Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-412
24 412. országos Ülés novenibfir 20-án, csütn'rto'kffn. 1890. eomplicált kérdés, melyet az elkeresztelések ezímén ismerünk s miután a t. kormány nyílt és praecisirozott állást foglalt el ezen kérdésben, hozzá akarok én is szólani. (Halljuk. 1 Halljuk!) Először is Szivák Imre képviselőtársam imént mondott beszédére fogok reflectálni. (Halljuk! Halljuk/) Képviselőtársam a többi közt beszéde elején kiemeli, hogy azért akar felszólalni, hogy megvilágítsa azon viszonyt, mely pártja és a kormány közt létezik. (Derültség balfelöl. Felkiáltások jobbról: Ezt ő is tudja!) Én azt hiszem, az teljesen felesleges munka volt; hisz' mi tudjuk legjobban, milyen szoros az a viszony, mely e pártot a kormánynyal összeköti. (Derültség és tetszés a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) A képviselő ur azután kiterjeszkedett Győrffy Gyula képviselőtársam beszédére s azt mondta, hogy Győrffy képviselő ur sanálni akarja az izgatást, mely a felekezeti érdekek ezímén e hazában elterjedt s mikor a képviselő ur ezt akarja tenni, ő maga izgat legjobban akkor, midőn az alpapságot szembeállítja magával a főpapsággal. És itt a képviselő ur megbízásának körén túlmegy, a mennyiben ezen theologiai jelentőségű kérdés bírálatához is hozzászól és ezen theologiai kérdést Kőrösi Sándor tekintélyével támogatja. (Élénk derültség balfelöl.) Kimondotta ugyanis, hogy a dogmákat nem az alpapság, hanem a főpapság, a püspöki kar állapítja meg. Kőrösi Sándor: Én sohasem mondtam! (Halljuk! Halljuk !) Hock János : Akkor a képviselőtársam nem tudta, mit helyeselt. (Derültség balfelöl.) Én nem kívánhatom, hogy más szakmával foglalkozó világi urak theologiai kérdésekkel tisztában legyenek; de annyit megkívánok, hogy a mennyiben e téren előtanulmányaik nincsenek, a tekintély erejével ne iparkodjanak ezen kérdés fejtegetésébe bocsátkozni. '(Igaz! ügy van! balfelöl.) Mert a dogmát sem az alpapság, sem a főpapság, hanem az egyház tekintélyével egyesült főpásztorok, vagy maga a pápa fogja kimondani és megállapítani és a dogmaticus álláspontot nem az a 12 püspök képviseli, a ki esetleg más állásponton van, mint az egyház feje, hanem képviseli az a papság, mely az egyház fejével e kérdésben egyetért, (ügy van! a baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Az infallibilitás. (Mozgás jobbfelöl.) Hock János: Egyben köszönetet mondok t. képviselőtársamnak: segélyemre siet akkor, midőn Horvát Boldizsár t. képviselőtársamnak tegnapi nagyhatású beszédére kell reflectálnom. Míg t. i. ő azt mondta, hogy az 1868-iki törvény megváltoztatása feldúlná a családi békét, addig a képviselő ur hosszas jogi praxisára és az ez alatt szerzett tapasztalataira hivatkozva azt mondja, hogy a gyermekek vallásos nevelésének kérdésében szülők sohasem egyenetlenkedtek s hogy — legalább ily kérdésekben — sohasem fordultak hozzá jogi tanácsért. (Halljuk! Halljuk !) Exponálta továbbá magát t. képviselőtársam a törvény végrehajtása mellett, de nem tudom megfejteni, hogy neki, ki a törvényt most oly lelkiismeretesen akarja végrehajtani, huszonkét évig sohasem jutott eszébe, hogy a törvényt a kormány végre nem hajtotta. (Tetszés balfelöl.) Abban pépig nagyon téved a képviselő ur, hogy a baj, a calamitás megszűnik, mihelyt az anyakönyvek vezetését az egyháztól elveszik. A calamitás nem az anyakönyvek vezetésében áll, hanem a törvénynek dispositiójában, mely, ha szigorúan végreh aj tátik, a katholicus hit elvek és dogmák sérelmével jár, (ügy van! balfelöl.) T. ház! Ha az anyakönyveket r más fogja vezetni, az minket, katholicus papokat, nem alterál; mi szívesen lemondunk róla. Komjáthy Béla: Tudomásul veszszük! Hock János: A kötelezettségek, terhek, melyek a vezetéssel járnak,^sokkal súlyosabbak, mint azon előnyök, melyeket nekünk e kötelesség teljesítése nyújt. És végre is a katholicus egyház, midőn anyakönyveket akart vezetni, ezt nem állami, hanem egyházi ezélból és indokból akarta tenni. Midőn később az állam az anyakönyvek másolatát tőlünk kikérte, hogy azt saját czéljaira felhasználhassa, mi kiadtuk azt az államnak. Kiadtuk ingyen, hogy segélyére siessünk az államnak és az anyakönyveket, természetesen tekintettel az állami czélra, megoszszuk vele, (Mozgás. Felkiáltások a szélső baloldalról: Ez ellen lehet beszélni?) Azonban, t. ház, mint törvényhozó, a kinek más szempontokra is ki kell terjesztenem figyelmemet, nem mulaszthatom el a képviselő úrhoz azon kérdést intézni, vájjon számot vetett-e avval, hogy az anyakönyvek vezetése a költségvetés oly súlyos megterheltetésével fog járni, hogy kicsinyes indokok miatt a nemzet adózási képességét 3 millió forinttal kell igénybe venni ? (Derültség és ellentmondás jobbfelöl.) Legalább is 3 millióval, (ügy van! balfelöl.) És mig a papság az anyakönyvek vezetésénél lelkiismeretes, megbízható közegnek nyilvánult, a kinek hivatalos kötelességét még lelkiismeretének benső érzete is fokozta, kíváncsi vagyok, hogy a rosszul dotált világi alkalmazottak fognak-e ily megbízható anyakönyveket önöknek rendelkezésére bocsátani ? (Mozgás jobbfélöl.) Engedje meg, t. ház, hogy ezek után
