Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

422. országos tílés űeezemner 2 án, kedden. 18ÍH). 277 legkényesebb, mert legsajátosabb része fog a t. háznak bemutattatni. De a polgári törvénykönyv elkészítése iránti munkálkodás nem a sorrend egymásutánjában következik, az párhuzamos munkálkodás, az párhuzamosan halad a többivel, két okból. Először, mert nincs összefüggésben a birói szervezettel; de másodszor azért, mert minden képzelhető jogi alkotások közt ez az, a mely a legtöbb gondot, a legtüzetesebb figyelmet érdemli, a mely a leghosszabb érvényre van szánva és a mire — nem szégyen megvallani — a legnehezebb alkalmas erőket elegendő számban kapni. Erre nézve egyébiránt utalok arra, a miket a múlt költségvetés alkalmával elmondottam. Ez, t. ház, az igazságügyi politika legközelebbi feladatának képe. Több javaslatot nem ígérek, de ez nem annyit jelent, hogy ha idő, mód és alkalom lesz reá, ezt fel nem fogom használni. Most már a kérdések közül azokra akarok visszatérni, a melyek több oldalról emiittettek fel. Első a katonai büntető eljárás kérdése. (Halljuk/ Halljuk!) A katonai büntető eljárás majdnem tiz esztendeje képezi a monarchiában levő különböző kormányok alkudozásának és munkálkodásának tárgyát. Volt már két javaslat; az egyik 1874 ben, a másik 1878-ban. Ezek a javaslatok elejtettek. Ezután készült 1887-ben már nem javaslat, hanem egy munkálat, mely az alapelveket tartalmazta; mert e tárgyról a kormányok ugy gondolkoztak, hogy előbb az alapelvek iránt kell tisztába jönni, nehogy egy kész és részletesen kidolgozott javaslat jöjjön létre, melyet alapelvének hiányossága miatt el kelljen vetni. A jayaslat, mely 1887-ben kidolgoztatott, bírálat tárgyát képezte az akkori igazságügyi és honvédelmi ministerek, yalamint az austriai megfelelő ministerek részéről s ezen bírálatnak, a mely azon alapelvektől sokban eltérő nézeteket tartalmazott, az lett eredménye, hogy ez az alapelveket tartalmazó javaslat átdolgoztatott s ez az, mely elém is terjesztetett. Azt kell mondanom — a nélkül, hogy a dolog természete szerint és az állásommal megvont határokat átlépném — hogy ezen átdolgozott alaptervezet határozottan megfelelőbb az elsőnél, de az igazságügyministerium nézetétől még lényeges eltéréseket tartalmaz. Ebben a részben az illető nézetek egész részletesen ki lettek fejtve és a közös hadügyministerhez, valamint t. eollegámhoz, a honvédelmi minister úrhoz és az austriai igazságügyi ministerhez át is küldettek. Ez történt május végén. Ugyancsak részletes véleményeket kapott a hadügyminister, legalább ugy vagyok értesülve, a többi ministeriuraoktól is és most csak az a kérdés, hogy a kormányok meg tudnak-e egyezni azon főpontokra nézve is, a melyekre nézve az még eddig nem sikerült. Én azon nézeten vagyok, hogy egy katonai biintetí> perrendtartásnak kétség kivül tekintettel kell lennie azon hadsereg szervezetére és fegyelmére, a mely hadsereg számára azt életbe akarják léptetni. Bizonyos határok között tehát a katonai szervezetnek, fegyelemnek és szolgálatnak igényeit, mint jogosultakat, elismerem. De egy dologról — nem csináltam sehol és soha titkot ebből — szintén meg vagyok győződve és ez az, hogy egy ilyen javaslatnak azon alapelveket és biztosítékokat egy vagy más módon kell tartalmaznia, a melyeket ma már egy büntető eljárásnál szükségesnek tartunk. Ez a minimum, a mit méltán várni lehet. Mily hamar és mennyiben sikerül azon öt ministeriumnak, a melynek erre a kérdésre hivatalos befolyása van, megegyeznie: azt nem tudom. Ha vérmes reményeim volnának is, nem mondanám meg; (Derültség balfelöl) nem pedig azért, mert én, ha biztos vagyok is, várakozást gerjeszteni oly dolgokban, melyek gyors kielégítése többé-kevésbé esélyektől függ, nem akarok. Nem kell tehát itt valami mysteriosus akadályokat keresni. Az akadályok abban vannak, a miért nem tudta például Poroszország eddig katonai büntető eljárását reformálni — a melyre különben az ujabb időben ott is határozott lépések tétettek — t. i. a felfogás, érdek és jogosultszempontok különbözőségében, melyeket össze kell egyeztetni. Ez az, t. ház, a mit mondhatok és ezen a határon túl nem mehetek. {Mozgás balfelöl.) A bűnvádi eljárással kapcsolatban több képviselő ur részéről a jelenlegi bűnvádi eljárás és büntető gyakorlat kritika tárgyává tétetett. Itt mindenekelőtt szabadjon némely — ugy gondolom — félreértést helyre igazítanom. T. előadó barátom felemlítette, hogy egy kimutatásban azt találta, mikép a megszüntetett vizsgálatok száma 100.000. ígen. t. ház, ez ugy van. Hanem értsük meg tisztán, hogy ezen vizsgálatok milyenek ; mert a rendelkezésünkre álló kimutatások szerint, •— megengedem — nem tűnik az ki eléggé világosan. Ezek kihágások- és vétségekben felmerülő feljelentések és ezek elintézése. Hiszen tömérdek kihágási vagy vétség-feljelentés tétetik, melyek tetemes része az első megvizsgálás után félre tétetik. Ezen számban, t. ház, semmi olyan nincs, a mi gondolkodásra vagy komoly aggályra okot szolgáltatna. A mi illeti már most azt, hogy a vizsgálati fogságba helyezésnél visszaélések űzetnek,