Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-416
116 *W« országos Ölés november 25-én, kedden. 1890. azok, a kik a szélső radicalismus álláspojiíjából indulnak ki, a kik azon felfogást táplálják, mely a Rousseau-féle eontrat soeialban talált legékesebb kifejezést s tisztán a feltétlen individualizmus alapjára helyezkednek, a legszélsőbb követelményeket állítják fel, mint rögtön érvényesítendőket, az egyház és az állam közötti viszonyra vonatkozólag. És értem azt is, hogy azok, a kik az egyház és állam közti viszonyt merőben theoretice construálják, a kik ennek képét merőben doctrinair megoldás utján iparkodnak maguk elébe helyezni : értem, ha ezek sem félnek egy ugrástól a sötétben ; ha ezek is elfogadják a túlsó álláspontot, bárminő lett volna nézetük a múltban és a múlt intézményekre vonatkozólag, hogy ha ezen intézményekkel és a létező jogállapotokkal megélni már nem lehet, akkor térjünk át a szélső consequentiára, fogadjuk el az állam és az egyház azon teljes elválasztásának theoriáját, a mely mindnyájunkra nézve végczélt képez, a melynek azonban rögtöni foganatosításáról tudjuk, hogy számos oly feltételről függ, a melynek birtokában jelenleg nem vagyunk és nem is lehetünk. A ki azonban történeti felfogásból indul ki. a ki tudja azt, hogy minden nagy kérdés megoldása még akkor is csak fokozatosan történik, hogyha forradalmi átalakulás következik be, mert akkor is ezen átalakulástól mindig visszaesés történik az előbbi állapotokhoz közel eső állapotba; a ki tudja, hogy minden állandó haladás, hogy úgy mondjam, csak a legkisebb változások törvénye szerint eszközölhető ; hogy arra, hogy valamely intézmény állandó hatással birjon, szükséges, hogy az illető intézmények meggyökerezzenek s hogy azok szelleme teljesen áthassa a nép szellemét; a ki tudja, hogy ÍZ intézmények maguk nem a törvény betűjétől, hanem azon szellemtől nyerik érvényüket és erejüket, a mely szellem kezelésükben és érvényesülésükben nyilatkozik; a ki tudja azt, hogy minden liberális haladás csakis úgy eszközölhető, hogy azok, a kikre jogok kitérjesztetnek, ezen jogokkal párhuzamos kötelességekkel élni megtaníttatnak, hogy minden politikai jog kiterjesztése és politikai haladás csak a politikai nevelés és a politikai kötelességérzet párhuzamos fejlesztése mellett eszközölhető: az mindig félni fog egy ugrástól a sötétbe, a mely esetleg látszólag fejleszt és előre visz, de végeredményében nem változtat a tényleges állapotokon, a mely csak felelevenít oly küzdelmet, melyet elkerülni, megakadályozni és meggátolni az államnak is érdekében áll. (Ugy van! jobbról.) Felújul a mi felfogásunkban kicsinyben az az ellentét, a mely a franczia theoriák történeti fejlődése és az 1688-iki és imént az 1889. 32-iki angol fejlődés között . . . Beőthy Ákos: 1689-ben! Pulszky Ágoston: az angol forradalommal és a reform actával kapcsolatos fejlődésben nyert kifejezést. Felújul ezen ellentét. Az angol liberalismus sohasem követelte rögtönösen érvényesítését minden eszméje végkövetkezményeinek; fokozatosan haladott előre, soha le nem mondott eszméi érvényesítéséről, de soha tul nem terjeszkedett azon eszközökön, melyeket tény ] eg kezében tartott, azon hatalmon, melyet érvényesíteni tényleg képes volt. És ha a felszínen fekvő jogi kérdést tekintjük, akkor ezen ellentét annál világosabban tűnik fel, mert egy tényleges szükségből felmerülő incidens alkalmával tett rendelkezés méltánylása és egy a jövőben követendő politika kitűzése közötti mérséklet és határvonal megállapítása tekintetében igen mély űr választja el azokat, a kik Szivák Imre t. barátom határozati javaslatát elfogadják, azoktól, a kik Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslata mellett szavaznak. Az Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslata rögtönösen, mint közvetlenül életbeléptetendőt tünteti fel az állam és egyház viszonyának gyökeres és újból való rendezését, azon újból való rendezést, melynek előfeltételei számos oly kérdés megoldásában mutatkoznak, mely megoldást senki praecipitálni nem képes, már azért sem, mert ezen kérdések vitás mozzanatai iránt az illető tényezők magukkal nem lehetnek teljességgel tisztában. És, t .ház; ezen ellentét nyilvánul mindjárt azon magatartásban, melyet az egyik és a másik nézet képviselői az 1868: LIII. törvényczikk tekintetében tanúsítanak. Az 1S68 : LIII. törvényCzikk kétségtelenül befejezése volt azon mozgalomnak, mely 1791-től 1848-ig tartott és 1848ban csak látszólag fejeztetett be és épen azért a valósággal megoldva 1868-ig nem volt. Ezért volt szükség az 1868-iki törvényre. És ha Beő'thy Ákos t. képviselőtársam azt mondja, hogy ennek szükségessége teljességgel megszűnt s azon megoldás, mely a 30 as és 40-es években kívánatosnak mutatkozott, ma már teljesen fölöslegessé vált, még pedig fölöslegessé vált azért, mert azon mozgalom és azon izgalom, mely a reversalisok kérdéséhez fűződött, manapság megszűnt, kérdem: vájjon ezen egész elkeresztelési kérdés fölötti vita nem a reversalisok kérdésével áll-e kapcsolatban és vájjon, ha azon háttér, mely mögötte ezek alakjában áll, megszűnnék, a vita nem vesztené-e el a múltra és actualis alkalmazhatóságára vonatkozólag jelentőségének, közvetlen értékének legnagyobbjrészét? Vájjon azon kérdések nagy része, akár az Írásbeli — a törvény szerint teljesen hatályukat vesztett — akár a szóbeli reversalisok és kijelentéseknek
