Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-411

IS 411. országos ülés november 19-én, szerdán. 1890. lom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. t.-czikkre, mint a mely utóbbiban a törvényhozás egyúttal gondoskodott az egyéni jogok védelméről és a túlesapongó ministeri rendeletek ellen, azt mondván ki, hogy a rendeletek érvénye felett a biró esetről-esetre ítélhet. A kérdés tehát csak az, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) vájjon a ministeri rendelet nem ment-e túl azon a ezélon, mely a törvényhozás szemei előtt lebegett s a mely a törvényben kifejezést nyert? És e^ kérdésre határozott nemmel kell felelnem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az 1868 : Lili. t.-czikk 12. §-a, t. ház, egy egészen új alapelvet állít fel, a mely azelőtt nem volt, azt, hogy senki azon vallástól, melyhez a törvény értelmében tartozik, semmi tény által el ne legyen vonható (Ugy van! JJgyvan!) és hogy valaki azért, mert egy más vallás anyakönyvébe vezettetett be, eredeti vallását még nem vesztette el. Ez egy új alapelv; gondoskodni kellett tehát arról, hogy az anyakönyvek vezetése ezen új alapelvvel összhangzásba hozassák, hogy az a kérdés, vájjon az illető melyik valláshoz tartozik, az anyakönyvben világlatban tartassék, ne pedig r elhomályosittassék, hogy az anyakönyvből az „Észrevételek" rovatából első pillanatra mindenki tájékozást nyerhessen arról, hogy az illető nem azon valláshoz tartozik, melynek anyakönyvébe felvéve lett. És most kérdem a t. házat, miben ment túl a ministeri rendelet a törvény intentióján ? E rendelet tehát nemcsak legális, hanem arra szükség is volt, azért, mert különben az anyakönyvek vezetése a legnagyobb zavarba jöhetne. Megtörténhetnék az, hogy ha valaki vallását igazolni akarná, nem volna elégséges neki, ugy, mint eddig volt, az anyakönyvet felmutatni, hanem az anyakönyvön kivül, sokszor az anyakönyv ellenére, új. bizonyítékokat kellene szereznie. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Minden más téren törekszünk, t. ház, az ázsiai állapotokból lassankint kibontakozni. Csak az anyakönyvek volnának azok, melyekbe az ázsiai állapotokat most behozni akarjuk? (Tetszés.) Valamint egyrészről a végrehajtó hatalmat nem lehet feloldani a felelősség alól, ha a törvények rosszul vagy épen nem hajtatnak végre, másrészről, t. ház, nem vonhatjuk kétségbe a végrehajtó hatalom azon jogát, hogy megtehesse a kellő intézkedéseket, természetesen a törvény korlátai közt. arra a ezélra, hogy a törvényben foglalt alapelvet a gyakorlati élet terén érvényre emelje. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Egyébiránt, t. ház, a mint már volt szerencsém jelezni, a helyzetet nem ezen kérdés dominálja, a kedélyek mozgását nem ez a rendelet idézte elő, az ellenszegülést nem ez provocálta. Ennek okai mélyebben rejlenek. (Halljuk ! Halljuk!) A kedélyek forrongása sokkal korábbi keletű, sőt azon eonflictus is, mely egy esetben az ország bíróságainak közbenjárását maga után vonta, a ministeri rendeletet évekkel megelőzte. Ez 1880-ban fordult elő, midőn egy katholicus pap azért, hogy egy protestáns atyától származott fiút megkeresztelt és a katholieus anyakönyvbe vezetett, az 1879 : XL. t.-czikk 53. §-a alapján a bíróság elé állíttatott s az első bíróságnál kihágásra szabott büntetésben el is marasztaltatott. E papot azonban később a kir. tábla, mely akkor ezen ügyekben, mint utolsó fórum ítélt, felmentette a büntetés alól, de oly okoknál fogva, melyek a törvény rendelkezésének szolgáltatnak elégtételt, azt mondván indokaiban, hogy ooha a vádlott idegen valláshoz tartozó fiút keresztelt meg és vezetett az anyakönyvbe, mindamellett az úgynevezett elberesztelés kihágását nem hajtotta, de nem is hajthatta végre, minthogy az 1868 : LIIl. t.-cz. 12. §-a világosan kimondja, hogy senki azon vallástól, a melyhez ezen törvény alapján tartozik, semmiféle tény, tehát a keresztelés által sem vonható el. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) A eonflictus oka, t. ház, egészen másutt fekszik. (Halljuk!) Fekszik a katholieus clerus felfogásában, fekszik a katholieus clerus intentióiban. Kezdetben, t. ház, midőn az első elkeresztelések történtek, senkinek eszeágába sem jutott azt vitatni, hogy ez által valakit vallásától elvonni akarnak; ma azonban a clerus nyíltan, leplezetlenül mondja, hivatkozva a tridenti zsinathatározmányaira, (Ugy van! Ugy van!) hogy minden gyermek, a kit katholieus pap keresztel meg, a kit katholieus anyakönyvbe vezetnek be, katholicusnak tekintendő. (Igaz! Ugy van!) Ez által a katholieus clerus közvetve azt is elismeri, hogy midőn idegen valláshoz tartozó gyermeket megkeresztel, azon íntentióból teszi, hogy azt megnyerje a katholieus egyháznak. (Ugy van! Ugy van!) íme, t. ház, ezen intentióban fekszik a baj oka; ez az intentio az, mely nem a ministeri rendelettel, hanem magával a törvénynek alapelveivel jön összeütközésbe. (Ugy van! Ugy van!) A eonflictus tényleg kitört, nem annyira a kormány és a katholieus clerus, mint inkább a törvény és a katholieus clerus között. (Ugy van! Élénk helyeslés.) Nincs kétség benne, hogy a kedélyek hullámzása napról-napra inkább emelkedőben, mint hanyatlóban van. Sokan abban a véleményben vannak, hogy az izgalom átlépett, már az izgatás terére és a törvény iránti tiszteletet kezdi megtámadni, (ügy van! Ugy van!) Én nem nézem a dolgokat ily setét szem-