Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-419

419. országos ülés noyember 28-án, pénteken. 1890. I g 3 Én mintaszerű olvasókönyvnek és oly olvasókönyvnek, a mely méltó az államhoz, olyan könyvet találok, a mely az első szótól az utolsóig meg van irva. Mit értek én ez alatt, hogy meg van irva? Azt, hogy a szerkesztő, vagy szerkesztő bizottság előre csinálja meg a maga tervét s állapítsa meg, hogy kik azon irók és tantornak, kik annak megírására alkalmasak s ha azt találja, hogy ennek meg ennek a megírására pedig alkalmas ez és ez az ember, megkérendő az illető arra, hogy irae ezeket meg ezeket meg kell irni, de úgy, hogy a mikor a pennát a kezedbe veszed, egy pillanatig se téveszd szemed elől, hogy ezt gyermeknek írod. Ríi a legnagyobb baja, t. ház, olvasókönyveinknek? Az, hogy azok nincsenek irva, hogy különösen az ismeretterjesztő olvasmányok különböző könyvekből vannak nemcsak kiollózva, hanem kivonatolva, de úgy, hogy még a különben jó dolgok is, melyek jói vannak megírva a felnőtt embereknek, elvesztik tartalmukat, leiköket, színüket és lesznek minden tartalom, minden lélek és minden szín nélkül való olvasmányok. Így nem lehet könyveket csinálni. A jó könyvek készítésének csak egyetlen egy módja van; az, a mit én itt előadtam és ez méltó az államhoz. (Helyeslés a haloldalon.) De azt olvasom a ministeri jelentésben, hogy a minister ur nemsokára könyvet fog kiadni az osztatlan népiskolák számára és ha meghallgatja és megszívleli szerény véleményemet, akkor nagyon kérem, hogy ennek a könyvnek a megírásánál vagy megszerkesztésénél legyen legalább ezekre az általam jelzett dolgokra különös tekintettel. T. ház! Nem akarom hosszúra nyújtani felszólalásomat (Halljuk! Halljuk!) és bár még több tételnél fogok felszólalni, nem akarom elszalasztani az alkalmat, hogy habár igen kis közönség előtt is — értve a ház közönségét — elismerésemet ne fejezzem ki a t. minister urnak lelkes ambitiója, nagy, erős és jó igyekezete iránt. (Helyeslés balfelől.) Mert, t. ház, olvasván a minister urnak a jelentését, lépésről-lépésre egy nagy igyekezettel, egy nagy, erős ambítióval találkozom és azért szívesen ismerem el, hogy a minister ur azokkal a csekély eszközökkel, a melyek az ő rendelkezésére állanak; valóban nagy dolgokat mívelt. (ügy van! JJgy van! balfelöl.) En szívesen szavazom meg a minister urnak ezt a költségvetést. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, minthogy a tétel nem támadtatott meg, kijelenthetem, hogy az országos közoktatási tanács rovata alatt előirányzott 10.080 frt megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Tankerületi főigazgatóságok 68.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): Népnevelési tant'elügyelőségek 211.150 frt. Madarász József jegyző: Benedek Elek! Benedek Elek: T. ház! A t. minister urnak idei jelentése tele van kisebb-nagyobb, de általában véve igen üdvös reformokkal. Ezek közé tartozik az is, hogy a tanfelügyelő irodai munkáját a lehető legkevesebbre szállítja le, még pedig abból az igen elismerésre méltó szándékból, hogy a tanfelügyelők lehetőleg minden idejüket az iskolák látogatásának, az oktatás ellenőrzésének szentelhessék. T. ház! A mikor én elismeréssel üdvözlöm a minister urat ezért a reformért, nem lehet elhallgatnom, hogy még ezzel, legalább az én véleményem szerint, a czél tökéletesen elérve nincs. Mert valameddig minden vármegyében, tekintet nélkül a vármegye nagyságára, nem lesz egy rendes tanfelügyelő s nem lesz egy segédtanfelügyelő, a kik közül az egyik tisztán az irodai munkát végzi, a másik pedig csak az iskoláknak felügyeletével van megbízva, addig tökéletes eredményt várni nem lehet. De malmost én tovább megyek, t. ház. Tegyük fel azt az igen kívánatos állapotot, hogy minden vármegyének van egy tanfelügyelője, kinek semmi egyéb dolga a világon nincsen, mint az iskolák látogatása és tegyük fel még azt az idealisabb állapotot is, hogy a tanfelügyelőknek nemcsak idejük van az iskolák látogatására, de egytőlegyig qualificáltak is a tanításnak megbirálására, még akkor is egy kérdés nincs megoldva, t. i. az, hogy honnan tudjuk mi azt, hogy ezen tanfelügyelők csakugyan látogatják az iskolákat és sikerrel működnek ? A tanfelügyelők jelentéseiket elküldik a ministernek, mi ezekről nem tudunk többet, mint a mennyit a minister jelentésében nagy summában látunk. Hogy látogatott-e a tanfelügyelő, vagy sem, azt a minister sem tudja, mi sem tudjuk. Gondolom, hogy a tanfelügyelőket nem fogja sérteni, ha mi őket ellenőrizni akarjuk és ennek van egy módja. (Halljuk! Halljuk!) Ismeretes előttünk, hogy egyik-másik lelkesebb tanfelügyelő időnkint jelentéseket szokott kiadni a megyéjében levő iskolákról és az azokban folyó tanítás eredményéről. De hát ezeknek a jelentéseknek is meg van az a nagy hibájok, hogy még mindig nem tudjuk, hogy a tanfelügyelő' tényleg volt-e az iskolában, vagy pedig csak jelentést kapott a tanítótól és a paptól, a mi mindenesetre nem megbízható. De lehet ellenőrizni a tanfelügyelőket oly módon, hogy — ha ugy sem lesz egyéb munkájuk, mint az iskolákat látogatni — kötelezve legye-