szervezve az egyház s benső erejét szabadon fejtheti ki a katholicismus, nem fogok félni akkor, hogy a versenyben elmaradunk. S ekkor határozottan merem mondani: ám ha az egyház állami czélokkal jönne ellentétbe az által, hogy a valíáserkölcsös alapok helyett politikai agitatiók eszközévé sülyedne, a mely a nemzeti culturát, a nemzeti állam eszméjét veszélyeztetné: a kormány kezeljen van a hatalom, vonja felelősségre, legyen az az az egyház képviselője az esztergomi palota lakója, vagy lakjék az Turócz-Szt.-Mártonbaíi. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek után kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom, irányi képviselő ur határozati javaslatának egyik részéhez elvben hozzájárulok. (Hosszasan tartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a hal és szélső baloldalon- Számosan üdvözlik a szó uokof. Megújuló taps.) Elnök: T. ház! Roszival képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. (Halljuk! Halljuk!) Koszival István: Engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy Hock Jáno* képviselő űrnek insinuatiójára röviden feleljek. (Halljuk! Halljuk!) Először is, a mi ezen párton lévő katholicus papképviselők magatartását illeti, minthogy már ezt felhozta, megjegyzem — s ezt mindenki tudja, a ki a lapokat olvasta — hogy mi méltóságteljesen szólaltunk fel a pártban. (ügy van! JJgy van! jobbfelől. Derültség és ellentmondások a szélső baloldalon.) Mi nem kértünk nem kunvoráltunk, mi mereven bocsátottuk álláspontunkat a párt bölcs elbírálása alá, (Igaz! ügy van! jobbfelől) azzal az alternatívával, hogy ha a párt méltányolja a mi helyzetünket, megmaradunk a pártban továbbra is; de kijelentettük határozottan, hogy ha a mi helyzetünket nem méltányolja, odahagyjuk a pártot, (ügy van! jobbfelől.) Azt tehát, a mit a képviselő ur erre nézve mondott, mint gyanúsítást, visszautasítom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De van Hock képviselő ur felszólalásának egy másik része is és ez már nagyon veszedelmes. Hock képviselő ur a szentirásból idéz és azt mondja: igen jól tudom s meg vagyok győződve arról, hogy nincs hatalom, hanem csak Istentől. Szendrey Gerzson: Igaz az! (Élénk derültség.) Roszival István: Én is azt mondom, hogy igaz és ezt Hock képviselő ur is elismeri. De midőn ő ezt elismeri a világi felsőbbség előnyére, ugyanakkor megtagadja azt saját egyházi felsőbbségével szemben. (Igaz ! Igaz! jobbfelől. Zajos felkiáltások a bal- és szélső báloldalon: Nem áll! Csak kortes-pükpököket nem akar! Hosszantartó zaj és mozgás,) Pedig ugyanabban a könyvben, a melyből első idézetét vette, az is áll, hogy „ Quos Spiritns Sanctus posuit regere Ecclesiam Dei." (ügy van! ügy van! jobbfelől.) T. képviselőház! Az volna, valósággal a katkolicus egyház kebelében belforradalom, ha sokan ngy gondolkoznának, mint Hock képviselő ur, (ügy van! ügy van! Elénk tetszés jobbfelől. Élénk ellenmondás a bál- és szélsőbalon) a ki a saját egyházi elöljáróinak hitbeli tisztaságát vonja kétségbe. (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Zajos éllenmondások a bal és szélsőbalon, Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) De Hock képviselő ur sokkal nagyobb csekélység, (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon) hogy sem ezen nézetének csak egyet is meg birjon hódítani. Ilyen embertől azután mi (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélsőbalon. Zajos felkiáltások: Bendre! Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk! Tessék meghallgatni, hogy mit akar mondani! Elnök csenget.) Hock János (szólni akar. Élénk felkiáltások jobbfelől: Talán a politikai morálról akar beszélni? Zajos felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Rendre! Nagy zaj és mozgás. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassék meghallgatni Roszival képviselő urat; joga van hozzá, hogy szavait megmagyarázza. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Roszival István: A mennyiben a nagy zajban egyesek nem értették volna meg kifejezésemet, csak ismételni akarom, hogy én azt mondottam . . . (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ne ismételje! Elég volt! Bendre! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) En azt mondottam, hogy az én szemeimben Hock képviselő ur sokkal nagyobb csekélység, semhogy én tőle politikai morált tanuljak. (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Bendre! Elnök csenget. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Elnök: Én nem tartom megengedhetőnek, hogy ebben a parlamentben egyik képviselő ur a másikat csekélységnek nevezhesse. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Itt a nemzet kép\iselői ülnek, a kik pártkülönbség nélkül egymást tisztelni tartoznak. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hock János .* T. ház ! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Személyes megtámadtatásc:íímén kérek szót. (Halljuk!) Hogy a t. képviselő ur minek fog engem tartani, az rám nézve teljesen közömbös. Az ő megjegyzésének ezen személyi oldalával azért nem is foglalkozom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Pusztán egy tárgyilagos megjegyzést akarok tenni azért, hogy itt elmondott szavaimat az ő félremagyarázása folytán mások is másként ne értsék, mint a miképen én értem
