Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-422
422. or&íágos ülés deczemljer 2-án, kedden. 1890. 267 végben az áll, hogy ezen bankjegyek hamisítása, mint nyilvános hitelpapír hamisításának bűnténye a büntető törvény határozmányai szerint büntettetik. Már pedig ugy tudom, hogy nálunk a pénzhamisítás külön büntettet képez és azt hiszem, hogy állami önállóságunknak és annak a körülménynek, hogy önálló büntető törvénykönyvünk van, sokkal inkább megfelelt volna, ha ez nem fordíttatott volna le az osztrák büntető törvéuyköny terminológiája szerint, hanem oda tétetett volna határozottan a magyar büntető törvénykönyv illető fejezete. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Tegnap Eötvös Károly t. képviselőtársam igen megkapóan vázolta azt a helyzetet, a melyben a mi börtöneink, fegyházaink és fogházaink vannak. Én e thémánál nem szándékozom huzamosan időzni; csak sajnálkozásomat fejezem ki a felett, hogy Magyarországon ez idő szerint, a mikor már a büntető törvénykönyv tiz év óta életbe van léptetve, ennek a törvénynek igen sok szakasza még nincs végrehajtva. A börtönök állapotáról nem kívánok ez úttal szólni, csak sajnálkozásomnak adok kifejezést, hogy a közvetítő intézetek nagyon szép és nemes intézménye ugy, a mint kellene, nincs végrehajtva. Szilágyi Dezső igazságügyi minister: De igen! Horváth Ádám: Továbbá bátor vagyok a t. minister urat figyelmeztetni, hogy a feltételes szabadságolásokra nagyobb figyelmet méltóztassék fordítani. Tudok eseteket, a mikor egy fegyencz igen jól viselte magát, a kit szabó mesterségre használtak és Szabászszá kiképeztek, midőn feltételes szabadságolásért folyamodott, azt nem engedélyezték, még pedig azért, mert nélküle nem tudták volna a fegyházban e munkát végezni. (Derültség.) Felvilágosítást óhajtanék kérni a minister úrtól az iránt is: vájjon mi annak az oka, hogy akkor, a mikor az uralkodó házban valamely örvendetes esemény történik, Austriában mindenkor tömeges megkegyelmezések vannak, nálunk pedig ilyenek nem fordulnak elő. Ez iránt csak azért óhajtok felvilágosítást, mert ez a különbség már igen széles körben feltűnt és azt hiszem, hogy a t. igazságügyminister ur meg fogja reá adni a választ. T. ház! Ha igy mozaikszeríüeg akarnék foglalkozni az igazságszolgáltatás állapotával, nagyon sok dolgot hozhatnék fel, azonban nem akarván a t. ház becses figyelmét soká igénybe venni, csak a legszükségesebbekre szorítkozom. (Halljuk) Nagyon szeretném, ha az igazságügyminisfcer ur Betekintene a törvényszéki és járásbíróság! helyiségekbe, illetőleg egy megbízottját küldené oda úgy itt Budapesten, mint a vidéken és nemcsak a nagy reformtervek foglalnák el az igazságügy ministerium Összes tisztviselőinek idejét, hanem aprólékosabb dolgokra is fordítanák figyelmöket, még pedig olyanokra, a melyek aprólékos voltuk mellett is igen fontosak. Méltóztassék a t. minister urnak figyelemmel kisérni a bíróságok elhelyezését. Legtöbb helyen a bíróságok oly fészkekben vannak elhelyezve, melyek egyáltalán nem felelnek meg a bíróság hivatásának. A helyiségek ócska bútorokkal vannak ellátva s ott fog találni a rozoga asztalokon az igazs&gügyminister ur valami gyanús sziníí szürke folyadékot, melyről, ha kérdezősködik, rneo-mondják neki, hogy az az Istenben boldogult Pauler igazságügyminister receptje után készült tinta, (Derültség) a mely ott van ugyan az asztalon, de senki sem használhatja, mert irni lehetetlen vele. Nagyon kérem továbbá a t. minister urat, fordítson arra is figyelmet, hogy a bíróságoknál ne takarékoskodjanak a papírral. Manapság a törvényszéki végzéseket, sőt még az ítéleteket is, melyek okmány jellegével bírnak, olyan papíron kapja az ember, hogy abból 10 év múlva csakugyan semmi sem lesz. Ott vannak pl. a hivatalosan kiosztott előadmányívek az első bíróságnál; ezeknek a p ipirja oly rossz minőségű, hogy mire a királyi táblához és Curiához érnek, ostyával kell azokat összeragasztani. (Derültség.) Nagyon sokat lehetne még ezekről a miseriákról beszélni, de csak egyet akarok még megemlíteni. Nevezetesen azt, hogy ha az igen t. minister ur óhajtja, bármely ügyvéd szolgálhat olyan végzésekkel, a melyeket absolute lehe tétlen elolvasni, részben az írás rosszasága, részben pedig a Sithographia tökéletlensége miatt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt is kénytelen vagyok felemlíteni, t. ház, hogy valóban könnyelműséggel határos- az, a mint a biróságoknál a hivatalos iratok őriztetnek és szállíttatnak. Ha, t. ház, az ügyvédnek egy okmány kerül a kezébe, a mely nem az övé, igyekszik reá gondot fordítani, Wertheim cassába csukja; ha pedig a törvényszékhez és járásbírósághoz bármilyen fontos okmányt nyújtunk be, a melytől egyeseknek és egész családoknak boldogsága függ: azt látja, hogy azt egyáltalában nem őrzik, ott hever a bírák szobájában őrizetlenül, elzáratlanul; ott feküsznek ezen okmányok a szertárakban rozoga szekrényekben, a milyenekben még könyveket sem szoktunk tartani. A szállításra vonatkozólag pedig méltóztassék megfigyelni azt a módot, a mely e téren divatozik úgy a vidéken, mint a fővárosban is, midőn a hivatalos iratok az illető referens bíróhoz vitetnek. Azt fogja akkor tapasztalni az igen t. minister ur, hogy egyáltalán nincs 34*
