Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-416

J|g 416. országos ülés november 25-én, fcedden. 1890. lási nevelés szempontjából a vegyes házassági esetekben is megállapíthatta a törvény kötelezőleg azon elvet, hogy itt semminemű külső, erkölcsi vagy más pressiónak helyet engedni nem lehet, ezen pressio lehetősége mindig fenforogván; hanem hogy itten a törvény előzetesen eldönti mindazon lehető összeütközések eseteit, a melyek a családokban a békességet megbontani és esetleg a lelkiismereti furdalásokat előidézni, bevezetni alkalmasak volnának. És, t. ház, ne gondoljuk, hogy végre is egyedül csak azon expediens lehető, melyet az 1868: Lili. t.-ez. érvényesít, mert lehető vol sa egy másik expediens is mely ugy tudom, az 1868-iki törvény tárgyalása alkalmával föl is merült, azon expediens t. i, hogy a vegyes házasságból született gyermekek kivétel nélkül apjuk vallását kövessék. A törvényhozás azért nem fogadta el ezen álláspontot, még csak látszólag sem akarta a nőket sújtani, mert látszólag sem akart oly gyöngéd telén lenni, hogy a férjnek e tekintetben túlnyomó és nagyobb hatalmat tulajdonítson, mint a másik félnek. Ezért a törvényhozás akkor a házas felek egyenlősége szempontjából nem ezen expedienst, hanem a másikat fogadta el. Es, t. ház, csak annyit vagyok bátor erre vonatkozólag megjegyezni, hogy azon szempontokból, melyekből az 1868-iki törvény intézkedései megtámadtatnak, akár ezen intézkedés, akár az atya vallása követésének, akár a szülők szabad elhatározásának a törvénybe iktatása egyenlő megtámadásoknak lenne kitéve. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ha a szülők szabad elhatározását iktatnok be a törvénybe, mint a gyermekek nevelésére vonatkozólag irányadót, hogy akkor az egyház részéről ezek ellenében aggodalmak nem merülnének fel és hogy akkor e tekintetben is nem volna alkalom ép oly izgatásra és ép oly kérvényezésre, mint a jelen esetben felmerült; mert az egyház álláspontja a maga szempontjából igen könn\'en érthető, tudniillik egyszerűen az, hogy senki, se az állam, se a szülő nincs jogosítva valakit, a kit az egyház magának reclamál, másnak átszolgáltatni, más vallásban nevelni. És volt erre nem egy eset. Csak az 1843 — 1844-ik országgyűlés tárgyalásaira hivatkozom, hogy egyházi részről hangos tiltakozás történt azon elv ellenében, mintha a, szülőnek lehetne joga, lehetne igénye arra, hogy gyermekét a kttholicus vallástól esetleg eltérő vallásban nevelhesse. Az izgalom alkalmait tehát, akárhogyan döntsük el ezt a kérdést, ha csak tisztán és egyedül azon álláspontból indulnánk ki, a mely 1791-ben tartatott fenn, semmi esetre sem szüntethetnők meg. És épen ezért, mert a czélgjserfíségi érdek, melyet az 1868 : LIII. tör- I vényczikk 12. §-áua,k módosításával elérni óhajtunk, nem éretnék el sem az egyik, sem a másik esetben, valóban nincsen kielégítő indok arra, hogy e paragraphus megváltoztassák, hogy e tekintetben egyáltalán bárminő intézkedés történjék. De ha ezt alapul el kell, hogy fogadjuk — és elfogadta gr. Apponyi Albert igen tisztelt képviselő ur is, a ki, habár az 1868 : LIII. törvényczikk intézkedését nem helyesli, de mégis ez ól szeriül ennek tartaná azt ma megváltoztatni — ha. ezen meggyőződésben vagyunk, akkor aztán lehetetlenség elutasítani azon intézkedés szükségét, melyet a ministerium ez idei február hó 26 iki rendeletével eszközölt. (Ugy van! jobhfelől.) Ha egy törvény elveket és intézkedéseket állapít meg, akkor ezek végrehajtásáról kell gondoskodni, mihelyt az élet azt mutatja, hogy e végrehajtás tényleg meg nem történik és annak abban maradása miatt különben is szüntelen súrlódások léteznek. (Ügy van! jobb felöl.) Egészen más volna, ha mint tegnap Beőthy Ákos t. barátom említette, az élet valóban túltette volna magát e paragraphus intézkedésein; de az élet nem tette magát túl ez intézkedésen. Túltették magukat önkényesen egyesek egyrészről és talán másrészről is, hanem épen azon panaszok, a melyeket előbb említettem, épen azok a felterjesztések, a melyeknek gondolom a ministerium hosszú sorát volna képes itt felmutatni, igazolják, hogy a köztudat, hogy a közlelkiismeret, hogy az élet e szakasz intézkedésein magát túl nem tette. (Ugy van! jobbfelöl.) És ha a ministerium nem intézkedik, hogy valami módon megoldassanak a függő kérdések, ha a ministerium nem gondoskodik e szakasz végrehajtásáról, akkor valósággal az 1848 : III. törvényczikk azon intézkedésébe ütközik, mely szerint a minister felelősségre vonható a törvények végrehajtása körül elkövetett mulasztásokért, a mennyiben ezek a törvények által rendelkezésükre bocsátott eszközökkel elháríthatok voltak. , De Beőthy Ákos igen t. képviselő ur erre azt mondja, hogy itt oly intézkedéssel történt rendelkezés, a melyek nem voltak foganatosíthatók tisztán a ministeriumokra bizott eszközökkel és határozottan hatalmi túlkapással vádolja a ministeriumot. A t. képviselő urnak ugyan már praemissái között is nem egy tétel fordult elő, a mely a történet szempontjából legalább nagyon controvers. (ügy van! jobbfelöl.) Nevezetesen azt hiszem, hogy bővebb megfontolás után nem állíthatja, hogy abból, hogy a kormánynak nem volt elég hatalma, vajmi ritkán származott baj, de azt igenis tudja, hogy ha a kormánynak túlságos hatalma volt, ha a polgárok jogait nem védték meg, az igen sok sérelemnek képezte forrását.