Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

t £72 *^2* •*>«&&•* ülés deez bíróságok hivatalos nyelve az olasz levén, mint a magyar bíróságoknak a magyar, ott más nyelvű beadványokat, sem horvátot — a tengerjogi ügyek kivételével — sem magyart, sem németet nem fogadnak el. Kétségkívül lehetne, mert a lehetőség nincs kizárva ezt az intézkedést módosítani ; mert a mint létrejött ez a megállapodás, létrejöhetne más egyéb, ezt módosító megállapodás is. De ne feledjük, hogy minden valószínűség szerint a pusztán magyar beadványok lehetőségét kikötni magában nem volna elegendő. Emlékezzünk csak a Fiume közjogi állása iránt felmerülő különféle igényekre. És az sincs azután kizárva, hogy ha például korlát nélkül más nyelvű beadványok és tárgyalás lehetőségére — és nemcsak tengerjogi ügyekben — nyittatnék meg az út, azon néhány magyar beadvány kedvéért, egy oly rendje állíttatnék fel a dolgoknak, a melynek eredménye minden lehet: az is, hogy az olasz nyelv nem lenne hivatalos nyelve tényleg a bíróságnak; az is, hogy a bíróság tényleg, vagy cselekményei nagy, vagy legnagyobb részében horvát bíróság lenne nyelvtekintetében; de azt, hogy magyar bíróság legyen, semmi módosítással elérni nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Én részemről ez alkalommal nem azt mondom, baj volna e, nem volna-e baj ; nem azt mondom, helyes volna-e, vagy helytelen volna-e, csak figyelmeztetem t. barátomat arra, hogy ennek a provisoriumnak a határozatait egy vagy más irányban meg lehet mozdítani, de aztán tudnunk kell, minő következésekkel járhat ez és hogy mit akarunk elérni és fentartani? Ez szolgáljon t. képviselőtársamnak magyarázatul arra, a mii felhozott és legyen szabad azt mondanom, hogy a Fiúméval való viszony tényleg legtöbb vonatkozásaiban ugy van rendezve s tényleg ugy alakul, hogy a magyar birodalomnak politikai érdekeinagyban és egészben biztosítva vaunak. Talán nem volna tehát szükséges akár ennek az incidensnek alkalmából, akár talán ehhez hasonrangú szempontból ezt a kérdést idején kivül bolygatni. (Helyeslés jobbfelől.) A mi már myst t. képviselőtársamnak az Austriával való jogsegélyre vonatkozó megjegyzéseit illeti, tényleg Austriával a kölcsönös jogsegély alapján állunk. A gazdasági életnek azon rendkívüli sürtí szálai, a melyek a politikai összeköttetés alapján és a nélkül is fejlődtek volna, ezt első rangú szükséggé teszik. T. képviselőház! Készülőben van a kölcsönös jogsegély kimerítő és törvényes szabályo zása, melyre nézve azonban, minthogy az iránt az alkudozások még nincsenek befejezve, én elvileg vonakodom időhatárt mondani, hogy mikor lesz beterjesztve. Azonban két kifogást tett t. képviselőtársam erre nézve. Az egyik vonatmber 2-án, kedden. 1890. kőzik arra, hogy milyen nyelvet használnak most a megkeresésekben a magyar és az ausztriai bíróságok kölcsönösen. Ebben a paritás alapján állunk. Az elv az, hogy a magyarországi bíróságok a maguk nyelvén s az ausztriai biróságok szintén a maguk nyelvén intézik a megkereséseket, hozzák a, bírói határozatokat és közlik azokat. Ez eddig igen szép és világos; de itt kezdődik azután a gyakorlati élet 8 a feleknek az érdeke. Korábban ennek az volt a következése., hogy a magyar bíróságok magyar megkereső határozatai átmenvén az osztrák bíróságokhoz, ezek felküldtek azokat fordítás végett az osztrák igazságügyministernek. Az igénybe vette a magyar jgazságügyminister segélyét és azután ezen a kerülő utón újra visszajutott a megkeresett bírósághoz. Hát ez lehetett következetes, lehetett a paritás alapján álló, de hogy a felek érdekeire a lehető legsérelmesebb volt, azt gondolom, az bizonyos. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor azután behozatott a másik rendszer, mely abban áll, hogy megint mindegyik bíróság megkeresi a másikat a maga államának nyelvén és küldi a határozatokat ugy, a mint szerkesztve vannak; hanem az osztrák kormány egyességre lépett a magyar kormánynyal, hogy ő — az osztrák kormány — a maga költségén tart itt egy fordító orgánumot, az a magyar igazságügymiuisteriummal áll kapcsolatban, a megkeresések nem kerülő utón, de egyenesen ide küldetnek, itt Budapesten fordíttatnak le az osztrák kormány költségén és annak orgánuma által. így legalább meg van rövidítve a dolog és a paritás általában ebben a részben megvan óva. Nem áll tehát, és ebben téves t. kép viselőtársam állítása, mintha a fordítás a mi költségünkön történnék. Megengedem azonban s erre nézve találom az ereszben 1881-ben február 10-én kiadott igazságügyi ministeri rendeletet, hogy a felek és az ügyek sürgőssége érdekében ezen elv alól kivétel is van. Ezen rendelet e tekintetben két pontot tartalmaz. Az egyik pont azt mondja: (olvassa) „Polgári, különösen telekkönyvi ügyekben az illető felek figyelineztetendők, hogy az iratoknak német fordítással saját költségükön, a tolmácsokról szóló 1873. évi igazságügyministeri rendelet értelmében lehető ellátásáról saját érdekükben gondoskodhatnak." A második pont pedig azt tartalmazza, hogy: „ Bűnvádi ügyekben a sürgős megkeresések, midőn például a vádlott vizsgálati fogságban van, vagy mint szökevény üldöztetik, német nyelven szerkesztendők, vagy német fordítással ellátandók." E két intézkedésre a gyakorlati élet szüksége kényszerítette az akkori igazságügyministért. A felekre van tehát bizva, hogy ha a