Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-424
316 Mi. ors/ftgos ülés tleezember 4-én, ;csii*ör<ükön. 189H. megszavazást szépen visszavonták. A delegationalis intézmény silánysága, az oda kiküldött képviselőházi és főrendiházi trgoknak meghunyászkodása, gyávasága (Ugy von! a szélső bal oldalon. Nagy mozgás jobhfelol) és ebédekben nyilvánuló na<ry politikai bölcsessége . . . (Élénk mozgás a jobboldalon. Zajos helyeslés és tetszés a szélső balolda'on. Elnök csenget. Felkiáltások jobhfelol: Halljuk az elnököt!) Elnök: Kérem a képviselő nrat, méltóztassék kifejezéseit megválogatni. (Élénk helyetlés a jobboldalon ) Csanády Sándor: Alkalmatos! (Derültség.) Ugron Gábor: Alig lehet a nemzet előtt compromittálniintézményr,eourpromittálni az alkotmányosságot, mint hogy ha a nemzet képviselői felállítják az ország követelményeit a delegatióban, kérve egy csekélységet: magyar tiszti »kadémiát és a közös hadugyminister ur egy évig elodázza az ügyet, a másik évben pedig ugyanaz a delegatio, mely előbb megszavazta, szíves azt visszavonni. Bocsánatot kérek, uraim, de a magyar nemzetet több hűséggel és több bátorsággal kell szolgálni. (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, mi, a magyar nemzet, a loyalitas minden nyilatkozványait meg adjuk; lépien-nyomon doeumentáljuk az uralkodóházhoz s királyunkhoz való hűségünket a a feledés fátyolát borítottuk a multakra, de azért azon multakról nem mondtunk le, mert arra a múltra emlékezni, azon múlt hagyományaiból erőt meríteni, azon múltból a nemzet szellemeit felidézni kettős kötelességünk a jelen időben, midőn a nemzet önérzetét, a, nemzet öntudatát, a nemzet önbizalmát csak elpuhítani akarják, (Hosszantartó zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn, t. ház, Aradon a vértanuk szobrát lelepleztük, (Halljuk! Halljuk!) akkor a nemzeti öntudatnak, a nemzeti közérzülétnek, de egyszersmind a feledésnek is egy nagy ünnepe nyílt meg. A nemzet vértanúinak sírjáról hirdette a kiengesztelődést, de hirdette egy szebb jövő iránt való reményét is akkor, midőn a nemzetnek egy szebb jövő iránt való reménye, a múlt dicsőségéhez való ragaszkodása s a hazaszeretet dicsőítése volt az a nap a magyar nemzet életében, akkor a magyar honvédségnek, a magyar közigazgatásnak és a hivatalos testületeknek hiányozniuk nem lett volna szabad arról az ünnepről. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Azok az urak nem egy uralkodó ház, nem egy idegen állani felfogása és a múltból visszamaradott reactionarius korszak ideájának fentartása ezéljából állíttattak hivatalukba; (ügy van! ügy van! Zajos helyeslés szélső balfelől) nem azért fizettetnek a nemzet által, a nép véréből, hogy ne a nemzeti közérziiletet, ne a nemzet vágyait, törekvéseit és ideáljait igyekezzenek szolgálni (Zajos helyeslés a szélsőbalon) és ők mégis silány meghunyászkodással menekülnek el onnan, a, hová az egész nemzet megjelen a maga diesnségére. (Hosszantartó zajos tetszés a szélső baloldalon.) És mi erre a t. minister ur válasza? Az,. hogy a kinek tetszett, elmehetett oda. Hát, t. ház, ez a váls sz bár katona*, mert rövid, de nem való. (Halljuk! Halljuk!) A honvéd-tiszteknek nem volt megengedve az ünnepélyen való részvétel és csak bujkálniok kellett volna; a régi honvéd-tábornokoknak, kik a nemzet üdvéért a bitófán és golyó általi halállal vérzettek el, dicsőségét hirdette a nemzet, hogy egy zsarnok keze, egy törvénytelen uralom hatalma meg nem gyalázta fegyvereit; és akkor a honvédeknek menekülniök és bujkálniok kellett.-mintha szégyen lett volna nekik látni azt, a mit a nemzet dicsőségnek nevez. (Ügy van! Ugy van! Hosszantartó zajos tetszés a szélső baloldalon.) Nem ugy szolgáljuk mi, t. ház, a nép érdekeit, ha a nemzet érzületét mellőzzük; mert legyenek róla meggyőződve, hogy nincs messze az idő. midőn a nemzet harczi kedvére, harczi tulajdonságaira és bátorságára kell, hogy hivatkozzanak és akkor fogják önök meglátni és fogja különösen a honvédelmi minister ur látni és tapasztalni, hogy mennyi munkába fog kerülni s mily erőfeszítés fog kívántatni ahhoz, hogy azon erkölcsi s szellemi erőket, a melyeket önök Bécs iránti kedves szolgálataik kedvéért elzsibbasztottak, újból oly hatalomra korbácsolják fel, meiy a ! nemzet izmait megfeszíti s elszántsággal tölti el minden fiának keblét, hogy a hazáért és trónért halni legyen kész s felejtse el a multat s az önök gyászos politikáját. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) , Balogh Géza jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem volt szándékom a mai vitában felszólalni, igen egyszerűen azért, mert a t. minister ur, A ki bizonyára nemcsak vitéz katona, hanem nagy diplomata is, e költségvetés tárgyalásánál minden fontos és kényes kérdést nagy bölcsen eliuunái. és igy tuiajdonképei! e tärcza költségvetésénél alig lehetne, másról szólani, mint constatálni azon örvendetes fejlődést, a melyet a honvédség intézménye ve^z; bár hangsúlyoznom kell, hogy e fejlődés még nem érte el a kellő teljességét, mert a honvédség, mint a hogy azt Ugron (xábor t. barátom igen helyesen kifejtette, technieai csapatokkal és ágyukkal eddig még csakugyan ellátva nincsen és ezt a kívánalmat csakis az a szűk körű, korlátolt régi bécsi felfogás, a Hofkriegsrath felfogása utasíthatja vissza, a mely. a monarchiának erejét Magyarország gyengeségében keresi. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) A t. minister uraknak valóban kötelességük volna
