Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-416

416. országos ülés iioyemlier 25-én, kedden. 1890. 119 Epén hazánk történetére való tekintettel ezen tételt állandóan aligha fogja fentartani. (Halljuk! Halljuk!) Épen nálunk nem egy példát fog találni arra, bogy igenis nagyon sok baj származna abból, ha a kormánynak nem volt elég hatalma vagy hogy a kormány nem akarta a törvényadta hatalmát elég széles mértékben és értelemben érvényesíteni és talán épen azon vallási viták, melyek hála Istennek már messze fekvő hátterét képezik a jelenlegi vitának, talán épen ezen vallási összeütközések és viták nem egy példáját nyújtják annak, hogy a kormány a hatalom eszközeivel egyes egyház vagy egyesek ellen tényleg nem mert elegendő mértékben élni és hogy abból igenis származtak bajok, származtak összeütközések, melyek a kedélyeket elkeserítették, a mi azután számos összeütközésre vezetett. Nem akarok, t. ház, más térről példát idézni; de végre is a kérdés gyakorlatilag abban fekszik, hogy a rendelkezési jog ez esetben egyáltalán túlterjesztetett-e A t. képviselő ur azt állítja, hogy túlterjesztetett két indokból, mert — a mint mondja — Magyarországban senkit mással, mint törvénynyel semminemű praestatióra, semminemű szolgáltatásra kötelezni nem lehet. Csak sajnálom, hogy ebben a t. képviselőtársammal egyet nem érthetek; sajnálom pedig a lételes jog szempontjából. Hogy elméletileg a jogállam követelménye az, hogy a polgároknak minden egyes szolgáltatás a törvényben kell, hogy közvetlen gyökerét lelje, az kétségtelen. De mi történelmünknél fogva, tényleges alkotmányunknál fogva, azt az állapotot egyáltalán nem értük és nem érhettük még el. Beőthy Ákos: Miért voltak akkor a gravaminák ? Pulszky Ágoston: Azért voltak, mert számos oly intézkedés tétetett, mely csak törvénynyel eszközölheti); de sohasem képezte a gravaminák tárgyát oly kormányintézkedés, mely vagy egyesektől vagy testületektől bizonyos szolgáltatásokat követelt, de melyek a törvénynyel nem ellenkeztek, sőt abból folytak. Nagy különbség van, t. ház, a törvénynyel ellenkező' és nagy különbség van a törvényt pótló és érvényesítő rendelet között (ügy van! a jobboldalon.) Hiszen tudni fogja, t. barátom, hogy csak rövid idővel ezelőtt, egészen a közmunka-törvény meghozataláig, rendeleten alapult a közmunka pmestatiójának túlnyomó része; tudni fogja, hogy számos felekezeti szolgáltatás tekintetében az állam közbelépése az illető felekezetektől szokásjog alapján követeltetik oly praestatiók tekintetében, melyek nem törvényben gyökerezők, hanem vagy szokáson vagy rendeletben gyökerező alappal bírnak. Csak a pirbér ügyére hivatkozom például, De emlékezni fog, t. képviselőtársam, hogy nemcsak ilynemű szolgáltatások, hanem tényleges intézkedések a közbiztonság szempontjából, rendőri szempontokból meghagyatnak a polgároknak és meghagyhatok rendeleti úton és nézetem szerint az ily meghagyásnak a törvény útját nem állja. A törvényesség szempontjából tehát az eddigi alkotmányos gyakorlat egyáltalán nem igazolja azon panaszokat, melyekkel Beőthy Ákos t. barátom a kérdéses rendelet törvényessége irányában fellépett; egyáltalán nem igazolja azt, hogy abban oly hatalmi túlkapás foglaltatnék, mely valamely törvényesen biztosított jogot sértene. De még tovább megy t. barátom 8 azt mondja, hogy az az argumentatio, mintha a lelkész itt mint közhivatalnok szerepelne, egyáltalán hiu, üres, mert hol van az a hivatali pragmatica, mely a lelkész viszonyát az államhoz és az államnak a lelkész irányában való rendelkezési jogát megállapítaná? A felelet erre igen egyszerű. Magyarországon a főfelügyelet! hatalom igen tágas körrel bir és kell, hogy bírjon; azért, mert nem papiros chartán gyökerező alkotmánynyal bir, melyben előre a eompetentiák hatái különféle hatalmaknak intézkedési körei szabatosan meg volnának állapítva, hanem azért, mivel itt egy ezredéves gyakorlat, egy ezredéves — hogy úgy mondjam — súrlódás és lassankint! összefonódás az, a mely a különböző hatalmak határait megállapítja. Itt szükségképen a felügyeleti hatalomnak bővebb körre kell kiterjedni, mint oly államokban, a hol esetleg egy alkotmánybíróság van, a mely a competentiákat előzetesen szigorúan megállapítja és itt szükségkép a végrehajtó hatalom bővebb tere, minthogy az állami intézkedésnek számos tere ma még idegen közegek kezében, nevezetesen a felekezetek kezében van és complica.Iódik azon hatalommal, a melylyel az egyes felekezetek és egyházak tekintetében az állam bir. Az állami, illetőleg a vallás- és közoktatásügyi minister által kezelt hatalom ez esetben kettős jelleggel bir; egyrészt ius supremae inspectionis, azaz főfelügyeleti hatalom, de másrészt egyszersmind a katholicus egyház szempontjából a ius patronatuSj tudniillik főkegyúri hatalom, a melynek folytán a minister igenis jogosítva van a lelkészekkel szemben a lelkészi teendők ellátására bizonyos intézkedésre, jogosítva van felügyelni arra, hogy a lelkészek az egyház iránti kötelezettségeiknek is mi kép feleljenek meg és pedig szükségképi ezen jog, mert mikor &z egyháznak joga van arra, hogy saját intézkedései tekintetében