Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-420

g|0 4á0. orsiigos ülés november 29-én, szombaton. 1880. dében egy köztiszteletben álló trencsénmegyei család fejének végrendeletéből kifolyó, de még mindig meg nem oldott intézkedést itt szőnyegre hozott és ezzel kapcsolatosan Trencsén megye közhatóságait oly súlyos vádakkal illette, hogyha ezen vádak tegnapi beszéde alkalmával figyelmemet el nem kerülik, kötelességemnek tartottam volna ezeket nyomban még tegnap határozottan visszautasítani. Most azonban, midőn a lapokból olvastam beszédét, erre saját tapasztalataimból is merítve, bátor vagyok az igen t. képviselő urnak ezen vádakra vonatkozó megjegyzéseire a következőkben válaszolni. Honnan meríti ő az informatiót a néhai báró Popper Lipót örökösei ügyében, azt én nem tudom és nem is tartozik reám azoknak védelmére itt sorompóba állani; de én azt hiszem, talán nem is illő oly embereket támadni itt, a kik nem képesek magukat ily vádakkal szemben nyomban itt megvédeni; ezt egyébiránt az igen t. háznak az elbírálására bizom. De igenis kötelességemnek tartom nemcsak mint trencsénmegyei képviselő, de mint Trencsén megye közigazgatási bizottságának tagja ezen súlyos vádakat visszautasítani, melyeket ő ily modorban mondott el itt (olvassa): „Noha ezen végrendelet kihirdetése óta egy fél decennium eltelt, az alapítvány még a mai napig sincsen megvalósítva, sőt ujabban tudomásomra esett, hogy az örökösök és az itten eljárt közhatóságok közreműködése folytán ezen jótékony intézkedés már közel a kijátszás és megsemmisülés stádiumába jutott." Ezen váddal szemben bátor vagyok igen t. képviselő barátomnak azt mondani, hogy összes erre vonatkozó informatiői tévedésen alapuló és neki határozottan félrevezetés szándékából nyújtott informatiókból meríti. A vádakat, a melyeket közhatóságok ellen emel, tisztelettel, de határozottan visszautasítom. Az igen t. képviselő ur keres egy fundatiöt oly vagyon állagából, a melyre nézve abgolute még csak meg sem határozható, hogy mi képezi azt, a melyre nézve a végrendeleti intézkedés pörrel támadtatott meg, sőt ha jól vagyok informálva, az egyik perlekedő félnek az igen t. felszólaló képviselőtársam ügyvédje. Azt is tudom, hogy ezen peres ügyek az első és második fórum döntése előtt állanak. Várja be az igen t. képviselő ur, mielőtt ilyen vádakat emel itt, mig az illető forumok döntenek és legyen meg-győződve, hogy csak ennek határozatai lesznek döntők, akár tetszik neki, akár nem; az országgyűlés nem fog a bajon segíteni. Elnök: Következik a napirend: az 1891. évi állami költségvetés részletes tárgyalása és pedig a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása, jelesen pedig a közművelődési czéloknál a magyar nemzeti múzeum személyi járandóságai és dologi kiadásai czímén előirányzott 117.701 forintos tétel. Madarász József jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán : T. ház! Előre is kijelentem, hogy a most felolvasott tételt, a nemzeti múzeum dotatióját, megszavazom. Az a körülmény, mely engem felszólalásra késztet e rovatnál, abban rejlik, hogy ezen intézetnek a szükség következtében leendő átalakítási ügye iránt az érdeklődést iparkodjam szélesebb körökben is felkelteni, annyira, a mennyire csekélységemtől telik. Nem a minister ur figyelmét, sem jóakaratát akarom felhívni, mert hisz e kettőben, magam is meggyőződtem róla, nincs hiány. A t. minister ur, hogy a nemzeti cuítura e nagyfontosságú ügyét annál inkább gyökeresen és behatóan, lehetőleg minden igénynek megfelelően oldhassa meg, összehívott már régebben egy szak értekezletet, mely huzamosabb idő óta ülésezik. Ezen enquétte arra vonatkozólag, hogy a nemzeti múzeum gyűjteményei immár annyira felszaporodtak, hogy igen sok tárgy ki sem állítható, el sem helyezhető, némelyek pedig a túltömöttség következtében kellőkép nem tanulmányozhatók, tanácskozott a fölött, hogy mi volna czélszertí: a nemzeti múzeum jelenlegi épületének két szárnyépülettel való megtoldatása-e, vagy pedig egy egész újonnan emelendő más épület bizonyos tárlatok számára. Herman Ottó t. barátom a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával olyformán nyilatkozott, hogy talán nem is volna szükség sem az egyik, sem a másik említett modusra, hanem szerinte a termeket karzatokkal kellene ellátni és igy sok tárgyat ki lehetne ott állítani és egyideig a tárgyak még elférnének ott. Móricz Pál: A személyzetnek másutt kell lakást adni! Thaly Kálmán: Majd erről is leszek bátor szólni. Herman Ottó t. barátomat ugy ismerem, mint a ki a legmelegebben érdeklődik a nemzeti cultura minden intézménye, de legkivált a nemzeti múzeum iránt; következőleg magam h fontolóra vettem az ő eszméjét. De megvallom, nem tartom azt kielégítőnek és e részben más nézetben vagyok. Én azt tartom, hogy sem a karzatok nem segítenének a bajon, azonkiyttl nagyon elcsúfítanák a különben is kopár, csupasz falu termeket, a melyek egyéb hasonló tárlatokhoz képest amúgy is szegényesek. Tudom én, hogy nem versenyezhetünk mi a falak díszére nézve sem, például a párisi gyűjteményekkel, vagy az új bécsi muzeumokkal, vagyaPalazió Pitti dei Uffizi, vagy a vatieani galleriák