Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-425

4á5. országos ülés deczember 5»én, pénteken. 1890. 337 míg ő a honvédelmi ministeri székbe jutott. Már akkor fokozatosan emelkedett a gyanú, hogy Magyarországnak honvédelmi ügyét lehet-e helyesen egy tisztán osztrák nevelésben részesült, bármennyire tiszteletreméltó tábornokra bizni, igen vagy nem? (Igaz! Ugy van! a szélső ^baloldalon.) És, t. ház, midőn ez bekövetkezett, a képyiselőház találkozott egy honvédelmi niinisterrel, a kinél első sorban is fájón kellett tapasztalnunk, elnézést kellett vele szemben gyakorolnunk már csak azért is, mert magát a nyelvet, legdrágább kincsünket folytonosan kerékbe törte. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minis t©r : Nincs olyan éles nyelvem, mint a képviselő urnak! Polónyi Géza: Méltóztassék megengedni, hiszen tudom, hogy sokat haladt a t. minister ur ezen a téren, de ez talán nem bűn, ha felemlíteni, hogy a magyar nyelvet nem kezeli azzal a tökélylyel, melylyel a német nyelvet bizonyára kezeli. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, a politikai tényeknek egész sorozata következik, a mely nekem e tekintetben igazat ad. Elkövetkezett a véderőnek újra való szervezése. Méltóztatik tudni, hogy egy egész nemzet közfelháborodását vonta maga után ezen törvényhozási intézkedés, a melynek szülőoka, forrása az volt, hogy a honvédelmi ministeri székben nem egy oly férfiú ül, a ki a nemzet aspiratióit átérzi, azokat valósítani akarja, hanem ott ült az osztrák generális. (Igaz! Ugy van! a szélső báloldalon.) S ma is, t. képviselőház — pedig csodálatos arra a korszakra visszaemlékezni — ma is abból a korszakból, daczára annak, hogy a ministerelnököt a közfelháborodás elsodorta, az a minister, a kinek bukását tényleg köszönhette, az, mint egy kérdőjel, ma is a honvédelmi minister bársonyszékében ül. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Csodálatos ez, t. képviselőház, mert hiszen közíudomású dolog az is, hogy a néhai istenben boldogult Tisza-korszaknak (Halljuk! Halljuk!) egyik politikai jellemvonása az volt, hogy a t. minister ur — már a volt ministerelnököt értem — mindig tartott dugasz alatt elbuktatni való ministereket, a kiket akkor áldozott fel a közvélemény nagy molochjának, mikor neki szüksége volt arra, hogy maga megmaradjon. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) így volt az Széchenyivel, igy volt Fábinyval, igy akarta ő, hogy legyen báró Fejérváryval is ; és hogy még sem igy történt, annak csodaszerü arcanum-ereje abban van, hogy a t. minister KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET. ur olyan növény, melynek gyökerei nem lefelé, hanem felfelé kapaszkodnak. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Már most a mai kormány — hogy egy horticulturalis hasonlattal éljek — tényleg azon helyzetben van, mint kertész, a ki új kertet akart alakítani, szőnyeg-virágból megalkotta nemzeti színben a magyar koronát, de egy helyütt a fekete föld üres maradt s abban benne maradt egy mag, melyből kivert az úgynevezett sárga kökörcsin. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Ennek a növénynek meg az a sajátsága, hogy fekete földben, sárga lévén, fekete-sárga szint mutat, azonkívül magasabbra nő, mint a szőnyegvirág és bármily szép legyen egyébként a szőnyeg, mindig ez az egy kökörcsin-virág az, mely szembeötlik. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) A gondos kertésznek sürgősebb feladata nem lehet, mint ezt a sárga kökörcsint minél előbb kigyomlálni. De a véderő-vitán túl ott volt a monori zászló kérdése. Ott ismét egy nemzeti eszményképünknek, magának a nemzeti zászlónak megaláztatását, törvénytelen módon való megaláztatását kellett elszenvednünk; mert a tisztelt osztrák generális honvédminister ur feltalált egy jelszót, hogy az csak jelző zászló. Még ez sem minden, t. ház. A magyar törvényhozás a honvédek számára külön esküformát állapított meg. A honvédeknek meg kell esküdniök — a közös hadseregbeli katonáktól eltérőleg — a magyar alkotmányra is. A tavalyi költségvetési vitában rábizonyítottuk a t. minister úrra és nekem még ma is vannak concrét példáim . B. Fejérváry honvédelmi minister: Mondja meg! Polónyi Géza: Meg fogom mondani a t. minister urnak, csak ígérje meg, hogy nem bünteti meg azokat a tiszteket. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Nos, t. ház, ennek az eskünek a kivételéről, különösen a közös hadseregből a honvédséghez áttett tiszteknél, a t. minister ur nem gondoskodott. Miért? Mert az igazi magyar alkotmányosság, a nemzeti aspiratiók iránti érzék teljesen hiányzik benne. Menjünk tovább, t. ház. Itt van az aradi ünnepély; az aradi ünnepély, a hol azon nemzeti vértanuknak emlékét ülte meg az egész nemzet nemzeti ünnepélyíyel, kiknek, hogy éltek, köszönheti a minister ur azt a bársonyszéket, a melyben ül; (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a szélsőbalon) a kiknek, hogy emlékét kegyeletesen megünnepelni ne kelljen, feltalál a minister ur egy distinctiót, hogy az nem hivatalos ünnepély, hanem magánünnepély. 43