Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

413. országos ülés november 20-án, csütftrto'fco'n. 1890. 37 áll? Ha ez az, akkor izgatás az is, mikor a rabszolga lehajtott fővel eltűri hátán a korbács­ütést. Hát forradalmi irány ez? Ha az, akkor forradalom az is, ha az elsanyargatott nép fel­jajdul és oda fordul segítségért, hol az ország szive dobog. Én tovább megyek, t. ház! Mi nemcsak a törvénynek legalitását, hanem még a rendeletnek legalitását is elismerjük; részemről elismerem, bár az ország közvéleményének tekintélyes része nem ismeri el. Igen elismerjük, t. ház, de itt az a kérdés vájjon érdekében állt-e az államnak, hogy e rendelet végrehajtásának oly módját válaszsza, a mely milliók lelkiismeretét sérti. (Igás! Ugy van! balfelöl. Ellenmondások jobb­felöl.) . Én, t. ház, addig megyek, hogy kijelentem, hogy a törvényt nemcsak respectálom, hanem belátom, hogyha az törvény, az állami tekintély hozza magával, hogy az végrehajtassák. Csak azt kérdem, érdekében áll-e az országnak, hogy a végrehajtásnak épen azt a tapintatlan módját válaszszák, a mely lelkiismeretünkkel és meg­győződésünkkel össze nem egyeztethető? (Zajos helyeslés.) T. ház! Tekintsük a kérdést ugy, a hogy van. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak a katkolietts papot, hanem kivétel nélkül minden papot hite, meggyőződése és lelkiismerete, szóval a leg­bensőbb kényszer kötelez arra, hogy dogmáival ellentétes dolgot ne cselekedjék. Mert a dogmák­nak oly szerepök van a lelkiismeret világában, mint a törvényeknek a külső társadalmi életben. Most jön egy felsőbb rendelet, mely a dogma hivatalnokát: a papot arra akarja kényszerítem, hogy a dogmák ellen cselekedjék. Már ha a meggyőződés benső erejétől eltekintünk is, már csak a külső tisztesség érzete sem fogja meg­engedni annak a papnak, hogy saját institu­tiója ellen harczoljon, saját dogmáit lépten­nyomon lábával tiporja. (Helyeslés balfelöl.) Próbálja meg a t. kormány, adjon ki egy rendeletet, a mely protestáns testvéreinket arra kötelezi, hogy a prede itinatio vagy a christologia körébe tartozó valamely dogma ellen tüntesse­nek, ellene nyíltan cselekedjenek. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Ok azt az állás­pontot fogják elfoglalni, melyet mi s azt fogják mondani: „Állam, törvényeidet és rendeleteidet tiszteljük és respectáljuk, de inkább, készek vagyunk eltűrni azt a ránk mért büntetést, hogy­sem lelkiismeretünk aggályaival szállnánk szem­ben". (Helyeslés a baloldalon.) Más kérdés azonban az, hogy ezélszerünek tartjuk-e a ministeri rendeletet? Czélszerűnek nem tartjuk s e rendeletet, mint állampolgárok­nak megbírálni jogunk szintén van. Részemről nem tartom czélszerűnek azért, mert a viszály üszkét dobta a felekezetek közé, hogy a béke és nyugalom templomát gyújtsa fel. (Igaz! Ugy van ! balfelöl. Ellenmondások jobbfelöl.) Mert izgalmat keltett a magyar társadalomban s azokat az erőket melyeknek conoentrálódniok kellene, hogy a nemzetnek szolgáljanak, nem eoncentrálja, hanem megosztja. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem tartom czélszeríínek a rendeletet azért sem — s ez az én egyéni véleményem — mert e rendelet kivihetetlen, végrehajthatatlan; mert egy papnak a kötelessége, hogy nyájának pásztora legyen s egyetlen lelket a letéteményére bizott kincsek közül Önként más vallásfelekezetnek ki ne szol­gáltasson. Mert ha ezt teszi, ép oly bűnt követ el, mint a kinek becsületére letét van bizva s az avval a kincscsel hűtlenül visszaél. (Zajos helyeslés.) Én azt hiszem, ez a dolog természetéből folyó logica, melyet mindenkinek helyeselnie kell. Belátta ezt ujabban a t. kormány is, midőn az ellentétek megoldására expedienat keres. Nagyon okosan cselekedett; én e részben csak köszönetet szavazhatok neki. Hogy ezt belátta, főkép a ministerelnök ur nyilatkozatából consta­tálom, a ki azt mondta, hogy nem kívánatos, hogy a rendelet végrehajtása ilyen zaklatásokkal történjék; a kormány kötelessége, ha szüksége mutatkoznék, törvényhozási intézkedést tenni, hogy a törvénynek érvény szereztessék. Ugyané nyilatkozatot újabban megerősítette Szivák t. kép­viselő ur határozati javaslata, melyet a t. túloldal közfelfogásából eredő javaslatnak tekinthetek. Mit jelent e javaslat? Azt, hogy bennünket egy­szerűen fel fognak menteni az anyakönyvek veze­tésétői • nem fognak a kötelességek összeütkö­zésének zavarába hozni, Nem követelik tőlünk, hogy lelkiismeretünk ellen cselekedjünk, hanem állami functionariusokat alkalmaznak, hogy a rendeletnek érvényt szerezzenek. Ezt mint pap, helyeslem. Mint ellenzéki politicus azonban egy megjegyzést fűzök hozzá: azt, hogy ez az én szememben semmi más. mint fényes görög-tüzzel és Marseillaise harsogtatásával rendezett tisz­tességes visszavonulás. (Zajos tetszés halfelöl.) De hogy ez igy fog történni, azt én a dolgok ter­mészetéből már előre láttam. Mert mikor láttam azt a harczias fegyverkezést, melyet a kormány­párti sajtó a ministeri rendelet szó szerinti feri­tartása érdekében elkövet: egy bibliai kép jutott eszembe. (Halljuk!) Mikor a zsidók nagy nemzeti hőse, Gedeon, feltámadt az Amalekiták ellen, kiadta a parancsot, élesítsék a fegyvereket, mert már csak a harez dönthet. Mikor látta, hogy az ellen­tábor is komolyan készülődik, a hadvezér gon­dolkodóba esett és azt mondta: megálljatok, előbb fensőbb isteni segítséghez fordulok. Hogy harczképességteket próbára tegyem, kérdem: ki akar velem harczba jönni? A zsidók száma le 4*

Next

/
Thumbnails
Contents