Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-411

411. országos ülés november 19-én, szerdán. 1890. rá üvegen át, de el kell ismernem, hogy a vallási békét e hazában komoly veszély fenyegeti. (Ugy van! balfelöl) E beteg helyzetnek okvetetlenül véget kell vetni; e visszás helyzetből minden áron ki kell bontakozni. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés. Halljuk!Halljuk!) S itt fekszik a legfőbb kérdés. A törvényhozásnak bölcsessége próbakőre van téve, hogy megtalálja azon helyes utat és módot, mely bennünket a tévetegből kivezet. (Halljuk! Halljuk!) Az eszmék áramlata eddig három módozatot hozott felszínre. Az első a ministeri rendelet visszavonása volna. Ezt részemről a legnagyobb politikai hibának tartanám, (Élénk, helyeslés minden oldalról) mert nemcsak a végrehajtó hatalom tekintélyét, hanem a törvény ós a törvényhozás méltóságát is alapjában aláásná. (Zajos helyeslés minden oldalról.) Az 1868 : LIII. törvényczikk tényleg fennáll és feltétlen engedelmességet követel mindenkitől mindaddig, mig más törvény által nem módosittatik vagy el nem töröltetik. (Zajos helyeslés.) A ministeri rendelet e törvényen alapul és czélja nem egyéb, mint a törvényben foglalt alapelvnek a gyakorlati életben biztosítékot szerezni. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés.) Ily rendeletet a ministernek kibocsátani nemcsak jogában, de kötelességében is állott, (Élénk helyeslés) sőt vétkes mulasztást követett volna el, ha ezt nem teszi és ez által a törvényben foglalt alapelvet a gyakorlati életben meghiusittatni, vagy legalább elhomályosittatni engedi. (Élénk helyeslés jobbfélól.) A kibontakozásnak ezt a módozatát tehát feltétlenül el kell magunktól utasítanunk, anynvival is inkább, mert a ministeri rendelet visszavonása nemcsak nem szüntetné meg az ellenszegülést, hanem annak ujabb tápot és lendületet adna (Ugy van! Ugy van! Tetszés) és most a vallási béke veszélyeit nem hogy enyhítené, hanem növelné. (Helyeslés. Ugy van!) A másik módozat volna, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) még egyszer megkísérlem" capacitálni a tiszteletre méltó katholieus cíerust. Azt mondhatnók, hogy az anyakönyvek pontos vezetése első sorban állami érdek és csak azután egyházi érdek; számtalan jogoknak forr biztosítéka az anyakönyv; viszont vannak kötelezettségek az állam és egyesek irányában, a melyek sorsa felett az anyakönyvek döntenek. Az anyakönyvek pontos vezetését szabályozni és a felett őrködni tehát az államnak első rangú feladatai közé tartozik. Azt mondhatnók, hogy a katholieus clerus az anyakönyvek vezetésével egyúttal állami functiók teljesítésére is vállalkozott és azok teljesítésében már nem az egyház, hanem az állam parancsait, utasításait tartozik követni. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) . Ezt mondhatnók a tiszteletreméltó clerusnak; de a válasz ugyanaz volna, a mit eddig nyertünk, hogy tudniillik a katholieus clerus, ha a törvény és a ministeri rendelet végrehajtására segédkezet nyújtana, ez által ellentétbe jönne a katholieus vallás dogmáival és mintegy a haeresis előmozdításában venne részt. Komlóssy Ferencz: A mint hogy igaz is! (Élénk derültség. Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Horvát Boldizsár: Bocsásson meg, t. képviselőtársam, hanem ebben a kérdésben én Győrffy Gyula előttem szólt t. képviselő úrral vagyok egy nézetben, abban a nézetben, hogy a katholieus dogmák fölött mi nem vagyunk hivatva ítélni. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfélól és a szélső baloldalon.) A katholieus dogmák értelmezése nem hozzánk tartozik. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl és a szélső baloldalon.) Valamint egyrészről szigorúan ragaszkodunk az állam souverain jogaihoz és nem. engedjük meg senkinek, hogy azokba illetéktelen kezekkel beleavatkozzék: (Élénk helyeslés és tetszés. Ugy van! jobbfelöl és a szélső baloldalon) úgy másrészről ballépésnek tartanám csak egy hajszállal is átlépni azon határvonalat, mely az egyház jogkörét a miénktől elválasztja. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfélól és a szélső baloldalon.) Nem szeretném, t. ház, ha kivált ott, hol parancsoló szükség esete fenn nem forog, hol az állam vitális érdekei nem követelik, mondom, nem szeretném, ha akár anyagi, akár erkölcsi kényszert alkalmaznánk oly functiók teljesítésére, a melyek az illetőt összeütközésbe hoznák saját vallásos érzületével, saját vallásának dogmáival. (Ugy van! Helyeslés jobbfelöl és a szélső baloldalon.) A katholieus clerus iránti gyöngédség és tisztelet parancsolja tehát, hogy a kibontakozásnak eme második módozatát is elejtsük. Van még egy harmadik módozat, t. ház (Halljuk! Halljuk!) és a házhoz befolyt petitiók halmaza csakugyan azt bizonyítja, hogy az illető körök elvégre is ehhez a remediumhoz folyamodnak. Ez a remedium volna az 1868 : LIII. t.-cz. módosítása oly irányban és értelemben, hogy a 12. §-ában foglalt alapelv, mely szerint a vegyes házasságból született gyermekek vallása felett a törvény határoz, felcseréltessék egy másik alapelvvel . . . Szendrey Gerzson: Kiegészíttessék! (Nyugtalanság. Halljuk! Halljuk!) Horvát Boldizsár: . . . azzal, hogy ezen gyermekek vallása felett vagy általában vagy legalább első sorban a szülők határozhassanak. Lehetetlen örömömet ki nem fejeznem a felett, hogy azok, a kik az 1868 : LIII. t.-cz.ben sérelmet látnak magukra nézve, elvégre is az egyedül legális, az egyedül helyes utat választották sérelmeiknek orvoslására. A petitionalis jog a magyar alkotmány alapjogaihoz tar-