Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-419
194 419. orszrtgos ülés nOTember 28-án. pénteken. 1890. Madarász József jegyző; Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! Midőn kijelentem, hogy az előttem szólott t. képviselő ur által beadott határozati javaslathoz szívvel-lélekkel hozzájárulok, azt magamévá teszem, én az ezen czím alatt előforduló egy másik rovathoz kívánok szólni, illetőleg ennek kapcsán egy új eszmét ajánlani ugy a t. minister ur, mint a t. ház becses figyelmébe. (Halljuk! Halljuk!) Az újkori humanismus egyik feladatának tekinti a nők számára nemük, természetük és képességüknek megfelelő mentől több tisztességes keresetforrást nyitni. Ezzel az iránynyal találkozunk — hála Istennek — az újabb időben hazánkban is. A nők a tanítói pályán kívül nálunk is találnak alkalmazást a távirdánál, postánál, sőt, ámbár ritka esetben, a vasutaknál is. Van azonban egy foglalkozás, a melyet nálunk nők által kevésbé látunk betöltve, mint Európa többi müveit államaiban és ez a kereskedelem. A ki külföldön utazott s különösen ott huzamosabb ideig lakott, az tudja, hogy ott a nők az üzletekben sokkal nagyobb számmal vannak alkalmazva, mint nálunk Magyarországon, a hol még az oly kereskedésekben is. a melyekben kiváltképen női czikkeket árulnak, férfiakat látunk alkalmazva, mig a külföldön a kereskedésekben nemcsak a pénztárnál, hanem a könyvvitelnél és a levelező állásokban is igen számos nővel találkozunk. Erezve ezen hiányt, illetőleg bajt, a főváros V. kerületében levő polgári leányiskola igazgatója a fővárosi hatóság engedelmével ezelőtt 3 esztendővel egy kereskedelmi tanfolyamot nyitott nők számára, tanítván maga és az ott alkalmazott tanítók a jelentkező hajadonokat, özvegy asszonyokat a könyvvitelre, k ereskedelmi ügyiratok szerkesztésére, pénztári kezelésre, még pedig, ámbár csak 6 hónapon át tart a tanfolyam, oly sikerrel, hogy az ezen iskolából kikerült nők a kereskedelmi szakokban csakhamar igen jól jutalmazó állásokhoz jutottak, a nélkül, hogy a tanfolyam az iskolafentartó városnak csak egy fillérébe került volna is, mert az ezen tanfolyamot látogató nők maguk fizetik a tanítási díjat és pedig havonkint 6 frtot. Én tehát azt gondolom, t. ház, hogy ha a t. minister ur, a ki minden hasznos és üdvös intézményre készséggel terjeszti ki figyelmét, ezen kereskedelmi női tanfolyamokat a többi polgári, illetőleg felsőbb leányiskola igazgatóinak és iskolafentartó hatóságainak ajánlaná, különösen olyan városokban, a hol a kereskedés nagyobb mértékben űzetik, felhívása nem hangzanék el a pusztában s a nők egy része egy újabb hasznos és tisztességes keresethez jutna. Felkérem ennélfogva a t. minister urat, hogy ezen eszmét figyelmére méltatni és ha — a mint remélem — jónak s kivihetőnek tartja, azt megvalósítani is iparkodjék. (Helyeslés a ssélső haloldalon.) Madarász József jegyző: Komlóssy Ferencz! Komlóssy Ferencz: T. képviselőház! Mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy a népnevelés igen fontos szerepet játszik hazánkban, mert ahhoz van kötve egyrészt hazánk jövője, másrészt polgártársaink üdve és boldogsága. Es miután tudom, hogy ä t minister ur teljes jóakarattal és figyelemmel kiséri mindazon javaslatokat és indítványokat, melyek népnevelésünk előmozdítását czélozzák, bátor leszek rámutatni néhány esetre, melyekből meg fogunk győződni arról, hogy mi gátolja, másrészt pedig mi növelheti népnevelésünk ügyét. Tapasztalataimat közvetlenül az iskolából merítem, mivel mint lelkész jelenleg is iskolai-igazgató vagyok. (Halljuk ! Halljuk !) Azok az észrevételek, esetleg pedig indítványok, melyeket tenni akarok, a következők: Népiskoláink még nincsenek teljesen felszerelve, kiegészítve és qualificált tanerőkkel ellátva, a miről mindnyájan meggyőződhetünk, ha a minister ur jelentését figyelemmel kisérjük. Tehát első sorban itt kell valamit tenni és pedig gyorsan és ha lehetséges, rendeleti úton. Megmondom, miért Az igen t. minister ur nem rég nyújtotta be a ház elé a kisdedóvásról szóló törvényjavaslatot. E javaslat írjabb terheket fog róni az iskolafentartókra, legyenek azok hitközségek vagy polgári községek. T. ház! Ma is igen sok iskolánk van, mely nincsen felszerelve, a melyekben 120 gyermek van összezsúfolva, sok községben pedig nincs meg az elegendő qualificált tanerő. Ha a kisdedóvásról szóló javaslat törvényerőre emelkedik, félő, hogy iskoláink megmaradnak a régiek, a milyenek voltak, mert hiszen, ha a községek idáig gem voltak képesek kellő színvonalra emelni és felszerelni az iskolákat, ha újabb teher fog rájuk háramolni a kisdedóvási törvény által, hogy lesznek akkor képesek mind a két intentiónak megfelelni. Sürgősnek találom tehát, hogy intézkedjék a minister ur, hogy a hol idáig nincs rend, felszerelés, qualificált tanerő, ott a legrövidebb idő alatt köteleztessenek az illető iskolafentartók ezek foganatosítására, mert ha a kisdedóvásról szóló javaslat törvényerőre emelkedik, akkor legjobb akarata mellett sem fog czélhoz juthatni a minister ur s marad minden a régiben. (TJgy van!) A másik baj, a mit orvosolni kell, a feltűnő sok iskola-mulasztás, a mely évről-évre növekedőben van. Ennek okát pedig abban látom, hogy a bírságolás és az iskolamulasztások ellenőrzése polgári közegekre, az elöljáróságra
