Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-424
314 424. orstágos ülés deezember é-iv, e*f AKt«fc»n. Í890. minister által hivatalból terjesztessenek elő; ezek annyira nyilvánosak és oly sok példányban állnak rendelkezésre, liogy a níigy közönség- ez iránt tájékozást szerezhet magának. (Helyeslés joblfelől.) A mi pedig a segélyezés kimutatását illeti, azt hiszem, a leghelyesebb mód az, ha maga az egyesület saját hatáskörében terjeszt tájékoztató kimutatást a közönség elé, a miből az adatokat és a segélyezés mértékét — mit a t. képviselő ur ismerni kivan — mindenki megtudhatja. És ezen út azért is czélszerűbb, mert a kormánynak a segély adására és mérvére semmi befolyása nincs, (Ugy van! jobbfelöl) mivel ez egészen az egyesület autonóm hatáskörébe tartozik. Jobb tehát, ha. a kimutatást maga az egyesület fogja elkészíteni. (Heleslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! Azon kívánságot hangoztatta ma Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, hogy a t. honvédelmi minister ur szíveskednék a honvédség fejlődéséről egy rész letes és egészet képeső képet nyújtani. Erre a t. minister ur a helyett, hogy ismereteinek bő tárából — mert e téren egyedül neki kell, hogy legyenek oly ismeretei, minőkkel senki más nem bir azok közül, akik csak ellenőrzés szempontjából kisérik figyelemmel a 1 onvédség fejlődését — a kívánt áttekinhető képet nyújtotta volna, egyszerűen csak arra utal bennünket, hogy a hadgyakorlatokat megnézhetjük és ott meggyőződhetünk a honvédség harczképességéről és hozzáteszi, hogy azt gondolja, miszerint a legfőbb hadúr elismerése mindenkit megnyugtat. T. ház] Én ilyen választ nem fogadhatok el; mert a minister urak kötelessége, hogy a tározójuk keretében foglalt intézményeket ne csak védelmezzék, hanem fejleszszék is; hogy pedig fejleszthessék, szükséges, hogy a törvényhozásnak jóakaratát — mely pedig megvan a honvédség iránt — megnyerjék és növeljék. Miként tehetik ezt? Hogyha meggyőzik a törvényhozást arról, hogy mindazon összegek, melyeket az intézményre fordítanak, valóban azon intézmény emelkedését vonják maguk után; ha meggyőzik a törvényhozást egy általánosságban adott képpel arról, hogy a fejlődés és emelkedés nemcsak az intézmény egyes részeiben, de annak egészében is folytonos és fokozatos. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) A t. minister ur a helyeit, hogy a gondjára bízott intézménynek a közvéleményt ekkép meg akarná nyerni — pedig ez mindig kínálja a maga jóakaratát — kitér a válasz elől; pedig szükség van különösen a honvédségi intézménynél arra, hogy a nemzet annak fejlődéséről teljes képet nyerjen. Mert a honvédségi intézmény megalkottatott 1868-ban, fentartatott a későbbi törvények által, de nincs teljesen megalkotva, hanem csonka. Hogy ezen intézmény teljessé tétessék, hogy annak hiányzó részei megalkottassanak és a törvényhozás utján fejlesztessenek, ezek oly kérdések, melyeket jo<ra van a törvényhozásnak maga elé követelni. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Mindnyájan jól tudjuk, hogy a hadi szervezésnek első princípiuma, hogy békében minden ugy legyen szervezve, mint a hogy a háborúban működnie kell, hogy az átmenet a béke állapotából a harcz állapotára minél kevesebb változtatást vonjon maga után. Tudjuk, hogy a honvédség harczképessége érdekében igen sok történik; de midőn mi a honvédségben egész hadsereget bírunk, felmerül mindnyájunk előtt a kérdés: hát ezt a hadsereget miért nem lehet olyanná tenni béke idején, a milyennek annak lennie kell háború idejében? Miért nincs a honvédségnek tüzérsége, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) technicai csapatai, vezérkara? (He lyeslés a szélső baloldalon.) Vájjon egy két-háromszázezer főből álló hadseregnek, mely külön institutiókon, külön szervezeti alapokon nyugszik, átmenetele a béke állapotából a hadviselési állapotba, oly csekélység-e, hogy nem kell annak j minden részletét már béke idejében ugy szer| vezni és felállítani, a mint az a háborúban mtí\ ködni fog? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az egyes honvédségi hadosztályoknak már ! béke idejében kell ellátva lenni mindazon intéz1 menyekkel, kiegészítő csapatokkal, melyekkel majd a hareztérre fel kell vonulnia. Micsoda megfontolás az, hogy egy intézménytől, melyet intensive mindinkább kifejlesztünk, az extensiv fejlesztésnek azon részleteit, melyek az intézmény tökéleíessé tételéből hiányzanak, megtagadjuk? Vájjon azt hiszik, hogy a magyar nemzet képtelen a tüzérségi, technicai és vezérkari szolgálatot elvégezni? Vagy még mindig annak | a sajnos, mondhatni, gyászos bizalmatlanságnak ! kell ezt tulajdonítani, melylyel a magyar nemzet iránt viseltetnek ? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hát mindnyájunk hűsége, loyalitása, az eseményeknek intő keze nem elégséges arra, hogy meggyőzzük Bécset és Bécs után, a honnan meggyőződésüket merítik, meg legyenek győződve önök is, hogy a honvédséget tüzérség, technicai csapatok és vezérkar nélkül tovább hagyni nem lehet? (Élénk helyeslés a szélső baloldalén.) A ki a hadviselés mesterségében csak a kontárságon felülemelkedett, tudja, hogy mit tesz az, ha a tüzérség, a technicai csapatok, a vezérkar nem állnak összefüggésben azon iiistittitióval, melyet szolgálni fognak. Míkép képzelt a t. minister ur, hogy az a tisztikar, a mely a közös hadseregből a honvédségbe a tüzérséggel, technicai csapatokkal, vagy vezérkarral át fo<^
