Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

422. országos ülés deezember 2-án, kedden. 1890. ö)"Q polgári ügyekben el akarják kerülni azt a körutat, hogy minden megkeresés előbb ide jöjjön és az itt lefordittassék a fordító osztály lyal s ugy menjen az austriai bírósághoz: maguk gondoskodhatnak a német fordításról s akkor közvetlenül küldik a megkeresést az osztrák bírósághoz; bűnügyben pedig a fesztelen érintkezésnek csak ez a módja van megengedve. S meg kell adni, t. ház — én nem vitatom — ez az elvnek bizonyos sérelmével történik; de vájjon az elvnek következetes, szigorú fentartása aztán az igazságügyi czélokat nem veszélyeztetné-e: arra nézve már alapos kételyeket kell táplálnom. Ez szolgáljon felvilágosításul ebben az ügyben. Egyébiránt abban a tervezetben, mely az Austriával való kölcsönös jogsegély iránt tárgyalás alatt van, igyekszünk ennek a nyelvi kérdésnek oly megoldását találni, a mely elvileg mindenesetre a paritásnak alapján áll, de a mely elvégre is a gyakorlati élet követelményével egy bizonyos pontig kénytelen számolni. A t. háznak módjában lesz megítélni, hogy az e tárgyban teendő előterjesztésem mennyiben felel meg azon követelményeknek, a melyeket az ily nemű rendezésnél szem elől téveszteni sohasem szabad. A mi végre azt illeti, hogy a bécsi börzebíróság előtti tárgyalásokból — egyébiránt nem tudom, a gabonatőzsdéről méltóztatott-e szólni vagy egyáltalában? Horváth Ádám: Egyáltalában! Szilágyi Dezső igazságügyminister: ... ki vannak rekesztve az ügyvédek és ez által nemcsak az ottani felek, az austriai honpolgárok vannak sújtva, a mennyiben — a mint mondta t. képviselőtársam — kellő képviseletükről nincs módjukban gondoskodni, de vannak a magyarországiak is: erre nem azt mondom, hogy a ki ennek nem akarja kitenni magát, ne vesse magát alá a tőzsdebiróságnak, mert tudja, hogy képviseletéről nem gondoskodhatik. Horváth Ádám: Sok esetben nem tudja, ép az a baj ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Azon én nem segíthetek; mert első szabály, hogy ha valaki valamely jogügyletre lép és ebben külön biróság van kikötve, lehetőleg tájékozza vagy tájékoztassa magát. Megengedem, hogy ez nem intézi el az egész kérdést; de egy elve a kölcsönös jogsegélynek van — melyet minden állam a másik irányában fentart és tovább nem megy követeléseivel — tudniillik más állampolgárainak nem ad másnemű és nagyobb jogsegélyt, mint a minőt ad a maga polgárainak. Ha tehát káros és helytelen az ügyvédek kizárása a tőzsdebiróságok előtti eljárásból, de KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET, ez áll az osztrák honpolgárokra is, bocsásson meg a képviselő ur, de kölcsönösség alapján én ki nem köthetem, hogy ez másként legyen ; valamint igen határozottan ellene volnék annak, hogy bármely más állam Magyarországon a kölcsönösséget nem ugy értené, hogy ugyanazon jogsegélyt nyújtsuk az ő polgárának, mint a magunkénak, hanem annál nagyobbat. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben köszönöm, hogy ezek felhozattak, nem, mintha azok nagyobb része új lett volna előttem, de mindig nagy érdeklődéssel kell kötelességem szerint hallanom, hogy a gyakorlati élet bajai miből állanak és épen azok felemlítése nem is marad épen eredmény nélkül. De hát nézzük meg csak a többieket, a mikre méltóztatott kiterjeszkedni: a papirosok rosszaságára, a tinta rossz receptjére, az elhelyezés, a segédszemélyzet, kezelő személyzet. (Egy hang lalról: Esek apró dolgok!).... Igaz, ezek apró dolgok, de az életet mindennapi apró miseriák alkotják, tehát nem megvetendők. Az egész apróságokat bővebben nem fejtegetve, arra kérem a ház figyelmét, hogy ugy a múlt évben, mint ez idén, szigorúan a tapasztalás alapján, a bíróságok ügyvitelére szolgáló irodaátalány felemelését javasoltam; mert a gyakorlati jogélet követelte, mivel én is érintkezem a gyakorlati jogélettel, ér, csalódásban van t. képviselőtársam, midőn azt hiszi, hogy mi — már értem magamat és a vezetésem alatti ministerium tagjait — a Budha-barátokéhoz hasonló életet folytatunk, elmélkedünk, szemeinket mellünkre szegezve és tervezgetünk nagy reformokat, az életnek folyamata pedig mellettünk elsurran. (Tetszés és derültség jobbról.) Mi igenis a gyakorlati élettel törődünk és érintkezünk és én biztosítom t. képviselőtársamat, hogy épen ezen irodaátalány emelése és azon igyekezetem, hogy a felügyelet a birói ügyvitel apróságaira épen a decentralisatio folytán is sokkal folytonosabb, sokkal tüzetesebb, de egyszersmind sokkal hatályosabb legyen, arra is szolgál, hogy ilynemű panaszok ezután fel ne merülhessenek. A mi már azt illeti, hogy a segéd- és kezelő személyzet és az elhelyezés elégtelen, ebben csak bizonyos megszorítással igazat kell neki adnom. A segédszemélyzetre nézve ugyanis nem áll az, hogy elégtelen, mert joggyakornokok, jegyzők és aljegyzők vannak; ezekre nézve én azt, hogy hiány volna, nem tapasztalom és az évről-évre tervbe vett szaporítás épen arra való, hogy itt is bizonyos korlátok közt nagyobb szükségletnek megfelelhessünk. A kezelő személyzetre nézve azonban igyekezetem valóban oda van irányozva, hogy a mi ezek körébe esik, az általuk végeztessék és ha én értesülök arról, 35