Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-411

411. országos ülés november 19-én, szerdán. 1890. 15 vegyes házasság csak szórványosan fordul elő, A mi országunk valamint a nyelvekre, ugy a vallásfelekezetekre nézve is nagyon meg van oszolva. Itt a vegyes házasságok tömegesen fordulnak elő. Ha a Hberalismus azt követelné tőlem, hogy legyek inhumánus, hogy a családi élet körébe a viszály üszkét dobjam bele, én, t. ház, ennek a liberalismusnak, a mely tévutakon jár, követeléseit megtagadnám. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Valóban, t. ház, a jogot a gyermekek vallása felett intézkedni, a szülők kezeibe tenni le, nem volna egyéb, mint Pandora szelénczéje, a mely a családi viszály magvait rejtené magában és e viszály megújulna mindannyiszor, valahányszor az égnek újabb áldása fölött a családnak örömünnepet kellene ülnie, sőt e viszály annál nagyobb mérveket öltene, minél nagyobb a házas felekben a vallásos érzület, minél inkább ragaszkodnak saját vallásuk elveihez és tanaihoz. megtámadható határozatától tenni függővé. (Zajos helyeslés jobbról.) Ezek azok az okok, t. ház, melyeknél fogva én a petitióban ajánlott mód elfogadását e háznak semmi körülmények között sem merném javasolni. (Zajos helyeslés jobbról.) Ámde ha sem a törvényt módosítani nem akarjuk, sem a ministeri rendelet visszavonását meg nem engedhetjük, sem végre a tiszteletreméltó katholicus clerust nem akarjuk oly functio teljesítésére kényszeríteni, mely vallásos érzületével és a vallás dogmáival ellenkezik: méltán vethetik fel azt a kérdést: mi történjék tehát? (Halljuk! Halljuk!) Egyetlen út és mód van, mely minket a tévetegből kivezet, a nélkül, hogy compromittálná a végrehajtó hatalom tekintélyét, a törvény és törvényhozás méltóságát, vagy összeütközésbe jönne a katholicus elvekkel és ez ut és mód: minden habozás, minden ingadozás, minden késedelem nélkül felmenteni a tiszteletreméltó egyházakat az első sorban az államot illető anyakönyvek vezetésétől, (Hosszantartó zajos helyeslés) elrendelni az általános polgári anyakönyvek behozatalát (Hoszantartó zajos helyeslés) és azok vezetését kizárólag állami közegekre bizni. _ (Hosszantartó zajos helyedés.) Örömmel veszem a ház e helyeslő nyilatkozatát. Ismerem e házat, ezen légkörben őszültem meg; tudom, hogy az elvek oltárai nem dűltek mind halomra, meg vagyok győződve, hogy e nemzedékben is van hűség, kegyelet és ragaszkodás a nemzeti nagy korszakok hagyományai iránt, (Élénk tetszés) voltak és ime vannak pillanatok, midőn e termet nagy ősök szelleme lengi át. Ismerem e ház hangulatát és érzületét és el merem mondani, hogy félretéve minden felekezet és pártkülönbséget, osztatlan tetszéssel, lelkesedéssel és odaadással fogja követni azt az államféríiut, ki merészen kilép a jelzett ösvényre és a lobogót kibontja előttünk, (Zajos helyeslés) mig ellenben fájdalommal és indignatióval fordulna el attól, ki a döntő pillanatban elejtené nagy és nemes hivatását (Élénk helyeslés) és rosszul értelmezett vagy rosszul alkalmazott békülékenységgel megcsonkítaná a nemzet jogait és az országot vallási villongások martalékává dobná oda. (Zajos helyeslés.) Körülbelül 20 éve annak, t. ház és ha emlékezetem nem csal, 1870. február havában történt, (Halljuk! HaVjuk!) hogy az akkori kormány egy törvényjavaslatot tett a ház asztalára, a melynek 13. §-át még ma is — majdnem szórói-szóra — vagyok képes idézni. (Halljuk ! Halljuk!) E szakasz igy hangzik: „Az állam a házasságot első sorban polgári kötésnek tekinti, a melyet az állam törvényei szabályoznak, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) az Vagy azt vélik, t. ház, hogy ez által a eonflictns köztünk és a katholicus papság közt megszűnnék? Olvassák el az 1843-iki pozsonyi országgyűlés naplóit. Az alsóháznak az volt a határozata, a mit öaök proponáltak: hogy tudniillik első sorban a szülék döntsék el a gyermekek vallását és csak akkor határozzon a törvény, ha e kérdésre nézve nem jön közöttük létre az egyetértés. És mi történt a felsőházban 1843. Julius 11-én? Az ország prímása tiltakozott azon elv ellen, hogy akár a törvényhozás, akár a család beavatkozzék a gyermekek vallásának kérdésébe. Es később a primás példáját követték az összes főpapok, tiltakozva, hogy a házassági kérdések megoldása kizárólag a katho- ! licus egyház hatáskörébe tartozik. Tehát akár az egyik, akár a másik propositiót fogadnók el, a czélt, melyet el akarunk érni, eltévesztenők. És ha mindezekhez még fontolóra veszszük, hányszor eshetik valamely okirat alaki kifogás alá, mily nehéz a szülők egyértelmű elhatározásáról kétségtelen bizonyítékot előállítani és hányszor történik meg, hogy alakilag teljesen kifogástalan okirat érvénye is később anyagi vagy erkölcsi kényszer vagy megtévesztés ürügye alatt kétségbevonatik vagy megtámadtatik: ha, mondom, mindezeket megfontoljuk, t. ház, azon meggyőződésre fogunk jutni, hogy az állami jogrend, a jogbiztonság magasabb érdekei szempontjából is sokkal tanácsosabb a vegyes házasságból született gyermekek vallását a törvény világos, határozott, állandó és semmi körülmények között nem alterálható határozatához kötni, mintsem azt a szülék ingatag, változékony, gyakran kellőleg nem is igazolható és sok esetben utólag, mindenféle ürügy alatt kétségbe vonható,