Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-420

§^4 *20- orsMgos ülés november 29-én, szombaton. 189©. segélyezze és a magyarság fentartását oly vidékeken, mint az erdélyi mezőség, lehetővé tegye. (Helyeslés.) Nem kételkedem benne, hogy a t. minister ur, bár széles ismeretei vannak Magyarországról, ezt a sebet még sem ismerte eddig oly mélyen, mint mi ketten az előttem szólott Bartha Miklós t. barátommal feltártuk; mert ha ismerte volna, hiszem, hogy a református egyház segélyét már most felemelte volna. És e fölemelésben volna bizonyos számbeli igazság is. Midőn a görög keleti egyház 100.000 forint államsegélyt kap, ott minden lélekre 7 krajczár jut, mikor az unitáriusok 5.000 forintnyi segélyben részesülnek, ez fejenként 10 krajczárt tesz ki; az ágostai egyháznak 36,000 forintnyi segélye körülbelül 4 krajezárra megy s az erdélyi szászoké 10 krajezárra és ugyanakkor a református egyháznak 65.000 forintja két és egy negyed millió emberrel szemben nem egészen három krajczárt, valamivel többet két és fél krajczárnál tesz ki egy lélekre. Ezen segély kimérésében tehát még az egyenlőség sincs meg és én nem hiszem, hogy valaki meg tudja nekem magyarázni azt, hogy az egyenlőség hiánya miért van a református egyház hátrányára fordítva, (Igaz! ügy vem! balfelöl) mikor ezen egyház a magyar faj legeminensebb képviselője? (Igaz ! TJgy van! halfelöl.) Már, t. ház, vagy egyenlőség legyen mindenki számára, vagy pedig, ha egyenlőség nem lehet a nap alatt, akkor semmi ok sincs arra. hogy a kálvinista egyház legyen az utolsó; ellenben elég ok van arra, hogy ő legyen az első. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mindennek daczára én ezen alkalommal indítványt nem teszek az állami segélynek felemelésére, de ha netalán a t cultusminister ur maga tenne ilyen indítványt, hozzájárulnék. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha azonban most nem is teszek indítványt, kérem a t. cultusminister urat, hogy egy esztendő múlva, tekintettel a református egyház nagy nemzeti missiójára, ennek állami segélyét legalább azon mértékig emelje fel, mint a milyenben más egyházak részesülnek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Madarász József jegyző: BáróKaas Ivor! Báró Kaas Ivor: T. ház! Mint lutheránus, hozzájárulok Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványához és kéréséhez; (Halljuk! Halljuk!) hozzájárulok azon okokból, melyeket Kovács Albert t. képviselőtársam a reformátusok részéről előterjesztett és nem hiszem, hogy ő ugy értelmezte volna., összehasonlító statistikáját, hogy a reformátusoknak az az egy kr. különbözet pótoltassák, a mely a lutheránusok javára esik. Midőn e kérdéshez hozzászólok, eszembe jutnak azok a panaszok, melyek az egyházi gyűléseken, ugy az esperességi, mint a kerületi gyűléseken minduntalan megújulnak a papi fizetésekre nézve. Nálunk protestánsoknál a papok fizetései úgynevezett híványok alapján vannak rendezve. A szó lehet rossz, de ez befogadott kifejezés. Ezen híványokban a legkülönbözőbb rendetlenséggel vannak a papi és tanítói fizetések szabályozva. Részint földbirtokból, részint párbérekből, részint készpénzfizetésből, alapítványokból s egyéb szolgáltatásokból állanak, melyekben bor, csirke, tojás és mindenféle dolog szerepel. Nálunk lutheránusoknál az a nézet van elterjedve, hogy a velünk rokon testvér református egyház sokkal gazdagabb a miénknél, a mint az alföldnek nagy részén az egyes egyházközségeket véve fel, ugy is van. De én itt nem teszek összehasonlításokat; mert hiszen én tudok evangelicus egyházakat is s itt hivatkozom a szász egyházakra, a hol a papi fizetések teljesen kielégítők és a hol az egyház és tanítói állások kellően dotálva vannak. így van ez a Bácskában és Békésmegyében. A hol a nép gazdag, a hol a határ nagy, ott nekünk is vannak gazdag egyházi községeink. De abból, hogy az egyik bitközség gazdag és papját és tanítóját jól fizetni képes, legkevésbé sem következik — minthogy egyik község a másikat nem segíti — hogy a legközelebbi szomszédközségben ne legyen az egyházi szükségleteknek legnagyobb hiánya. Különösen a szegényebb vidékeken a papok és tanítók között a legnagyobb nyomor uralkodik és a lutheránus pap csak a legritkább esetben van abban a helyzetben, hogy gyermekeinek illő neveltetéséről gondoskodhassak, ha csak protectio utján egy-egy alapítvány élvezetéhez nem jutnak azok. áz egyház maga pedig a papok és tanítókat alig tudja fizetni s a templomok fentartását és az iskolák felszerelését alig képes a legszükségesebb igényekhez képest eszközölni. Az ilyen egyházak száma legio. T. képviselőtársam, Fenyvessy Ferencz, felhozta a congrua kérdését, én itt per analógiám felemlítem, hogy ha a katholicus egyházban a kormánynak hozzájárulásával és pártolásával felmerült annak a szükségessége, hogy egy bizonyos minimumban állapittassék meg a papok fizetése és ez, nem tudom, mi módon — mondjuk törvényesen — szabályoztassék és ha az igen t. minister ur a néptanítók fizetéséről szólva, a tegnapi napon is említette, hogy neki a legnagyobb gondja lesz arra, hogy törvényeinknek azon rendelkezése, hogy a néptanítók fizetése a minimális 300 frtot elérje, a magyar cultura és közműveltség érdekében valósággal ténynyé váljék: akkor engedje meg a t. ház és a t. minister ur, hogy ressortjának egy másik ágára, a cultusügyekre is felhívjam figyelmét, a hol ugyanazon állapotok tapasztalhatók a papi fize-