Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-420

4'20 orszAgros lüés november 29 én, szombaton. ISDi;. 227 kedtek és a hozzájuk kötött várakozás is ugy az állam részéről, mint az egész ország részérő! mindinkább fokozódott, a nélkül, hogy ők erejökben gyarapodtak volna. De, t. ház, egyetlenegy ellenőrzést kívánok, a mi eddig gyakorolva is volt, azt, hogy ha egyházak segélyezése mondatik ki, azt nem óhajtanám és nem tartanám helyesnek, hogy azon egyházi segélyezések esetleg oly dolgokra fordíttassanak, a melyek akár a magyar nemzeti eszmével, akár a magyar nemzeti állam érdekeivel ellentétben állanak. (Ugy ran!) De ez nem azt teszi, hogy az illetőktől vonassék meg a segély, hanem teszi azt, hogy kellő ellenőrzés gyakoroltassák arra nézve, hogy ezek olyan czélokra ne fordíttassanak. Engem soha sem bántott semmiféle cocettirozási kedv a nemzetiségi áramlatokkal szemben ; de ha tényekre akarunk hivatkozni, rá kell mutatni arra, hogy a görög-egyesült egyházak csakugyan rá vannak utalva arra, hogy az állam segélyét igénybe vegyék, mert akár a lelkészek fizetéseit, akár pedig az egyházak desolált voltát tekintjük is, mindig a legszomoníbb képet nyerjük. Az államnak érdekében áll, hogy oly felekezeteket, a melyekben az ország lakos sága nagy számmal van képviselve, a mennyiben az állam budgetje megengedi, segélyezzen. De hogy itt egyoldaiulag felemeljük az egyik tételt arra való hivatkozással, hogy az egyházi czélok mögött, az egyházak segélyezésével, a melyre rászavazunk, egyszersmind külön speciális magyar állami érdekeket akarunk leplezetten előmozdítani, ez az én csekély vélekedésem szerint sem a magyar nemzet valódi érdekeivel, sem a parlament méltóságával össze nem fér. Én igenis szükségesnek tartom, hogy ezen tétel felemeltesssék, szükségesnek tartom, hogy ezen tétel felemelése után a közoktatásügyi minister a legnagyoab ellenőrzést gyakorolja arra vonatkozólag, hogy ezek csakugyan egyházi czélokra és az egyházi czélokkal összekötött, nevelési czélokra fordíttassanak, a melyek soha a magyar nemzet érdekei ellen nem irányulhatnak. E mellett én is hozzájárulok azok nézetéhez, a kik az egyházak segélyezésére szánt dotatiónak általában való felemelését kérik, de avval, hogy itt különbség arra vonatkozólag ne tétessék, hogy vájjon milyen magyar nemzeti, vagy nem magyar nemzeti és milyen állami érdekek mozditatnak elő a segélyezés felemelése által. Madarász József jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Megvallom, csodálkozom Horváth Gyula képviselő nr azon szavain, melyekkel beszédét befejezte, hogy tudniillik, a hol állami érdek van, ott méltónak találja a segélyt, de a hol nemzeti érdek van csak, ott azt megadni a parlamenti komolysággal megegyeztethetőnek nem tartja, mert a hol nemzeti érdekek mozdittatnak elő, ott egyúttal állami érdekek is előmozdíttatnak, mert a kettő egymástól elválaszthatatlan. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És minthogy azon idegen ajkú népek közzé beékelt csekély számú erdélyi, mármaros- és zemplénmegyei, szóval felsővidéki református egyház a magyar állami, a magyar nemzeti eszmét képviseli és — mint Bartha és Kovács Albert t. képviselőtársaim adataiból meggyőződhetünk — igen sanyarú helyzetben van, akkor, mikor az ottani iskolák és az ecolesiák iránt érdeklődünk s azokat megszűnni nem engedjük, nem sauvinisticus magyar nemzeti politikát, hanem magyar állami politikát követünk, mert a református egyház ott államfentartó elem. Ha a t. ház többsége osztaná Horváth Gyula képviselő ur felfogását, akkor a költségvetés jelen berendezése mellett némi zavarban lehetne a minister ur a segélynek kiosztására nézve. Ugyanis a 330 ezer és néhány forintnyi összeg — mely valláskülönbség nélkül iskolák és egyházak segélyezésére vau szánva — alrovatokra van osztva, a melyekben meg van mondva, hogy melyik egyház mennyi dotatióban részesüljön. Ezen beosztással, ugy gondolom, a minister keze meg van kötve ; mert ha ezen rovatok szerint szavaztatik meg az összeg, akkor Ő e szerint kénytelen azt kiosztani s nem léphet arra a térre, melyet Horváth Gyula t. képviselő ur indítványozott, eltekintve attól, hogy az egyes felekezetek evidentiában tartják, hogy az eddigi szokásos és nekik szánt összeg csakugyan nekik jusson. Tisza, Kálmán t. képviselő ur — ha jól értettem — azt mondta, hogy hajlandó beleegyezni, hogy az összes ily czélú összegek felemeltessenek ; de külön, egyes rovatok felemelését nem helyesli, mivel az általános javulást nem onnan várja, mert ezen tételek minden évben változhatnak. Ezen utolsó felfogását én is osztom, mert az összegek változhatnak, a melyek különben sem oly nagyok, hogy azon tetemes szükségletek, melyekről mi protestánsok kerületi gyűléseinkben értesülést szereztünk magunknak, csak kis részben is fedeztessenek. Igen jól értem azt a czélzatát, a mely a convent gyűlésein is kifejtetett és melynek buzgó előharezosa épen a t. képviselő ur, hogy egy más alap teremtessék, melyből a viszonyok állandó javítása eszközölhető legyen. Óhajtom, hogy sikerüljön is ez a czél. Az egyházi adók, a domestica, a szűkebben dotált egyházakon kissé segítettek, a mint ezt Kovács Albert t. képviselőtársam említette. Különösen a vándorló papi állomások felállítása által a kevés számú református hivek nemzetise