Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

412, orsaágos ülés november 20-án, esütoYtiSkön. 1890. s5 Horvát Boldizsár t. képyiselőtársam beszédével foglalkozhassain. (Halljuk.

1 Halljuk!) O, ki a hatvanas évek nemzeti újjáébredésének szabad levegőjét szítta; ő, ki az alkotások nagy korszakának egyik kimagasló alakja volt, felemelte tiltakozó szavát, a mely, mint a vészharang a viharban, iigy zűgott itt e házon végig, hogy védelmezze a haladás érdekeit. Ez a hang engem megdöbbentett, mert én is azon az állásponton vagyok, hogy az állami élet fejlesztésében lehetnek a visszaesésnek pillanatai, de a visszaesésnek nem szabad maradandó nyomokat hagyni magok után. Gondolkozni kezdtem azután a kérdés fölött. Hát azon mozgalom, a mely az állami tutelával szemben jogaiba akarja iktatni a szülők természetes szabii dságát; az a mozgalom, mely sánczot akar a családi tíízhely körül vonni, hogy azt minden idegen beavatkozástól, még az államtól is mentesítse : a haladás jogaiba ütközik ? (Felkiáltások jobbfelől: Igen!) Ugron Gábor: Akkor egész Európa nem halad! Hock János: Hát a szabadság magasabb érdekei követelik azt, hogy az állam absorbeáljon minden jogot, egyesítsen magában minden hatalmi tényezőt, melyet egyesek, családok, felekezetek eddig distribuálva gyakoroltak? Akkor az az angol családfő, kinek családi tűzhelye királyság, mert „My house is my castle!" egyik aberratiója a szabadelvű haladás, a szabadelvű állam theoriájának. (Tetszés balfelöl.) Nem, t. ház, ez képtelenség, sőt engem a történelem logikája arra tanított, hogy a népek mély szolgaságba csak ott siilyedtek, a hol az állam merész kezekkel belenyúlt a lelkiismeret szabályozásába. (Zajos helyeslés és tetszés.) Ez vezetett a caesaro-papismus rendszeréhez, a mely mindig absolutismussal járt; mert minél több hatalom van egy kézben összpontosítva, annál könnyebben lehet e hatalommal visszaélni és annál könnyebben vezeti e hatalom kezelőjét jogtalan hatalmaskodásra. (Élénk helyeslés.) De, t. ház, értem a képviselő ur motívumait. Ezek a motívumok tiszták, ideálisak és mindenek felett tiszteletreméltók, de egy más korszak levegő-áramlatát lehelik ki magukból. Egy oly korszakét, midőn a politikai, társadalmi és felkezeti alapok még kiépítve nem voltak; midőn Magyarországot újjá kellett alkotni és reconstruálni. Mikor ezt a törvényt alkották Magyarországon, az a reversalisok korszaka volt. Az a korszak, midőn az államhatalom segélyére és támogatására sietett az egyháznak. Az államhatalom, t. ház, akkor védeni akarta a gyengét, mert egy magasztos nagy elvből indult ki, a vallásegyenlőség elvéből. Törvényt hozott, KÉPVH. NAPLÓ, 1887—92. XX. KÖTET. hogy jogot adjon az apának arra, hogy fiát — gyermekeinek egyik nemét — az ö vallásában, az ő hitében nevelhesse. Nem érzi a t. ház, hogy ez csak féllépés? Nem érzi a t. ház, hogy ez a szülői rendelkezési jog szabadságának szűkebb korlátozása? (Tetszés balfelöl.) Azóta, t. ház, 22 év múlt el és sok dolog lényegesen, alaposan megváltozott. Az a katholicus egyház, a mely állami dolgokban praeponderált; az a katholicus egyház, a melynek társadalmi befolyása is nagyon erős volt, újabb időben a paritás alapján áll. Ujabb időben — ha szigorúan és igazságosan akarnak bírálni — a mérleg nyelve nem a mi felünkre billen. (Ugy van! halfelöl. Ellenmondás jobbfelől.) De nem fogok recriminatiókba bocsátkozni, mert abból az elvből indulok ki, hogy még a hivatalok betöltésénél is a qualificatio nem lehet a keresztlevél. (Helyeslés.) Érvényesüljön a szabad verseny terén az erkölcsi erő; de tény az, hogy az a 22 év új viszonyok rendjét állapította meg, a melynek látó pontját Horvát Boldizsár t. képviselőtársam az ő gondolatvilágába beleilleszteni elfelejtette. Öt még most is azok az impressiók lelkesítik és hevítik, melyek a va ílásegyenlőség elvét akarták a túlerővel szemben védelmezni; azok az impressiók, melyek a törvény megalkotásakor különböző viszonyok között lelkesítették. Elmúlt 22 év azóta és most már a vallásegyeníőség elvét nem kell törvénynyel biztosítani. Felszívódott az a nemzet köztudatában, sarkigazaággá izmosodott, a melyet a nemzet, a közvélemény szivéből többé semmiféle áramlat ki nem szakíthatja. (Ugy van! balfelől.) Ily körülmények közt miért habozik megtenni, a t. kormány a második lépést, miért nem akarja kiterjeszteni a szülők szabad rendelkezési jogát, miért kapaszkodik bele a családi kötelékbe? Mert, t. ház, képtelenségnek tartom, hogy egy atya, kinek joga és kötelessége gyermekét ruházni, táplálni, nevelni : a nevelés egyik főfactorát: az erkölcsi irányt, gyermekének maga meg ne adhassa, (Tetszés balfelől.) Az apa felelős azért, vájjon a nevelés által minő pályára akarja előkészíteni gyermekét és a kormány beleavatkozhatik-e abba, midőn — a gyermek jövőjét nem biztosítja — hogy arra kényszerítse az apát, hogy gyermekét oly irányban nevelje, a mely irányban neki, mint szülő, jövőt nem biztosíthat? (Halljuk! Halljuk!) Ha e viszályoknak véget akarunk vetni, nincs más alap, mint a szülők szabad rendelkezésének jogalapja, mely a családokat képesekké teszi arra, hogy gyermekeik vallásos neveltetését maguk szabják meg és maguk biztosítsák. (Helyeslések. Ugy van! balfelől.) T. képviselőtársam továbbá szemére vetette 4