Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-423

298 ,428. országos ülés deczemTberS-éu, szerdán. 1890. míg a nemzetnek jogos követelése tényleg megvalósittatik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi a honvédségi intézményt rokonszenvünk teljes melegével karoltak fel; a költségeket annak fejlesztésére nem tagadtuk meg, daczára annak, hogy a minister úr az ujabb időben eléggé igénybe vette a nemzet áldozatkészségét; mi óhajtjuk, hogy a honvédség katonailag képzett és olyan legyen, hogy semmi tekintetben sem álljon, a minthogy nem is áll, a közös hadsereg mögött. Óhajtanok azonban annak teljes önállóságát, hogy belőle fejlesztenék ki az önálló magyar hadsereg, a mely egyedül felel meg a magyar önállósági és függetlenségi .állameszme kivánalmainak. (Ugy van! a szélső hátoldalon.) A honvédség tagjai a magyar alkotmányra és törvényekre esküt tesznek és azért hozzánk közjogilag is közelebb állnak, mint a közös hadsereg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek nem uj dolgok, t. ház, de szükségesnek tartom azokat ezúttal is hangsúlyozni, mint olyanokat, a melyek a függetlenségi és 48-as párt programújának egyik sarkpontjában gyökereznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt a múlt évben történtek constatálására és bírálatára áttérnék, néhány megjegyzést teszek a t. minister ur költségvetésére, még pedig azon sorrendben,,, melyet a pénzügyi bizottság jelentésében követ. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy a honvédelmi tárezának fedezetlen többkiadása a jövő évre 1.150,000 forintra van előirányozva. Tisztességes összeg ez, azonban a minister ur, a pénzügyi bizottság és az előadó ur is hangsúlyozta, hogy az egyes kiadási többletek, melyek ezen összeget kiteszik, részint törvényes intézkedésekben gyökereznek, részint a szolgálati követelménvek által vannak feltételezve. Átvizsgáltam ezen tételeket és a legtöbb ellen nekem sem lehet kifogásom. A honvédség harczképessége ezen költségszaporulatot csakugyan igazolja, a mennyiben a keretszaporítások úgy a legénységnél, mint a tiszteknél a tétel felemelését követelik, a mennyiben a hosszabb ujonczképzési idő, a legénységnek hosszabb bentartá állomásokon szintén anyagi áldozatokat követel, a melyeket a törvényhozás nem tagadhat meg, ha az intézményt nemcsak a mai színvonalon fentartani, hanem, azt még tökéletesíteni is akarja. Általában véve tehát indokoltnak tartom a költségtöbbletet, sőt a minister ur azon törekvése elől sem zárkózhatom el, hogy követeléseiből majdnem 800.000 forintot eszközöl oly módon, hogy a rovatok közt átruházási jogot kapván, megtakarítások által fogja ezen összeget fedezni. Ebből láthatja a t. minister ur, hogy jó törekvései iránt elismeréssel viseltetem; természetes azonban, hogy ellenzéki és általában képviselői állásomnál fogva észrevételeimet meg kell tennem oly dolgokra nézve, melyek szerintem nem helyesen történnek. Ezért észrevételeket kell tennem az előbb említett általánosságokon kívül az egyes pénzügyi tételekre is. A második lap utolsó bekezdésében az van említve, hogy a szabadságolt állományú központi tiszti tanfolyam eltörlésével körülbelől 30.000 forintnyi megtakarítás eszközöltetik. Hogy e tanfolyam a Ludovikaakademiában eltörültetik és mi módon pótoltatik ezentúl, arra vonatkozólag majd később leszek bátor szólni a Ludovika-akademiáról szóló jelentésnél, a melylyel ez összefügg és a, mely jelentés e költségvetés keretében tárgyaltatik.' Ezt csak sorrend szerint akartam felemlíteni. Következik a 4. lapon „A szolgálat érdekében 82 gyalogsági százados helyett 94," ezenkívül pedig 28 gyalog és 94 zászlóaljparancsnoki segédtiszt lovasa ttatotf, együtt 34.722 forinttal." Azt bátorkodom a t. minister úrtól kérdezni, megtörtént-e voltakép ezen intézkedés? (A honvédelmi minister tagadólag int.) Itt a múlt idő van használva. Vagy van erre szükség, vagy nincs. Ha szükség van, én is megszavazom, ha nincs, kár a költségtöbbletet fölvenni és ha nem tévedek, már a múlt évi költségvetésben is volt hasonló czélra költség felvéve. Azt, hogy a keretek szaporítására szolgálati jutalomdíj vétetett fel, természetesnek találom, miután hadáliomáuyuuk egyik nagy hiánya, hogy altiszti karunknak nagy hiányai vannak és hogy az nem oly minőségű általában, mint a német hadseregé. Hogy altiszti karunk lehetőleg értelmes elemekkel bővíttessék, azt helyeslem tehát és szükségesnek tartom a szolgálati pótdíjat azon altisztek részére, kik huzamosabb időre önként jelentkeznek. Azonban a minister ur nagyobb mérvíí zászlóalj-összpontosításokat és itjabh elhelyezéseket tervez. Ezt a t. előadó ur is érintette előadásában és indokolni iparkodott azt, hogy az ó-gyallái zászlóalj Pozsonyba, a lévai Nyitrára, a szabadkai Szegedre stb. helyeztetik át. Értem azt, hogy a hadgyakorlatok nagyobb tömegekben sokkal inkább kiterjedőleg történnek és a század-gyakorlat helyett a zászlóalj- és dandárgyakorlat tartatik, hogy ha nem is zászlóaljak, hanem ezredek vannak összpontosítva. A honvédségnek azonban, különösen a tisztikarnak, egyéb missiója is volt, a melyet, úgy tudom, eddig elég jól teljesített, különösen nemzetiségi kerületekben. Pl. Trencsénbeu, Budatinban, Mosonyban stb. jó szolgálatot tett a honvéd tisztikar hazafias elemeinek ottléte, a mely más városokból elvonatván, a magyaros szellem hanyatlott. Megengedem, hogy ez másodrendű szempont és első a szolgálat követelménye, a mely a begyakorlást nagyobb tömegekben in-