Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-416

416. országos ülés november 25-én, kedden. 1890. 117 eredményei, a melyeknek törvény szerint ugyan kötelező erejök nincs, a melyek azonban az illető egyének becsületérzésére hatni képesek s a melyek tekintetében ezen hatást egyszerűen az által, hogy azoknak semminemű jogerő nem tulajdoníttatik, az LIII. iörvényczikk értelmében megsemmisíteni, sőt gyakorlatikig még korlátolni sem lehet. Vájjon az egész elkeresztelési kérdés, úgy a mint itt felmerült, miből merült fel tulaj donképen? Felmerült abból, hogy dkeresztelések tényleg nagy mértékben foganatosíttattak ; az igaz — állítólag legalább — egy oldalról is, más old; Írói is, nem akarom tagadni, hanem nagy különbség csak abban van, hogy niig egy réezről azok ellen panasz nem tétetett, az úgy látszik, sokkal nagyobb nyereség miatt a mi ezen praxisból az illető felekezetre vonatkozólag származott; más részről szüntelen és min (1 untai alán tétettek. Ha igen t. barátom, a protestáns felekezetek üléseinek jegyzőkönyveit és felterjesztéseit olvass?, a melyeket azok a kormányhoz intéztek, látni fogja, hogy szüntelenül fel lett híva a vallás- és közoktatásügyi minister figyelme, hogy ezen törvény végrehajtásának valamely módját meg kell szerezni, hogy e tekintetben valamely biztosítékot kell nyerni. (ügy van! jobbfélöl.) Mielőtt a kérdés ezen oldalára áttérnék, legyen szabad az 1868: LIII. törvényczikk legérdekesebb és önök által kérdésesnek állított intézkedésére áttérni, áttérni tudniilik azon elvre : ..sexus sexum seqrjitur" ; annak vizsgálására, hogy ez valóban ellentétben áll-e a liberalismus követelményeivel és tanaival;, mint azon oldal ról ismételve hallottuk. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt azon elv, hogy a gyermekek nemök szerint követik a szülők vallását, úgy látszik, mintha az állam közvetlen beavatkozása lenne a gyermekek vallásos neveléséhen való intézkedésbe. Hanem azt kérdem, hogy ellenkező esetben, ha teljesen a szülők szabad egyezkedésére bizatik a kérdés, vájjon az állam egyáltalában nem avatkozik a gyermekek vallásos nevelésébe? Vájjon nem ismeri-e el mindenki a túloldalon, hogy az állam jogosítva van arról gondoskodni, hogy mindenki elemi oktatásban részesüljön s ha erre jogosítva van, szerintem jogosítva van arról is gondoskodni, hogy minden gyermek részesüljön a vallási élet elemi oktatásában és hogy minden szülő tartozik gyermekei vallásos neveléséről gondoskodni. És itt jöjjünk tisztába, t. ház, egygyel. (Halljuk! Halljuk!) A szülők joga gyermekeik felett intézkedni, gyermekeik nevelésére befolyni, nem tgy jog, a melylyel tetszés szerint lehet élni vagy nem élni, nem egy jog, mely a szülő önkényéig elhatározá ából származtatható, h a nem egy jog, a mely egyszerűen viszonyos kötelességből származik, azon kötelességből, hogy a szülő legjobb meggyőződése szerint tartozik gyermekei neveléséről gondoskodni, nem a saját szempontjából, nem saját érdekéből, hanem azon érdekből, a mely a jövő nemzedék lehető leghelyesebb nevelésének követelményeibe fűződik azon kötelességek tekintetéből, melyek a szülőt gyermekei iránt terhelik. Itt tehát a jog a kötelességgel szigorúan párhuzamos. És ha e szempontot állítjuk fel, állítjuk-e, hogy a gyermekek vallása a szülők teljesen szabad elhatározásának, az individuális jognak és a liberalismusnak okvetlen követelménye? Hiszen nem képzelhető a törvényhozás által az, hogy a szülők más meggyőződést, akarnának gyermekeikre ráerőszakolni, más vallásban kivannak őket nevelni, mint % melyet magok heIvesnek és meo-ffvőzó'désükkel ö^szeférőnek tartanak. Es igen helyesen emelte ki a t. vallásos közoktatásügyi minister ur, hogy, ha a szülőben mély vallás meggyőződés van, mely a gyermeknek más vallásban való neveltetését kívánatossá teszi, nyitva áll előtte az út, hogy a szülő arra a vallásra áttérhessen és a gyermekek 7 éves korukig vele együtt eo ipso áttérnek. De fenforog más körülmény is és ez az a lehetőség, melyet a törvény szem előtt tartott. Midőn a vegyes házasságokat helyeselte s azokat meg nem akadályozandóknak mondotta ki, a törvény kifejezést adott az ország túlnyomó közvéleményében sarkalló azon elvnek, hogy a mi a különböző egyházakat felekezeteket összeköti, az fontosabb és nevezetesebb még a vallásos meggyőződés és a vallási élet szempontjából is, mint az, a mi a különböző felekezeteket és meggyőződéseket elválasztja. És a ha szülők, akik ezen meggyőződésnek már a vegyes házasság ténye által is kifejezést adtak, azután gyermekeik nevelésében is ugyanezt az elvet érvényesítik; ha a szülők is kitüntetik azt, hogy a kellő szoros és jó családi élet felekezeti kü lönbség mellett is lehető, a nélkül, hogy ez által türelmetlenség, súrlódás állana be, a minthogy hazánkban száz és ezer példa ext tényleg bizonyítja, szeretném tudni, hogy minő erőszakot ejt a libcralismuson, vagy a szülök jogaira azon törvény, m-dy ép ugy állapítja meg a vegyes házasságban élő szülők putativ véleményét és akaratát, mint a hogy például a törvényes örökösödés rendje megállapítja a végrendelkezőnek putativ és a törvény által reá nézve helyesnek tartott akaratát. Sőt tovább megyek, t. ház; teljesen a végkövetkezményekig vezethetjük ezt a hasonlatot. (Halljuk! Halljuk!) Valamint a kötelesrész intézményét a liberálisulUK minden megsértése nélkül a törvény megállapította és megállapíthatta a családi kötelékre való tekintettel, ép ugy a val-