Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-419
419. országos ülés november 28-án, pénteken. 1890. 193 melyekben a néptanító kezébe veszi a vándorbotot és az is megtörtént, hogy a főváros egyik fürdőjében beállt fürdőszolgának és a közönség előtt hirdeti, hogy neki ott jobb a helyzete. T. ház! Évről-évre növekedik azon népiskolák száma, a hol tanító nem lévén és olyan fizetésű tanítói állásra az iskolafentartó testület vállalkozót nem találhatván, az iskola üresen . áll és benne a népoktatás szünetel. A ministeri jelentés szerint az elmúlt iskolai évben több mint 300 iskolából távozott a tanító, a nélkül, hogy azon tanítói állomások fizetésére más tanítót lehetett volna találni. Nagyon elérkezettnek tartom tehát azt az időt, midőn a képviselőház minden tagjának meg kell hallani és figyelmére kell méltatni nem az én igénytelen szavamat, hanem a mélyen t. minister ur jelentésének nagyon őszinte és ép azért kellő figyelemre méitó szavait. Hogy hű legyek, engedje meg a t ház, hogy a ministeri jelentésnek azon passusát felolvassam és arra a t. ház figyelmét felhívjam. (Halljuk! Halljuk!) „A szervezett tanítói állomások üresen hagyása nagyon is komoly baja népnevelésünknek. Az 1888/9. tanévben 104, egy tanítós iskolát azért kellett a nyilvántartásból törülni, mert a fentartók a megüresedett állomást egész éven át be nem töltötték s a tankötelesek oktatás nélkül maradtak. A legközelebbi hét év alatt, a mióta tudniillik az ilynemű nyilvántartás vezettetik, közel ezer egy tanítós iskolánk szünetelt ily módon." Ez, t. ház, megdöbbentő. Ha ily módon közel 1000 egy tanítós iskola szünetelt, bizonyára eljött az idő, hogy e jelenség felett a t. ház tagjai gondolkozzanak annyival inkább, mert e jelentés ekkép szól tovább : „Eltekintve mindennemű helyi érdektől, a baj főforrását mindenesetre a községek anyagi erőtlenségében kell keresnük, melyhez még az iskolai teher alól való menekülésre irányuló törekvés is járul." E három sorban, t. ház, két igen fontos nyilatkozat van, ugyanis: egy része azon községeknek a legnagyobb készség, a legnagyobb áldozat mellett iskoláját íentartani erőtlen, másik része a teher alól menekülni igyekszik és ez is természetes jelen adózási rendszerünk mellett. De ily helyzetben rá kell mutatnunk, a mire rámutatni kötelességemnek tartottam, hogy 22 év után eljött az idő, hogy az állam immár végrehajtsa a törvényhozás által alkotott törvényt és ott, a hol a községek erőtlenek, a hol az egyes iskolafentartók ezen teher alól menekülni törekszenek, teljesítse kötelességét, megkívánva magának a befolyást és azt kellőleg biztosítva. (Helyeslés.) Ámde, t. ház, nézetem szerint még ez által KáPTH. NAPLÓ. 1887— 9á. XX. KÖTET. nem lesz megoldva a tanítói fizetések rendezésének kérdése. Minél nagyobb képzettséget követelünk a tanítói testület egyes tagjától, minél nagyobb azon munkássági kör és minél hjvebben teljesítik munkásaágukat, annál jogosabban kívánják azon tanítók fizetésök rendezését, annál jogosultabbak azon kérvényeik, melyek e ház asztalára naponkint letétetnek és mi, e háznak tagjai, annál inkább és erősebben vagyunk kötelezve, hogy a tanítók kérelmének szavát meghallgatva, most intézkedjünk. Ily czélból fogok én e párt megbízásából határozati javaslatot benyújtani és csak azt jegyzem még meg, hogy ezen határozati javaslat egyáltalán nem alterálja a mélyen t. minister urnak 1889. évi szeptember hó 4-én kiadott 38.271. számú rendeletét. Az ezen rendeletben megszabott kört óhajtom ez által kijebb terjeszteni és óhajtom ezen indítványom által elérni azt, hogy a tanítók fizetésének rendezése tanügyünk fejlődésének és a kor kívánalmának szempontjából elvalahára a ház határozata által eléressék és ezen ország minden vidékén a tanítótestület tagjai közt ily czélból megindult mozgalomnak ez által kellő időben eleje vétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ily szempontból kérem határozati javaslatom elfogadását, mely következőleg szól: „Határozati javaslat. Tekintve, hogy hazánkban 300-nál több olyan elemi népiskola létezik, hol a csekély díjazásra tanító nem vállalkozván, az oktatás szünetel; tekintve, hogy mennél nagyobb képességet követelünk tanítóinktól s minél nagyobb mérvben vészszük igénybe munkásságukat, a jobb és tisztességesebb díjazást annál inkább kiérdemelik s annál jogosabban kérhetik; tekintve, hogy a tanítók fizetésének törvényileg megállapított minimuma, vagyis 300 frt évi díjazás, ma már sem a tanítóktól követelt képzettségnek, sem a tanítók nagy mértékben igénybe vett munkásságának meg nem felel: utasítja a ház a vallás- és közoktatási minister urat, hogy az 1868-ik évi XXXYíII-ik törvényczikk 142-ik §-a a) pontjának a jelzett irányban leendő megváltoztatására az 1892-ik évi költségvetés tárgyalását megelőzőleg javaslatot terjeszszen elő. Beadják: Kiss Albert, Thaly Kálmán, Papp Elek, Lukáts Gyula, Horváth Ádám, Irányi Dániel, Dobay Antal, Károlyi Gábor, Nagy Ferencz. Genesy Albert, Madarász Imre, Vállyi Árpád, Kossá Dezső, Csajkos Gyula, Petrich Ferencz, Boda Vilmos, Hevessy Benedek, Herman Ottó." (Miénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisztelettel kérem a határozati javaslat elfogadását. 25
