Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-419

419. orsíAgos ülés november 28-án, pénteken. 1890. 197 fogja mulasztani és meg vagyok győződve, hogy a minister ur e tekintetben az intézkedéseket kellő időben meg is fogja tenni. S minthogy e kérdést igy fogom fel, de másrészről nem sze­retném, ha a t. házban oly propositio menne keresztül, mely a ház osztatlan óhajtását és kívánságát képező pénzügyi egyensúlynak bár­minő kis mértékben történhető megingatását vonhatná maga után: bátor vagyok kérni t. kép­viselőtársamat s a t. házat is, miszerint tekin­tettel ezen mindnyájunk óhajtására, ezen hatá­rozati javaslattól ez alkalommal eltekinteni méltóztassék. Én is kérem a t. minister urat arra — és azon nyilatkozatok, a melyeket tett, biztosítékot is nyújtanak nekem, hogy ezen óhajtásunkat teljesíteni fogja — miszerint méltóztassék oda hatni, hogy a népiskolai tanítók fizetése azon törvényszerű minimumra felemeltessék, a mely nélkül ezeknek megélniök valósággal lehetetlen. Magamévá teszem én is t. képviselőtársam abbeli nyilatkozatát s eszméjét, miként itt az idő, hogy végre nagyobb alkotásokba menjünk bele, de azt, hogy melyik nap, mily időszakban és mely költségvetés gondoskodjék erről, azt meghatározni egy kisu>é korai dolognak találom. (Helyeslés jobbfelöl.) Még csak egy észrevételem van. (Halljulc! Halljuk !) Komlóssy Ferencz t. képviselőtársam egy erős megjegyzést tett a t. minister urnak múlt évi eljárására, különösen pedig reflectálva egy nyilatkozatára, azt mondta, hogy még mindig nem látja az intensiv nevelést. En a t. minister ur azon nyilatkozatát, melyet a múlt évben itt ugy fogtam fel, miszerint a múlt évi költség­vetés nem engedvén meg azt, hogy tanügyünk azon extensiv fejlődése, melynek az előző 10 év folyamán oly sok szép eredményével találkoz­tunk, oly mértékben folytattassék, mint az az előző évben történt s a mit ugy folytatni pénz­ügyi szempontból most még nem lehet: a t. minis­ter ur határozott nyilatkozatot tett arra nézve, hogy a mi eddig extensiv irányban történt, az most az intézetek intensivebb fejlesztése által fog kipótoltatni. Ha már most, t. ház, méltóz­tatnak az igen t. minister urnak a népoktatásra vonatkozó jelentését, mely a ház tagjai között szét van osztva, végigolvasni és megfigyelni méltóztatnak minden tételnél azon összehason­lításokat, mely eredménykép a jelen és a meg­előző évre vonatkozólag ott feltüntetvék, lehe­tetlenség, hogy meggyőződést ne méltóztassanak szerezni arra nézve, hogy habár ez ax esztendő nem volt is valami rendkívül dús a nagy sza­bású rendelkezésekben és alkotásokban, melyek meglepetést idézhetnének elő, mégis, ha annak részleteibe hatolunk, azt fogjuk látni, hogy az ügyet előre vivő apróbb lépések a t. minister ur minden eljárásában és népnevelesünk ügyének minden mozzanatában észlelhetők. Imitt-amott talán visszaesésről is lehetne szólni, mint ezt Kiss Albert képviselő ur is fel­vetette, a mennyiben 104 népiskola szünetelt ebben az évben. Ez tény, de ennek oka nem a közoktatási kormányzatban, hanem azon helyzet­ben van, mint a t. képviselő ur is helyesen megjegyezte hogy a népiskolák fentarfói nem mindenkor voltak abban a, helyzetben, hogy oly dotatióval lássák . el a tanítókat, mely a meg­ürült állásokat keresettekké tegye, vagy egyéb oly körülmények fordultak elő, a melyeknél fogva azon állásokat rögtön betölteni nem lehetett. Én tehát a magam részéről áttanulmányozva a közoktatásügyi jelentést, a minister ur azon igéretét, miszerint a népoktatás ügyének elő­mozdítását intensivebb irányban fogja vezetni, a mennyire azt a körülmények lehetővé tették, egészen teljesítve találom és mivel az adott körülmények között számítanunk lehet, arra, hogy azon közös óhajtásunk, melyei: Kiss Albert t. képviselőtársammal egyetértőleg már évek előtt kifejeztünk, teljesülni fog : a magam részé­ről a költségvetés ezen tételét készségesen elfoga­dom és kérem a t. házat, hogy ezen alkalom­mal Kiss Albert t. képviselő ur határozati javas­latát, mint ez idő szerint szükségtelent, elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés jdbbfélől.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! Megvallom, nagy örömmel és meglepetéssel hallgattam végig azo­kat, a miket az előttem felszólalt képviselő urak elmondottak; örömmel és megelégedéssel azért, mert hiszen a ministerre nézve nem lehet ked­vesebb és örvendetesebb, mintha látja, hogy mások is melegen érdeklődnek azon ügy iránt, melyet ő szivén visel. (Élénk helyeslés.) Mindenekelőtt köszönetet mondok a kép­viselő uraknak azokért, a miket szívesek voltak elmondani és a mikből azt következtetem, hogy abbeli törekvésemben, mely iskolák létesítésére, a tanítók fizetésének javítására, állásuk és hely­zetük biztosítására van irányozva, szívesen fog­nak közreműködni. (Általános helyeslés.) A mi Kiss Albert t. képviselő ur felszóla­lását illeti, arra nézve első sorban meg kell jegyeznem, hogy a közoktatási költségvetésnek a pénzügyi és kereskedelmi költségvetéssel tett összehasonlítása a tényeknek nem teljesen meg­felelő, (Helyeslés jobbfelöl) mert igaz, hogy a pénzügyi, valamint a kereskedelmi tárcza költ­ségvetésében sokkal nagyobb kiadási többletek vannak felvéve, ámde ezen költségvetésekben sokkal nagyobb bevételi többletek is fordulnak elő. Ezek az egyes igazgatási ágak tágítására

Next

/
Thumbnails
Contents