Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-411

411. országos ülés november £ 19-én, szerdán. 1890. 11 ország békéjét a felekezeti villongásoknak, midőn a nemzeti állam megépítésének nagy munkájában a nemzeti erő minden atomjára szükségünk van? Ellenvetik a túloldalon, hogy nem ők teszik, hát én sem önökkel, sem mással nem vitatkozom a felett, hogy én esinálom-e, a papok vagy önök csinálják-e, avagy maga a kormány: bárki csinálja, visszautasítom. (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások jőbbfélöl: Ne csinálják!) De, t. ház, a törvényhozásnak kétszeres kötelessége épen azt a törvénytelen rendeletet visszautasítani, mely ily veszélyeket idézett fel és hord méhében. Én visszautasítom. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Horvát Boldizsár képyiselő ur következik szólásra. (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) Horvát Boldizsár: T. képviselőház! Csak néhány szóval akarok belevegyülni a vitába. (Halljuk! Halljtik!) Hogy azonban ezt a siker némi reményével tehessem, kérnem kell a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt a magam álláspontjából a helyzetet egy pár vonással praecisirozhassam. (Halljuk! Halljuk !) Az 1868:LII1. t.-czikk 12. §-a azon alapelvet mondotta ki, hogy a vegyes házasságból született gyermekek közül a fiuk az atya, a leányok pedig az anj^a vallását követik és hozzáteszi, hogy a törvény ezen intézkedésével ellenkező minden szerződés, térítvény vagy egyéb rendelkezés érvénytelen. Ez alapelvnek szigorúan véve az volna a következménye, hogy minden gyermeket a maga vallásának papja kereszteljen meg és a gyermek egyházának anyakönyvébe vezesse be. Voltak azonban esetek — és ennek lehetősége helyi viszonyainknál és egyéb okoknál fogva a jövőre sem kerülhető ki teljesen — hogy a papok más valláshoz tartozó gyermeken is végrehajtották a keresztségét és ezt azután az Ő maga t. i. a lelkész vallásának egyházkönyvébe vezette be. Hogy ez által az újszülöttnek vallása később kétség tárgyává ne váljék és hogy egyáltalán az anyakönyvek vezetése körül az 1868 : LIII. t.-czik 12. §-ában foglalt alapelv érvénye biztosittassék, a eultusminister ur elődje már 1884-ben bocsátott ki rendeletet, a mely által az anyakönyvek pontos vezetését szabályozta. A jelenlegi eultusminister urnak f. évi február havában megjelent redelete sem ezéljára, sem tartalmának lényegére nézve elődjének 1884-iki rendeletétől nem különbözik, csak szövege tér el és abban, hogy rendelkezéséhez saneiót füz. E rendeletnek sarkpontja azon intézkedéskedésben fekszik, a melynél fogva a t. minister ur a különböző egyházak szolgáinak kötelességül teszi, hogy mindazon esetekben, a midőn egy más valláshoz tartozó gyermeket keresztelnek meg, az anyakönyvi kivonatot az illető vallás papjához nyolez nap alatt, térítvény mellett hivatalból áttegyék és hogy ezen körülményt az anyakönyv „Észrevételek" czímtí rovatában feljegyezzék. A rendeletnek ezen pontja az, a melynek végrehajtását a katholicus elerus megtagadta. Ez a tényállás. (Igaz ! TJgy van!) Sokan a eonflictus okát ezen rendeletben keresik; későbben ki fogom mutatni, hogy tévutakon járnak; némelyek csak a rendeletnek sanctióját támadják meg, mások tovább mennek és az egész rendelet legalitását kétségbe vonják. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Amazoknak megfelelt a t. minister ur tegnapi fényes beszédében, a lehető legjobb érveket hozván fel álláspontjának védelmére. Én e kérdés vitatásába tehát nem bocsátkozom bele, mert különben is a helyzetet nem e kérdés dominálja és mert nincs e házban senki, a ki engem biztosíthatna arról, hogy az ellenszegülés nem támadt volna fel, ha a ministeri rendeletben a sanctio hiányzik; (Igás! Uyy van! a jobboldalon) valamint arról sem biztosíthat senki, hogy ezen ellenszegülés rögtön megszűnik, a mint a törvényhozás a ministeri rendeletből ezen sanctiót kitörülné. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) A leghosszabb vitának is mi lenne az eredménye? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy mindnyájunknak el kellene ismernünk, hogy, miután a törvény ilyen tömeges ellenszegüléssel találkozik, annak most már okvetlenül sanctiőra van szüksége és azoknak, a kik a rendelet legalitását megtámadják, kellene első sorban megkövetelniök, hogy ezen sanctio ezentúl a törvény szövegébe iktattassák be. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Azokkal szemben, a kik az egész rendelet legalitását kétségbe vonják, Jegyen szabad néhány észrevételt koczkáztatnom. (Halljuk! Halljuk !) A magyar alkotmányos gyakorlat sokban különbözik attól, a mely pl. Angliában kifejlődött. Ott a törvényben a végrehajtás módját is majdnem a legutolsó részletig szabályozzák, ugy, hogy Angliában a ministeri rendeletek szüksége teljesen elesik. Nálunk más alkotmányos gyakorlat honosult meg; törvényeink többnyire elvi dispositiókat tartalmaznak, a végrehajtó hatalom joga és kötelessége azután megtenni a kellő intézkedéseket, hogy a törvényben foglalt alapelv a gyakorlati életben érvényre emelkedjék. Azt hiszem, nem fogja senki kétségbe vonni, hogy a végrehajtás terén a végrehajtó hatalomnak, a ministernek joga van rendeleteket kibocsátani. A ki ezt tagadná, azt utalom az 1879. évi XL. törvényczikkre és utalom a birói háta-