Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-411

14 411. országos fllés november 19-én, szerdán. 1890. tozik és a nemzet közös beleegyezésével lőn alkotva, ugyanazon úton módosítható és el is törölhető. Csodálatomat csak az a körülmény provocálja — a mint a t. vallás- és közoktatásügyi minister nr is már tegnap kiemelte — hogy az 1868 : LIIL t.-cz. már 22 éve áll fenn, hogy az illetők már régen, már akkor, midőn a törvény alkotva lőn, tisztában lehettek önmagokkal a törvény jelentősége és hordereje iránt, már akkor levonhatták a 12. §-nak reájuk háramló következményeit és mégis azon tiszteletreméltó körök, melyeknek ugy magas intelligentiája, mint tisztult hazaszeretete előtt meghajlok, csak most ébredtek arra a tudatra s most teszik azt a felfedezést, hogy az azon törvényben foglalt alapelv, a katholicus dogmákkal ellenkezik. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) A mig azonban örvendetes jelenséget látok abban, hogy a magukat sértve érzők elvégre is ezen egyedül helyes ösvényre tértek át, másrészt a petitum tartalmát olyannak tartom, melybe a törvényhozás bármety körülmények közt is alig egyezhetne bele. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Szó sincs róla, azon alapelv, hogy a gyermekek vallása felett a szülők intézkedhessenek, első pillanatra igen liberális, igen tetszetős és igen megnyerő alakban tűnik fel. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) De ha mélyebben szemeibe pillantunk s bonczkés alá veszszük gyakorlati következményeit, csakkamar azt fogjuk találni, hogy ezen alapelv elfogadása a zavarnak, viszálynak és rendetlenségnek kiapadhatlan forrását fogja képezni. (Élénk helyeslések.) Ha ugyanis a gyermekek vallása fölötti intézkedés jogát a szülők kezébe teszszük le, ugy ők e jogot vagy a házasság előtt a házassági szerződésben vagy pedig későbben a gyermekek születésénél fogják gyakorolni. Vegyük mindkét esetet külön-külön. "(Halljuk! Halljuk!) Az első esetben olyan nagy és nehéz erköl esi harezot kellene küzdeniök a jegyeseknek saját vallásos érzületökkel és vallásos lelkiismeretökkel, a mi gyakran a házassági frigy teljes meghiúsultát, más esetekben vallási közönyt vonna maga után; (Élénk helyeslések) vagy elvégre az erkölcsileg kierőszakolt engedmény oly lelkiismereti fordulásokat támaszthatna a jegyesek kebelében, a melyek a családi élet örömeit és nyugalmát annak egész tartamára megzavarnák. (Élénk helyeslés.) Akkor sokkal tanácsosabbnak tartanám egyszerűen eltiltani a vegyes házasságot, ha erre a XIX. században egyáltalában gondolhatnánk, mintsem azt oly feltételhez kötni, a mely vagy vallási abnegatiót követe], vagy pedig a családi élet szentélyébe a háborgó lelkiismeret maró kígyóját csempészné be. (Zajos helyeslés és tetszés.) Mert más a törvény parancsa előtt meghajolni. Ez állampolgári kötelesség, a melynek teljesítése nem jár sem vallási abnegatióval, sem pedig a lélek nyugalmát nem dúlja fel. De viszont egészen más a jegyesektől azt követelni, hogy önként saját akaratukból mondjanak le azon jogokról, melynél fogva gyermekeiket őseik vallásában nevelhetnék fel. És talán még rosszabbul állanánk a második esetben, ha tudniillik a szülők a jogot nem a házasság előtt gyakorolnák, hanem az intézkedést elhalasztanák azon időre, midőn a gyermek születik. Ám ha a férj és a nő közt egyetértés jön létre, akkor kevesebb a baj, noha még akkor is fenmarad a kérdés, vájjon az egyetértés nem a családi nyugalom és béke árán lett-e megvásárolva? De ha a vélemények eltérnek egymástól, akkor kinek az akarata döntsön? Ha csak azon feltevésből nem indulunk ki, hogy az erkölcsi harezban a győzelem mindig az erősebb félhez, a férjhez szegődik; ámde akkor illusorius volna azon jog, a melyet a törvény az anya részére biztosítani akar. S kérdem, nem volna-e inhumánus dolog tőlünk egy ilyen nagy erkölcsi tusába küldeni egy szegény beteg anyát azon pillanatban, midőn kevés órával előbb még élethalál közt lebegett, midőn a szülés okozta válsíg veszélyeit teljesen még nem küzdötte le; midőn minden humánus ember minden lelki küzdelmet iparkodik tőle távol tartani? (Helyeslés és tetszés jőbbfélöl.) És tegyük föl, hogy még e gyönge beteg anyában is van elég ellenállási erő, visszautasítani férje követelését, mi történnék akkor, melyik vallás papja keresztelje meg a gyermeket, vagy a keresztség felfüggesztessék-e addig, mig a házastársak e kérdés felett döntenek? Ebbe a vallás szolgái talán beleegyezhetnének, de ezt nem tűrhetné az állam, mely hivatva van az anyakönyvek integritása és az azokon alapuló jogok s kötelességek felett őrködni. Az, a mi azon az oldalon (a szélső balra mutat) felemlittetett, hogy tudniillik első sorban a szülők akarata döntsön s ha egyetértés nem jönne létre: akkor a mostani törvény határozatai álljanak, csak variáns s akkor közöttünk mi a különbség? Én egy törvényt óhajtok, melyet a felek követni tartoznak minden esetben; én nem is engedem e kényes kérdést a házas felek közt felvetni, csakhogy megóvjam a családi élet nyugalmát. Ellenben önök csak akkor folyamodnak a törvény szabványához, midőn az egyenetlenség a házas felek között e kérdés felett már kitört s a családi béke romokban hever. Ne hivatkozzanak önök, t. .ház, más országokra. (Halljuk! Halljuk!) Más országokban a