Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

262 423. országos ülés deezember 2-án, keiden. 1880. semmi törvény sincs. (Zaj.) Ilyenformán értettem a t. képviselő urat, ha nem jól értettem, majd helyreigazítja. De ha csakugyan azt állította, hogy 1867. óta nekünk semmi törvényünk nincs, hogy ez a törvényhozás semmi törvényt nem hozott: kénytelen vagyok ezt tagadásba venni és csak azért nem számlálom fel tüzetesen a hozott törvényeket, mert a t. házat azzal a nagy csomó törvénynyel untatni nem akarom. (Hall­juk!) Elegendő lesz egynéhányat fölemlíteni: ott van a hiteltörvényekliől a kereskedelmi törvény, a váltótörvény, a csődtörvény, a gyámságról és gondnokságról szóló törvény, a telekkönyvi be­tétekről szóló törvény és nem tudom, még hány­féle törvény. Ezek pedig mind a társadalomban fenftrgó nevezetes jogviszonyokat szabályoznak. Ha t. képviselőtársam csak azt tartja törvény­nek, a mi egy nagy codexnek alkatrészét ké­pezi, a többit pedig csak foldozásnak, akkor őseink összes törvényhozása nem törvény, hanem foltozás; mert őseink sohasem codificáltak rend­szeres törvénykönyvet, hanem alkottak törvényt a felmerülő szükségekhez képest. Azt hiszem, ezzel eléggé bebizonyítottam, hogy de bizony dolgoztunk itten és alkottunk törvényeket. Azt is állította Boda Vilmos t. képviselő­társam, hogy előbb a birói szervezetet kell megalkotni, azután a polgári törvénykönyvet és a perrendtartást. Boda Vilmos: Egészen megfordítva ! Kőrösi Sándor: Hát megfordítva, hogy előbb kell megalkotni a törvénykönyvet és a per­rendet és azután a birói szervezetet. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez error linguae volt, de már helyreigazítottam. Erre Eötvös Károly t. képviselőtársam igen találóan felelt meg tegnap és én csakugyan helyeslem Eötvös Károly t, képviselőtársam és barátom nézetét és csatlako­zom is ehhez. Részemről még csak annyit jegy­zek meg, hogy a birói szervezet az igazság­szolgáltatás gépe, a perrend a mozgató erő, mely a gépet mozgásba hozza. Természetes, hogy először meg kell csinálni a gépet, hogy legyen mit mozgatni; mert hiába lesz a mozgatóerő, ha nem lesz mit mozgatni. Ezért tehát előbb a birói szervezetet kell megalkotni. T. ház! Az államban a birói közegek vannak hivatva a mo­derátor teendőit teljesíteni, hogy a pártgyíílölet és más vad szenvedélyek által felizgatott hul­lámoktól ingadozásba hozott állam hajója el ne sülyedjen a hullámok között. (Derültség a ssélsö baloldalon.) Francziaországban a birói szervezet 5 A század óta áll fenn és ezen S A század óta hét forradalmat állott ki. Az időközben létezett po­litikai hatalmak mindig akarták a birói szerve­zetet, a bíróságokat a maguk részére megnyerni, hogy általuk politikai czéljaikat elérjék; de a birói erős szervezeten, a birák erős akaratán és tiszta jellemén a legzsarnokibb önkény is min­denkor megtört. Ilyen birói szervezetre van nekünk is szükségünk és ennek a megalkotása csakugyan sürgős teendőjét képezi a törvény­hozásnak. Ugy Veszter Imre, mint Eötvös Károly t. képviselőtársaim sürgősnek mondották ki a katonai törvénykönyv reformálását, illetve annak megújítását. E tekintetben i^ csatlakozom hoz­zájuk. A jelenleg érvényben lévő katonai büntető­törvénykönyv körülbelül 120 esztendővel ezelőtt még Mária Theresia idejében készült és alapult az úgynevezett elrettentés elvén, a melynek az a czélja, hogy oly szigorú büntetéseket állítmnk fel, hogy ezáltal mások valamely bűntett elkö­vetésétől visszarettenjenek. De tudjuk, hogy az ember nem eszköz és azért nem lehet arra fel­használni, hogy más tőle megijedjen. Erre az államnak nincs joga s ezt az eszközt mindenütt elvetették. Nem is létezik ez a külföldön sehol. Alaki eljárása pedig alapul a titkos inquisitorius eljáráson, a moly eljárást mindenféle európ:ű büntető törvénykönyvből ma már kiküszöböltek. Ma Francziaországban. Bajorországban, Olasz­országban, sőt még a kis Romániában is a ka­tonai büntető törvénykönyvbe be van hozva a szóbeliség, sőt a nyilvános vád elvén alapuló eljárás is és csak nálunk irtóznak attól a magas katonai körök ; mert attól félnek, a mint mondják, hogy a hadseregben a fegyelmet akkor nem le­het fentartani és akkor a harczképesség ha­nyatlani fog. Azt hiszem, hogy a t. igazságügyminister föl fogja őket világosítani, hogy ez nem áll; mert ugyanezt mondták, mikor a botbüntetést, a vesszőzést, a lánezbüntetést el akarták törölni; szintén azzal álltak elő, hogy ha ez megtörté­nik, a hadsereg fegyelme fentartható nem lesz. Pedig ezek ma el vannak törölve és azért lehet mondani, hogy a közös hadsereg egyike Európa 3egfegyelmezettebb hadseregeinek. LitS Gyula: De van helyette kikötés! Kőrösi Sándor: Az csak olyan aprólékos büntetés. (Derültség balfelől.) Anachronismus a mi katonai büntető törvénykönyvünk; mert ma már nem kötéllel fogdossák a katonát s az álta­lános védkötelezettség elvénél fogva a társada­lom legraíívéltebb elemei is tagjai a hadsereg­nek. A mai kornak megfelelő büntető törvény­könyvet kell tehát alkotni s oda törekedni, a hova Európa felfogása törekszik, hogy béke ide­jén csak a speciálisan katonai vétségeknek nevezett esetekre terjedjen ki a katonai bíróság hatásköre, de a közönséges bűntettekre a kato­nákra is az általános büntető törvénykönyv (He­lyeslés balfelől) s ők is a minden polgárt illető büntető törvénykönyv hatáskörébe tartozzanak; (Helyeslés balfelől) mert a katona mi nem egyéb ,

Next

/
Thumbnails
Contents