Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-411
10 411. országos ülés november 19-én, szerdán. 1890. kiíogást, de ugyanakkor eonstatálnom kell azt is, hogy már az alsó papság ily irányban nyilatkozott. (Igaz! Ugy von! a bal- és szélső baloldalon.) Ha a püspöki kar nem nyilatkozott, tehát el kell fogadni, a mit a lelkészek állítanak, hogy a rendelet végrehajtása ama kényszer által, mely a kereszté lések áttételére őket kötelezi, hitelvekbe ütközik. Nem vitatkozom a felett, hogy igaz-e ez vagy nem. Elismerem az államnak azon jogát, hogy minden felett, hogy ha nagy veszély, nagy nemzeti közérdek parancsolják, intézkedhessek a felekezetek és vallással szemben is. Elismerem azt is, hogy ezen intézkedési jogát korlátlanul exequálhatja mindaddig, mig azokat a passiv türelemig kötelezheti. De arra jogosítottnak az államhatalmat a mai korszakban csak még sem tekinthetem, hogy a felekezetek papjait oly activ cselekvőségre is kényszeríthesse, a melyek szerintünk hitágazati elvekbe ütköznek. És jelen esetben, t. ház, ismételten kérdezem : vájjon szükség van-e ily kényszereszközökre? Hiszen a t. minister ur rendelete szerint és rendelete után sem lehet a törvénynek sikert és érvényt szerezni. Egy példával kívánom a dolgot illttstrálni, t. ház. (Halljuk!) Meg vagyok ugyanis győződve, hogy sem a minister ur rendelete, sem a törvényhozásnak hasonértelmű intézkedése a szülőket arra megtanítani sohasem fogja, hogy saját gyermekeik vallásának meghatározása, azok valláserkölcsi nevelése ne az ő joguk legyen. (ügy van! a szélsőbalon.) De tegyük fel, hogy elég súlylyal bir a t. minister ur intézkedése arra, hogy itt az ország kebelében annak ellene szegüljenek és tegyük fel, hogy külföldön kereszteltetik azon gyermekeket, a kik föltétlenül és születésük perczétől kezdve magyarok és tegyük fel, hogy ott azok illetéktelenül elkereszteltetnek. Kérdem a t. minister urat: vájjon rendelete azon illetéktelenül elkeresztelő lelkészt kötelezi-e a keresztelés! bizonylat áttételére? (Derültség a szélsőbalon.) És vájjon, t. minister ur, az ilyen elkereszteltnek anyakönyvi kivonata a hitelességet nélkülözni fogja-e azért, hogy át nem küldetett ? És vájjon ezen elkereszteltre vonatkozólag a vallási minőség meghatározása csak a minister ur, vagy a törvényhatalmában fog-e állani ? T. képviselőház! (Halljuk! (Halljuk!) Azt hiszem, igénytelenségemnek sikerült legalább azt a meggyőződést ébreszteni a t. házban, hogy az a kérdéses rendelet legalább is nem felel meg a törvényes kívánalmaknak. Hová lenne nálunk a politikai szabadság, ha a végrehajtő hatalomnak a törvényhozás hozzájárulásával azon jog adatnék meg, hogy létező alaptörvényeket kötelezőleg magyarázhasson, vagy kiegészíthesen, sőt megváltoztathasson? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) A t. minister ur tegnap nagy sikerrel és nagy hatással utalt arra, hogy • a törvények iránti engedelmesség mindnyájunknak és pedig absolut kötelessége. De kérdem én, minő hatása lehet e felhívásnak az állampolgárokhoz, ha azok kénytelenek azt látni, hogy a törvények megtartására a kormánynak van legkevesebb gondja? (Igaz! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A rendeletet a képviselőházhozzájárulásával fentartani nemcsak azért nem lehet, mert az alkotmányjogi sérelmet képez. Nemcsak azért nem lehet, mert az a lelkiismereti szabadságba ütközik; nemcsak azért nem lehet, mert az a mai XLX. században valóban lehetetlenség, hogy az állam ily kérdésekkel foglalkozzék ok nélkül. De lehetetlen főkép azért, mert én ebben a béke oly megzavarását látom, melyet az isten tőlünk örökre távolítson ei. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E haldokló század, f. képviselőház, mindama szellemi kincseket, melyeket a múlt századok halmoztak fel számára, okosan gyümölcsöztette és a kor szelleméhez hiven gyarapította azt óriási mértékben. Beánk fog maradni ez örökség. Ennek az örökségnek birtokában a nemzetek újult erővel fognak a haladás útján fejlődni; ennek birtoka nélkül csak nemzeti megsemmisülés következhet. Nemzetünk jobbjai idejekorán belátták és utánuk a nemzet is a jövő eme követelményeit és iparkodtak elhárítani útjából minden akadályt, mely e nemzetet a culturalis vívmányok forrásától elzárja. E nemzet óriási erőfeszítéseket tett a modern állam berendezésére, eltörölte a rendiséget, megszüntette az urbériséget, behozta a felelős kormányzatot, végig küzdött államiságáért egy dicsőséges harczot és kiéheztette a győztest, habozás nélkül kötötte meg az államjogi egyezséget, hogy szabadon haladhasson útján, emancipálta a zsidóságot, elválasztotta a közigazgatást az igazságszolgáltatástól; rendezte financiáit, hogy új anyagi erők birtokába jusson. Midőn mindezen alkotásokon végig tekint, azt kell tapasztalnia, hogy a jövőre ez még mindig nem elég és mert tudja és érzi, hogy a jövő alkotások számára szükséges időt nem csupán ő határozza meg, lázas türelmetlenséggel követelte és követeli ez xVjabb reformokat. No, t. képviselőház, az újabb reformok küszöbén, a nemzeti nagy erőfeszítés előestéjén felekezeti villongások háborítsák meg az országnyugalmát? (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy nyugtalanság jobbfelől és félkiáltások : Miért háborítják meg ? Ne keverjék bele a vallást! Mozgás balfelöl) . . . ma dobjuk oda ez
