Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-412
413. országos ülés november 20-án, csütftrto'fco'n. 1890. 37 áll? Ha ez az, akkor izgatás az is, mikor a rabszolga lehajtott fővel eltűri hátán a korbácsütést. Hát forradalmi irány ez? Ha az, akkor forradalom az is, ha az elsanyargatott nép feljajdul és oda fordul segítségért, hol az ország szive dobog. Én tovább megyek, t. ház! Mi nemcsak a törvénynek legalitását, hanem még a rendeletnek legalitását is elismerjük; részemről elismerem, bár az ország közvéleményének tekintélyes része nem ismeri el. Igen elismerjük, t. ház, de itt az a kérdés vájjon érdekében állt-e az államnak, hogy e rendelet végrehajtásának oly módját válaszsza, a mely milliók lelkiismeretét sérti. (Igás! Ugy van! balfelöl. Ellenmondások jobbfelöl.) . Én, t. ház, addig megyek, hogy kijelentem, hogy a törvényt nemcsak respectálom, hanem belátom, hogyha az törvény, az állami tekintély hozza magával, hogy az végrehajtassák. Csak azt kérdem, érdekében áll-e az országnak, hogy a végrehajtásnak épen azt a tapintatlan módját válaszszák, a mely lelkiismeretünkkel és meggyőződésünkkel össze nem egyeztethető? (Zajos helyeslés.) T. ház! Tekintsük a kérdést ugy, a hogy van. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak a katkolietts papot, hanem kivétel nélkül minden papot hite, meggyőződése és lelkiismerete, szóval a legbensőbb kényszer kötelez arra, hogy dogmáival ellentétes dolgot ne cselekedjék. Mert a dogmáknak oly szerepök van a lelkiismeret világában, mint a törvényeknek a külső társadalmi életben. Most jön egy felsőbb rendelet, mely a dogma hivatalnokát: a papot arra akarja kényszerítem, hogy a dogmák ellen cselekedjék. Már ha a meggyőződés benső erejétől eltekintünk is, már csak a külső tisztesség érzete sem fogja megengedni annak a papnak, hogy saját institutiója ellen harczoljon, saját dogmáit léptennyomon lábával tiporja. (Helyeslés balfelöl.) Próbálja meg a t. kormány, adjon ki egy rendeletet, a mely protestáns testvéreinket arra kötelezi, hogy a prede itinatio vagy a christologia körébe tartozó valamely dogma ellen tüntessenek, ellene nyíltan cselekedjenek. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Ok azt az álláspontot fogják elfoglalni, melyet mi s azt fogják mondani: „Állam, törvényeidet és rendeleteidet tiszteljük és respectáljuk, de inkább, készek vagyunk eltűrni azt a ránk mért büntetést, hogysem lelkiismeretünk aggályaival szállnánk szemben". (Helyeslés a baloldalon.) Más kérdés azonban az, hogy ezélszerünek tartjuk-e a ministeri rendeletet? Czélszerűnek nem tartjuk s e rendeletet, mint állampolgároknak megbírálni jogunk szintén van. Részemről nem tartom czélszerűnek azért, mert a viszály üszkét dobta a felekezetek közé, hogy a béke és nyugalom templomát gyújtsa fel. (Igaz! Ugy van ! balfelöl. Ellenmondások jobbfelöl.) Mert izgalmat keltett a magyar társadalomban s azokat az erőket melyeknek conoentrálódniok kellene, hogy a nemzetnek szolgáljanak, nem eoncentrálja, hanem megosztja. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem tartom czélszeríínek a rendeletet azért sem — s ez az én egyéni véleményem — mert e rendelet kivihetetlen, végrehajthatatlan; mert egy papnak a kötelessége, hogy nyájának pásztora legyen s egyetlen lelket a letéteményére bizott kincsek közül Önként más vallásfelekezetnek ki ne szolgáltasson. Mert ha ezt teszi, ép oly bűnt követ el, mint a kinek becsületére letét van bizva s az avval a kincscsel hűtlenül visszaél. (Zajos helyeslés.) Én azt hiszem, ez a dolog természetéből folyó logica, melyet mindenkinek helyeselnie kell. Belátta ezt ujabban a t. kormány is, midőn az ellentétek megoldására expedienat keres. Nagyon okosan cselekedett; én e részben csak köszönetet szavazhatok neki. Hogy ezt belátta, főkép a ministerelnök ur nyilatkozatából constatálom, a ki azt mondta, hogy nem kívánatos, hogy a rendelet végrehajtása ilyen zaklatásokkal történjék; a kormány kötelessége, ha szüksége mutatkoznék, törvényhozási intézkedést tenni, hogy a törvénynek érvény szereztessék. Ugyané nyilatkozatot újabban megerősítette Szivák t. képviselő ur határozati javaslata, melyet a t. túloldal közfelfogásából eredő javaslatnak tekinthetek. Mit jelent e javaslat? Azt, hogy bennünket egyszerűen fel fognak menteni az anyakönyvek vezetésétői • nem fognak a kötelességek összeütközésének zavarába hozni, Nem követelik tőlünk, hogy lelkiismeretünk ellen cselekedjünk, hanem állami functionariusokat alkalmaznak, hogy a rendeletnek érvényt szerezzenek. Ezt mint pap, helyeslem. Mint ellenzéki politicus azonban egy megjegyzést fűzök hozzá: azt, hogy ez az én szememben semmi más. mint fényes görög-tüzzel és Marseillaise harsogtatásával rendezett tisztességes visszavonulás. (Zajos tetszés halfelöl.) De hogy ez igy fog történni, azt én a dolgok természetéből már előre láttam. Mert mikor láttam azt a harczias fegyverkezést, melyet a kormánypárti sajtó a ministeri rendelet szó szerinti feritartása érdekében elkövet: egy bibliai kép jutott eszembe. (Halljuk!) Mikor a zsidók nagy nemzeti hőse, Gedeon, feltámadt az Amalekiták ellen, kiadta a parancsot, élesítsék a fegyvereket, mert már csak a harez dönthet. Mikor látta, hogy az ellentábor is komolyan készülődik, a hadvezér gondolkodóba esett és azt mondta: megálljatok, előbb fensőbb isteni segítséghez fordulok. Hogy harczképességteket próbára tegyem, kérdem: ki akar velem harczba jönni? A zsidók száma le 4*
