Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-425
336 426. országos ülés áec«sml>er 5-én, pénteken. 1890. baloldalon.) Most tanácskoznunk kell a felett, hogy vájjon a bábának szereplése csak jóhiszemű tévedés-e, vagy pedig oly tényekre vezethető vissza, a me 7 yek a saját akaratából való cselekvést állapítják meg. Habár feszélyező lesz a t. minister úrra, a tábornokra, ha a bába szerény szerepében szerepeltetem B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Egy cseppet sem! Polónyi Géza: de méltóztassék meg-: engedni, hogy a basonlat hűsége kedvéért beszédem fonalán vele igy foglalkozzam. (Élénk derültség a hal- h szélső hátoldalon.) T. ház! Hozzáfogok vádam eonstruálásához, hogy minden félreértést előre is tökéletesen kizárjak. Én a. t. minister urat azzal vádolom, hogy nem bír azon érzékkel, mely a nemzeti aspiratiók iránt való fogékonysággal és azzal együtt jár, a mit mi hazafiságnak nevezünk. (Ugy van! JJgy van! a szélsőhalon.) Még egyszer ismétlem, hogy a nemzeti aspiratiók iránt való érzék hiányával vádolom. Vádolom a t. minister urat azzal, hogy ő ezen magyar fegyvergyár eszméjében nem ismerte fel azt a tényezőt, melyet a törvényhozás azért iktatott törvénybe, hogy a nemzet vénképességét fokozzuk, hogy végre-valahára valamit a honvédelem terén is matassunk, a mivel ezen nemzet létének jövőjét biztosítottabbnak hihetjük; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az az érzék, t. ház, hogy valaki egy nemzet nagy eszméinek érvényesülése iránt fogékonysággal bírjon; az az érzék, hogy a tettre vágyakozás nemes ingerével bírjon akkor, midőn nemzeti ideálokért kell küzdeni; ez az érzék, t. ház, az, a mely a honvédelmi minister úrban hiányzik és ezen érzéknek hiánya volt az, mely, az én egyéni meggyőződésem szerint, a magyar fegyvergyár bukásának is közvetlen szülőoka és valóságos tényezője volt. (Igaz! Ugy van! Tetszés a szélső haloldalon.) Még tovább is s::ahad volna mennem, t. ház, de nem akarok messzebb menni; mert csak oly consequentiákat akarok levonni, melyek a tények rendíthetetlen logicájával é^ acíákkal bizonyíthatók. Ha én ilyen vádat constraálok egy minister ellen, akkor ebő sorban psyehopathologicus szempontból kell bonczoínom azt, hogy alanyi, Fubjeetív szempontból szabfd-e a t. minister úrról ilyen esekkvényt vagy ilyen mulasztást feltételeznem, igen vagy nem? Kos, t. ház, mi politikai ellenfelek vagyunk, az elvek terén küzdünk egymással, de a hazafiság tekintetében egymás közt demarcatiót vonni nemcsak, hogy nem engedünk, de szívesen elismerjük, hogy azon min is tereknek, kiket egy parlament bizalma a bársonyszékekbe ültet, ezen kérdésben ÍB, mint a jók legjobbjai közül kiválasztottaknak, egy fejjel magasabban kell állaniok valamennyiünk felett, legalább igy kellene, hogy legyen. Én, t. ház, midőn a függetlenségi és 48-as párt megtisztelő bizalmából szólok, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy e tekintetben mi a mai kormánynyal szemben csak egyetlen egy emberrel tudunk kivételt tenni és az az igen t. honvédelmi minister ur. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Már most, t. ház, mire alapítom én e subjectiv felfogásomat? A t. minister ur, mint férfi, férfias jelleménél, műveltségénél fogva, többet mondok: a szeretetreméltóságig lekötelező szolgálatkészségénél, ejegantiájánál és mindennél fogva, a mi jót róla, mint emberről elmondhatok, oly előnyökkel dicsekedhetik, melyek őt a társadalomban sok mástól megkülönböztetik. Tudjuk mindnyájan, hogy akár egy porosz, akár 1 egy osztrák kormányon fényesen betöltené helyét, de arra, hogy a magyar honvédelmi minister székét betölthesse, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon) arra, t. ház, a hazafiságnak az az érzése, mely bennünk kifejlődött, benne természetes okoknál fogva nem is lehet meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már, t. ház, nem akarok én itt geneticus táblák felsorolásával előállani, de tényül constatálhatom azt, hogy a t. minister ur neveltetésének első korszaka esik abba az időbe, midőn a nemzet elnyomatásának korát élte. Akkor is a t. minister ur oly magas légkörben volt, a hova különösen azon időben egy egész magyar nemzet fájó fohásza is csak ritkán, csak nagy nehezen tudott feljutni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur nem élte át velünk itt az 50-es évek nyomorúságait, sanyarúságait. Azok között volt, kik bennünket akkor nyomorgattak és " sanyargattak, a kik törvényeinktől megfosztottak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minif-ter ur az 1861. évi korszaknak küzdelmeit nem látta, velünk együtt át nem élte. A t. minister ur nem vette ki részét azon alkotmányos küzdelemből, mely azon alapnak megteremtésére vezetett, melyen ma a t. minister ur is kormányozni hivatva van. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) A t. minister ur egyéniségén kivül fekvő okokból, de tényleg nélkülözött minden olyan kelléket, a mely a magyar emberben felfokozta azon ösztönöket, a meljeket mi együttesen egy gyűjtőnév alatt hazafiságnak ismerünk és a melyekre egy múlt korszaknak keserű emlékei, azonkívül egy 1861. óta folytatott győztes küzdelemnek tényei tanítottak. (Igaz! Ugy -van! a szélső baloldalon.) A t. minister urat, mielőtt a miaisteri székbe ült, már, megelőzte hírneve és tudtuk azt, hogy ő rendkívül nagy vajúdásokon ment keresztül.
