Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

422. országos ttlés deczc-mber 2-án, kedden. 1890. 271 észrevétele és bírálata alá. (Altalános helyeslés.) Ezután múljék el bizonyos idő és azután én csak örülök, ha minél többen és minél több oldalról szólanak hozzá. (Helyeslés.) En azonban még ezzel sem elégszem meg, hanem különböző szakköröket is felkérek véleményadásra. Felkérem az igazságügyi szervezetet, a kamarákat, az ügyvédi egyleteket, (Általános helyeslés) a bíróságokat és igy próbáljuk a gyakorlati és helyes reformhoz szükséges anyagot összeszerezni. Ekkor a nyilvánosság helyén van. Ezután helyén van a nyilvánosság akkor, midőn talán egy módosított javaslatnál a tapasztalatok felhasználásával állnak elő, de nem még végleges javaslattal. Ezt a nyilvánosságot mindig figyelemmel követtem, mindig követni fogom a jövőben is és óhajtom, hogy eredményes legyen. De, fájdalom, igen sokszor tapasztaltam, hogy közönynyel viseltetnek iránta, ugy, hogy a nyilvánosságot abból a szempontból, mint a képviselő ur említette, inkább kíváncsiságnak, mint a dolog iránti komoly érdeklődésnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársam a külfölddel való kölcsönös jogsegély viszonyaira tett észrevételt, jelesen a Balkán-tartományokban. A dolognak tényleges állása az, hogy Szerbiával van szerződésünk és tudtomra eddig a szerb kormány és a szerb hatóságok igyekeztek annak eleget tenni. Ha e részben valami panasz lenne, kérem, hogy az igazságügyi kormányt a concret esetekről értesítsék, a kinek feladata lesz azután ezen panaszok és bajok orvoslására törekedni. (Helyeslés a jobboldalon.) Romániával nincs ilyen szerződésünk, ott a kölcsönösség alapján áll fenn egy neme a tényleges jogsegélynek. Es ha t. képviselőtársain netalán egyes eseteket felhozna, melyekben nem helyesen vagy nem a kölcsönösség elvének megfelelőleg jártak el: az igazságügyi kormány feladatának tartanám a lehetőség határai között a panaszok orvoslását eszközölni. (Helyeslés a jobboldalon. ) A többi Balkán-tartományokkal, Bulgáriával, Törökországgal ilynemű viszonyunk nincs. Méltóztatnak tudni, hogy ott részben, tudnülik a monarchia két államának alattvalóira nézve a consuli biráskodás áll fönn. Ennek szabályozására nézve pedig a törvényjavaslatot, hosszú tárgyalások után, azt hiszem, a legközelebbi napokban a t. ház elé fogom terjeszthetni. (Helyeslés.) T. képviselőtársam figyelemre méltó észrevételeket tettHorvátországra,Fiuméra és Austriára nézve, a melyekre előbb refiectálni kívánok, hogy azután majd a belföldi bíróságokra menjek át. Az mondatik, hogy a horvátországi ható ságok, különösen a bíróságok — gondolom, ezt értette képviselőtársam — a mint magát kifejezni méltóztatott, következetesen és rendszeresen nem hajtják végre a magyar bíróságok megkereséseit. Ez az állítás ilyen általánosságban talán mégis túlzás, mert — nem mondom, hogy egyes panaszok nem merültek fel, valamint felmerültek a mi bíróságaink ellen is panaszok az ottani kormánynál — de hogy ez általánosságban igy történnék : ezt engedje meg, hogy határozottan kétségbe vonjam. Itt t. képviselőtársam tévedésben van. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt én arra kérem mindazokat, a kiknek hasonló bajaik lehetnek, hogy méltóztassanak hozzám, vagy ha jónak látják, egyenesen a horvát kormányhoz fordulni, én ugy ismerem a horvát kormányt és annak élén álló államférfiút, hogy az minden igazságos és méltányos panaszt — a mint meg vagyok győződve — figyelembe véve, a kivánt segélyt meg fogja adni. (Élénk helyeslés.) A mi a Fiúméra vonatkozó esetet illeti, az eset lényegét tekintve — hiszen adatokra hivatkozott — t. képviselőtársamnak igaza van. (Halljuk! Halljuk) De már most, t. ház, méltóztassék megengedni, a mi összes állapotaink Fiumával szemben tele vannak anomáliával. (Igás! Ugy van!) Nem az én hivatásom kifejteni, hogy miért nincs Fiúménak sem közjogi állása, sem közjogi viszonya végleg rendezve. Csak arra figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy hosszas alkudozások után, melyeknél a legkényesebb s a legérzékenyebb politikai szempontok forogtak fenn, 1871 -ben gróf Andrássy Gyula ministerelnöksége alatt bizonyos provisorium lőn megállapítva a Fiume területén levő törvénykezés tekintetében, a horvát-szlavón kormány hozzájárulásával a horvát országgyűlésnek s a ni'gyar országgyűlés alsó házának hasonló határozata alapján. Ennek 27-ik pontjában, a melyre t. képviselőtársam is hivatkozott, a következő foglaltatik (olvassa); „A fiumei bíróságnak hivatalos nyelve az olasz." Minthogy azonban a fiumei bíróság egyszersmind tengerjogi illetőséggel is fel van ruházva és hatásköre nemcsak Fiúméra terjed ki, hanem a horvátszlavón-magyar tengerpartra is, az van mondva, hogy „Tengerjogi ügyekben azonban a felek, ugy beadványaikban, mint a bíróság előtti szóbeli tárgyalásokon horvát nyelvvel is élhetnek; ez esetben a bírói határozatokhoz hiteles horvát fordítások melléklendők." Ezen provisorium határozatából tehát érthető lesz, miért fogadtatnak el horvát beadványok: ki lett kötve a tengerjogi ügyekre nézve, mert különben minden egyéb tekintetben a fiumei