Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

266 422, országos Blés deezember 2-án, kedden. 1890. volna, alig lévén abban a városban a kutséberen kivttl egy ember, a ki tudott volna olaszul. Mikor feljöhetett Budapestre, illetőleg felküldhette az aetát, akkor már természetesen elmaraszt;! Itatott. Beadott fdebbezést magyar nyelven; visszautasították azért, mert magyar nyelvű beadványokat a fiumei törvényszék nem fogad el és mert nem Fiúméban lakó ügyvéd által volt a fölebbezés ellenjegyezve. Ez ellen az illető fél ismét felebbezéssel élt; e felebbezést visszautasították és az illető ügyvédet — egyik magyar ügyvédi kamarának tagját — azért, mert ismételt felebbezéssel mert élni, 50 forintnyi pénzbirságban marasztalták el és meg is fizettették vele. (Mozgás.) Polónyi Géza: Melyik bíróság marasztalta el? Horváth Ádám: A fiumei törvényszék marasztalta el; mert állítólag oly felfolyamodást nyújtott be, mely a törvény rendeletével ellenkezik. Ez ellen feljelentést tett az ügyvéd az igazságügyministernél és az igazságügy mini ster kijelentette és constatálta, hogy a fiumei törvényszék felállításának és hatóságának szabályozása tárgyában 1871. évi szeptember 14-én kiadott rendelet által fentartott törvények, szokások és rendeletek értelmében, a fiumei bíróságok előtt csak az ottani kir. törvényszéknél bejegyzett ügyvédek vannak a felek képviseletére feljogosítva és az idézett rendelet 27. §-a szerint azon törvényszék hivatalos nyelve az olasz. Thaly Kálmán: Hát a horvát nyelvű beadványt elfogadják s a magyart nem? (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Horváth Ádám: Én nagyon jól tudom, hogy a fiumei királyi törvényszéknek hivatalos nyelve az olasz; de azt is jól tudom, hogy horvát nyelvtí beadványokat elfogadnak és tudom, hogy van egy rendelet, a mely szabályozza a horvát és olasz nyelv viszonyát: de azt is merem állítani, hogy az a rendelet egyáltalában nem érintheti azt, hogy a magyar nyelvű beadványok ott el ne fogadtassanak. Azon rendelet — nézetem szerint — azért nem emlékezik meg a magyar nyelvről, mert természetesnek, magától értetődőnek tartotta, hogy a magyar nyelvű beadványok elfogadtassanak. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Bátor vagyok a t. minister urnak figyelmébe ajánlani még azt a visszásságot is, mely előáll, igen sok magyar állampolgárra nézve abból, hogy a bécsi tőzsdebiróságnál az ügyvédek a képviselettől el vannak tiltva és pedig nemcsak magyarországi, hanem természetesen austriai ügyvédek is. Ezen intézkedés Austriában is már sok felszólalásra adott okot. Épen kezemben van egy meghívás, mely szerint az alsó-austriai ügyvédi kamara november 24-én ülést tartott és az ezen alkalommal benyújtott határozati javaslatnak indokolásában ez foglaltatik: „In Erwägung, dass hiedurch namentlich den ausserhalb Wien's wohnenden Partheien, da sie sich an die öffentlichen vom Staate autorisirten Reehtsanwä'te nicht wenden dürfen, oft sogar die Möglichkeit, gehört zu werden, überhaupt enUogen wird." Ha ez áll Bécs környékére, mennyivel inkább áll Magyarországra nézve. A bécsi kereskedők ide jönnek Magyarországba, vagy ide küldik ügynökeiket, a kik földművelőket, kisiparosokat kerítenek hálójukba és azokkal legtöbbször német nyelvtí Schlussbriefeket iratnak alá. Ezeknek egyik pontja pedig ugy szól, hogy a felek alá vetik magukat a bécsi tőzsdebiróság illetékességének. A dologból rendszerint per lesz; a határidők nagyon rövidek és az illető földmíves, vagy kisiparos jogvédelmét sem magyarországi, sem bécsi ügyvéd a bécsi tőzsdebiróság előtt el nem vállalhatja. Mire <" aztán meghatalmazottat talál, szépen elverik rajta a port és kénytelen esetleg oly összeget fizetni, melylyel egyáltalán nem tartozik. Azt hiszem, hogy ha fennáll az az intézkedés, hogy a bécsi tőzsdebiróság ítéletei nálunk végrehajthatók : ennek esetleges felfüggesztésével, vagy bizonyos feltételekhez való kötésével lehetne talán oda hatni, hogy a bécsi tőzsdebiróság ezen eljárása által a magyar állampolgárok kárt ne szenvedjenek. Egyáltalában Austriával szemben nagyon lazán fogja fel a t. kormány a dolgokat és pedig nemcsak az újabb idők óta, hanem már régtől fogva. Austriával szemben néha igazán szolgai szerepre vagyunk kárhoztatva. Osak egy példát említek: az egyik államból a másikb-t átküldött megkeresések és beadványok fordítását. Nagyon jól tudom, hogy vannak rendeletek, melyek biztosítani látszanak a reciprocitást; de a gyakorlatban mégis ugy áll a dolog, hogy az áustriába intézett magyarországi megkereséseket mi fordítjuk németre és Austriából Magyarországba érkező megkereséseket szintén mi fordítjuk németből magyarra. Nagyon jól tudom, hogy a rendeletben mi áll; de azt is jól tudom, hogy a gyakorlatban így van. Ha a t. igazságügyi minister ur méltóztatik magának fáradságot venni, erről nagyon könnyen meggyőződhetik. Hogy mily helyzetben vagyunk Austriával szemben, azt illustrálja az is, hogy az osztrákmagyar bank által kiadott bankjegyekben menynyire meg van sértve Magyarország önállósága. Ugy látszik, hogy azok az urak, a kik a bankjegy szövegét fogalmazták, fogalommal sem bírtak arról, hogy Magyarországnak külön büntető törvénykönyve van, mert a magyar sző-