Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

26 % 412. országos ülés november 20-án, csütörtökön. 1890: a katholicus papságnak, hogy terjeszkedni akar. ! Igaz, ez komoly vád és én őszintén felelek reá. \ Ugy van, terjeszkedni akar. Hiszen minden pap í hivatalánál fogva kötelességszerűleg arra törek- i szik, hogy terjeszkedjék. (Helyeslések, Ugy van! J balfelől.) Ez minden insíitutio természete, mert élettani törvény, hogy terjeszkedni kell. Ez az erkölcsi rendben szintúgy érvényesül, mint az életben. (Tetszés.) Hát az állam, egyesületek, vagy politikai hatalmak nem akarnak terjeszkedni ? (Tetszés. Ugy van! balfelől.) Csak egy különbség van, hogy mig egy vallásnak terjeszkedéséhez mindig szigorú erkölcsi, ethicai szempont van fűzve; addig a kormány hatalmi terjeszkedésénél ily érzékeny lelkiismerettel nem mérnek. (Élénk derültség és tetszés balfelől. Mozgás \ jobbfelöl.) Ezek után, t. ház, foglalkozni kívánnék a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur beszédével. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Tudom, hogy j ez a fényes és hatásos beszéd, mely a tegnap- j előtti napnak nemcsak e házban, hanem az egész országban politikai eseményét képezte, engem vajmi nehéz, kényes situatióba juttatott. De megnyugtat engem az a gondolat, hogy az emberek nagyon keveset vittek vulna véghez a világban, ha mindenkor a végeredménytől tették volna cselekedeteiket függőkké. (Tetszés.) Megnyugtat engem az a gondolat, hogy az az álláspont, melyet itt elfoglalok, a meggyőződés jogában gyökerezik és t. ház, nem a személyek positióját, hanem az érvek súlyát fogja a mérlegbe vetni. (Élénk helyeslés. Ugy van! bal felöl.) Nem akarom minden oldalról megvilágítani a kérdést. Még abba sem akarok belebocsátkozni, hogy törvényes-e a kibocsátott rendelet, vagy nem; mert sem szakképzettségem, sem tanulmányaim engem erre fel nem jogosítanak. Én csak azt a szempontot akarom kidomborítani, mely engem ezen kérdés megbirálásában vezet. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom, nem tudom elhinni, t. ház, hogy legyen Magyarországon csak egyetlen egy osztály is, mely a fennálló jogrend és az állami viszonyok biztosítását czélzó törvények tekintélye előtt meg ne hajolnék. (Halljuk! Halljuk!) Engem legalább az én vallásom arra tanított, hogy nincsen hatalom, ha csak nem Istentől. Ennek az elvnek alapján támogatására is siet az egyház is minden legális hatalomnak, mikor a törvények külső kényszereihez hozzá csatolja még azt az ethicai erőt, mely e törvényeket lelkiismeretben kötelező dolgokká teszi. (Tetszés balfelől.) Sőt még ha collisio támad is az egyház és állam közt lényeges kérdésben, a mely collisio rendesen az erkölcsi rend megrendülésével s a társadalmi alapelvek kataklysmáival jár, még ekkor sem tanít engem arra, hogy lázadj fel, üss pártot, mert az egyház jelszava nem az, hogy revoltálj, hanem hogy tűrj; sustine! (Élénk tetszés balfelől.) T. ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az én egyházam a tekintély elvén alapszik s a forradalmi irány ott kezdődik, a hol a tekintély elve megingott. (Tetszés.) Lássunk tisztán ebben a kérdésben, t. ház, s ha csak a vélemények szabad fejlődését előítéletek nem fogják akadályozni, más szempontok nem fognak kidomborodni előttünk. Hámozzuk le a tények igazságáról azt a szellemet, azt a lendületet s azt az esprit, mely a tegnapelőtti beszéd színpompájából megvakított bennünket, s más igazságok fognak előttünk állani rögtön. (Halljuk! Halljuk!) Csakugyan igaz-e, hogy van Magyarországon egy osz+ály, mily a fennálló törvényt törvénynek elismerni nem akarja? Megdöbbentő dolog volna, t. ház, ha ez igaz volna; de ez csodás össze5jt.l v äl clSíi 3u fogalmaknak. (Ugy van! balfelöl.) Hát nem ismeri-e el a törvényt azon osztály, mely kérvényekkel fordul a képviselőházhoz s petitiókban rimánkodik, hogy a fennálló törvény, mely dogmáira sérelmes, megváltoztattassák ? (Helyeslés balról.) Mi, t. ház, a fennálló törvényt elismerjük, bár nem tagadom, hogy minden alkotmányos eszközzel oda törekszünk, hogy ez megváltoztattassék s ehhez nekünk, mint állampolgároknak jogunk van. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha mi az 1868 : Lili. törvényezikket nem tekintenek törvényesnek, akkor nem fordulnánk jogorvoslattal az országgyűléshez, hanem azt, mint nem létezőr, egyszerűen nem respectálnók, negligálnék. (Helyeslés balfelől. Élénk mozgás a jobboldalon.) De mi a fennálló törvényt nemcsak hogy törvénynek tekintjük, hanem respectáljuk is. Nem. arról van szó különben, t. képviselőház, hogy respectáljuk-e ezen törvényt, hanem arról, hogy elismeri-e a katholicus clerus ezt a törvényt, mint Magyarország alkotmányos jogából kifolyó dolgot? Érről van itt szó s én a clerus nevében merem kijelenteni, hogy e tekintetben nincs köztünk véleménykülönbség. De miután e törvény ránk nézve oly sérelmes, hogy papi kötelességünkkel állít összeütközésbe, nincs más mód, hogy vagy lelkiismeretünk nyugalma, vagy pedig fegyelmi kihágás között választunk: inkább választjuk ily helyzetben a két rossz közül a kisebbet, semhogy lelkiismeretünk nyugalmát megzavarjuk. (Helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) A kérdés tehát, úgy áll, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi inkább eltűrjük az e rendelethez csatolt büntetési sanctiót; mert a meggyőződés szabadsága nem 20 forintot ér, t. képviselőtársaim! (Derültség és tetszés.) Hát izgatás az, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) midőn a katholicus papság erre az álláspontra