Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-420

198 420. or.sasiigos filés november 29-én, szombatou. 1890. ségének fentartása egyes vidékeken, például Mármarosban, Munkácson, Erdély különböző helyein, a hol több ily állomás szerveztetett nagy mértékben biztosíttatott. Az ily papi állomások szervezését minden szempontból üdvösnek tartom, mert ekkép minden czél el lenne érve. Midőn azonban az általa szándékolt módot is üdvözlöm és óhajtom, hogy annak sikere legyen, másrészről számolva azzal a ténynyel, hogy a költségelőirányzat felekezetek szerinti rovatokra van felosztva, akkor, midőn a szükség a kisebb, exponált református egyházakban, melyek kivétel nélkül magyarok, oly sürgetőieg mutatkozik, midőn a nyomor oly nagy, hogy azon a nagyobb egyházak a maguk megadóztatásával segíteni eddig képesek nem voltak, noha a nagy alföldi és dunántúli református egyházak adóiknak jó részét az ily kisebb exponált és nyomorban levő egyházak felsegélésére fordították: nem tudom elnyomni axon óhajtásomat, hogy ha már az előirányzat rovatokra osztatik fel, a segély lelkeknek arányszáma szerint adassék meg a református felekezetííeknek ép ugy, mint a görög szertartásúaknak, mert a milyen jó államfentartó elem a görög, melynek hazafiságát nem vonom kétségbe, ép oly jó államfentartó elem a református is, a mely a magyar állameszmének mindig hive volt. Nincs tehát semmi ok sem arra, hogy szűkebb mértékkel mérjünk ezeknek, mint amazoknak, a kik még sem annyira magyarok. Horváth Gyula.' T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása végett kérek szót. Midőn azt mondtam, hogy állami czélokat akarok kitíízetni és annak elérésére törekszem, nem voltam tekintettel arra, hogy azok az állami czélok egyszersmind specialiter nemzeti czélok-e. Az állami czélok előmozdítását kívántam hangsúlyozni, tekintet nélkül arra, hogy azok a speciális magyar nemzeti kérdéssel vannak-e összeforrva, ha egyszer állami czélok. Másik megjegyzésem az, hogy én egyáltalában nem akartam a virrementet, hanem azt mondtam, hogy a minisíer ur lehet az adatok folytán leginkább abban a helyzetben, hogy megítélhesse, hogy melyik felekezet mily mérvben segélyeztessék és hogy ehhez képest tegye meg annak idején előterjesztését. Madarász József jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én is esak néhány szóval akarok a most tárgyalás alatt levő kérdés tisztázásához járulni, (Halljuk! Halljuk!) Teljesen osztozom előttem szólt t. képviselőtársaim azon felfogásában, hogy a miről itt szó van, az nem egyedül az illető felekezetek érdeke, hanem az egy igen nagy országos és nemzeti érdek (Helyeslés) nemcsak azon nagy missio folytán, melyet ezek az egyházak sok exponált helyen és néha nagy nehézségekkel küzdve teljesítenek; de azon szempontból is, hogy ez a méltányosságnak és az ország minden felekezetű lakosai testvériségének kérdése. (Helyeslés.) És valamint e napokban constatálva lett, hogy midőn a protestáns egyházaknak közjogi állása megtámadtatott, nem csupán saját felekezetbeliei, hanem az országnak valamennyi alkotmányos érzelmű és felvilágosodott lakosa segítségükre sietett, úgy meg lehetnek győződve arról is, hogy midőn arról van szó, hogy missiójuk teljesítésére kellő anyagi eszközök birtokába juttassanak, szintén nem csupán az önmaguk érzelmeire, hanem az ország összes lakosainak érzelmeire számíthatnak. (Élénk helyeslés. Ugy van!) Ez volt felszólalásomnak egyik oka, hogy ez már most constatáltassék. (Élénk helyeslés.) Különben -ebből kifolyólag a legnagyobb rokonszenvvel fogom kísérni és ha kell, minden módon támogatni azt a törekvést, hogy a protestáns egyházak állandó forrást találjanak egyházi szükségleteik ellátására. (Helyeslés.) Ez azonban nem gátol abban, hogy rokonszenvvel kisérjem Irányi Dániel t. képviselőtársamnak többek által helyeselt felszólalását, miszerint a költségvetésben foglalt egyházi segély felemeltessék. Én nem is tartom ezt annyira ingatagnak, mint a minőnek azt Tisza Kálmán t. képviselőtársam tartja; mert az igaz ugyan, hogy jogilag a képviselőháznak minden évben joga van ezt a segélyösszeget leszállítani, kevesbíteni; de erkölcsi lehetetlenségnek tartom azt, hogy még abban az esetben is, midőn talán ismét megszorításokra és megtakarításokra volnánk utalva, a törvényhozás a megtakarításokat ennél a tételnél kezdje. (Felkiáltások jobbfélől: Megtörtént már!) Megtörtént már szomorú körülmények közt, de azt hiszem, nem helyesen történt meg és én többé nem járulhatnék ahhoz, hogy ennél a tételnél történjék takarékoskodás. (Élénk helyeslés balfelől.) Ily értelemben támogatom Irányi Dániel t. képviselő ur indítványát. (Élénk helyeslés.) Madarász József jegyző: Almásy Sándor! Almásy Sándor: T. ház! Én a t. miníster urnak és a t. háznak figyelmét arra akarom felhívni, hogy itt tulajdonképen két kérdésről van szó. Az egyik Irányi Dániel t. képviselőtársam azon indítványa folytán merült fel, hogy ezen egyházi dotatio felemeltessék; a másik kérdés pedig az, a melyet Bartha Miklós t. képviselőtársam egy más speciális esetben felemlített, midőn ugy a t. minister ur, mint a t. háznak figyelmét felhívta egy egészen eloláhosodott vidékre, hol számos magyar község van, hol a magyarság szegénységénél és nyomorúságánál fogva, mert sem papja, sem tanítója nincsen, kény-