Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-424
424, országos ülés dcczem vétetni, mely a honvédség intézményét csak látásból és csak a manőverekből ismeri, a mely a honvédséggel szerves összeköttetésben nem volt, a csapatok természetét nem ismeri, azoknak vidékenkinti menetelési képességéről fogalommal sem bir, hogy ez a tisztikar a haditerveket pontosan, jól és az illető csapatok természetének megfeíeloleg fogja megcsinálni? Mert azt mindnyájan tudjak, hogy például a pomerániai gránátosok számára más menetelési tervet kell kidolgozni, mint a délnémet csapatok számára, ha a es vtatérre ugyanazon időben kell megérkezniük, a melyben a hadvezér kívánja. Ismerni kell vidékenkint, zászlóaljam kint, ezredenkint a legénység természetet, hogy ineiyik állja a hideget, meleget; melyik állja a tüzet, melyik inkább rohamra alkalmas. Mosolyoghat e felett a t. minister ur, de az ily mosolygásnak mindig szomorú futás a vége, (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) í)e menjünk tovább, t. ház. Miért nem tartja szükségesnek a minister ur, hogy a honvédségi intézmény fejlődését eléuk tárja? Azért, hogy n nemzetben ne ébredjen fel az a meggyőződés, hogy, ha a gyalogságot és lovasságot a tökéletességnek már ily fokára emeltük, egy szerves egészet kell belőlük alkotnunk, a mely, mint a harezban külön működő hadsereg, a magyar nép dicsőségére külön harezoljou, hogy saját tüzérsége által támogatva, azzal összhangban működve és azon viszonynál fogva, a mely csak a bajtársi kötelék által fejlődik ki, ne ugy nézzen ki a honvédség a csatatéren, mint két szövetséges hadsereg, a melyeknek egyike kiskunínak tartatik, a másik pedig nagykorú, ez adja át az ő fontosabb és nagyobb katonai működését és nagyobb katonai erőkifejtést kívánó intézményeit anmk támogatására. T. ház! Hogy a csatatéren egy csapat vagy sereg a maga vitézségét érvényesíthesse, az önbizalom nagy mértékére van szükség. S vajion akkor bizik e inkább a sereg önmagában, ha tudja, hogy saját tüzérsége által van támogatva, avagy pedig ha előtte egészen ismeretlen csapatok íiízér-ége, vezérkari tisztjei és teclinicai csapatai által van támogatva? (Te'szés a szélső baloldalon.) Kern akarom c kérdést sokáig fejtegetni, de arról legyei meggyőződve a t. ház, hogy Magyarország- ministerei bűnösek és elítélésre méltók, hogy a magyar nemzet és honvédség iránti bizalmatlanságot Bécsben kiirtani nem bírják. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Legyenek önök meggyőződve, hogy Magyarország erőinek kifejtésétől függ a Habsburgok uralkodása ugy Aústriában, mint Magyarországon, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Minden íajnak, minden nemzetiségnek van, hogy hová vonzódjék és hol találja meg saját fajának és nem- j >er 4-.'ti, csütörtökön. 1890. gf a zetiségének dicsőbb uralmát és a nemzeti lényének megfelelő szerkezetet; csak egyedül mi magyarok vagyunk arra utalva, hogy e kslyen éljünk, vagy haljunk; csak mi magyarok vagyunk — ugy látszik — arra elítélve, hogy e birodalom fen tartásáért minden létérdekünket koezkáztassuk, mig azok, kiknek első sorban áll érdekükben e birodalom feutartása, a magyar nemzet erőinek kifejtését mindig gátolják, akadályozzák és mindig bizalmatlanok. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső balldalon.) Midiin ezt mondom, egyúttal megkezdettem válaszomat a minister ur feleletének azon részére is, melyet a magyar nyelvű katonai akadémiára nézve adott. (Halljuk!) Mindig azt hangoztatják, hogy a közös hadsereg oly intézmény, mely az 1867-iki kiegyezés alapján létrejővén, törvényes alkotás és azt nekünk tisztelnünk kell. Az 1867-iki törvénynek alapfeltétele a dualismus és a paritás. Deák Ferencz mindig azt hangoz • tattá, hogy e kiegyezés csak akkor tartható fenn, ha benne érvényesül e két elv: dualismus és paritás. A dualismus sem érvényesül a hadseregben, még kevésbé a paritás. Mert ha paritás van, mi annak az oka, hogy ha német nyelvű is a commando a hadseregnél — a mi ismét oly kérdés, mely a paritás és dualismus szempontjából vitatható, de ennek vitatásába most bocsátkozni nem akarok — mi lehet az oka, hogy azon tévhit alapján állnak, hogy minden insiitutio, mely a katonai oktatás érdekében létesül, egyszersmind német institutio legyen és a germanisatio legyen czélja és feladata"? (Tetszés a szélső baloldalon.) Mi lehet abban a józan ész, hogy a katonái tudományokat nem lehet magyarnyelven ép úgy megtanulni, mint német nyelven? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) S miért szükséges a hadvezetésre nézve a német nyelv nagyobb mérvű tudása, azon oktalan katonai német nyelvé, a mely Austriában dívik, a mely darabossága és durvaságában minden németül jobban beszélő ember fülét sérti? S miért kell, hogy az oly szentség legyen, a mely a mi nemzeti létünk és a mi nemzeti fejlődésünk írtjába állíttatik, hogy a katonát másként, mint azon német nyelven kiképezni és nevelni nem lehet? A győzelem feltétele nem az, hogy a tudást ki müy nyelven szerezte, meg, hanem az, hogy valaki tudjon, hogy agyának működése a lehető legkönnyebb legyen. S kérdem: nem könnyebb-e az agynak működése, ha a saját anyanyelvén és megszokott gondolkozási formái közt teljesíti működését, mint ha azt egy idegen nyelv formái közt kénytelen teljesíteni? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A delegatióban megszavazták a magyar nyelvű tiszti akadémiát, azután pedig ezt a 4,0*
