Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-410
374 410. országos ülés november 18-án, kedden. 1890. szabadelvű intézmények létesítésétől. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Pedig e félelem mindenesetre túlzott, ha nem is egészen alaptalan volt. Jól tudom ugyan, hogy a katholicus papok ezen szabadelvű újításokat ellenezték volna, de miután meg vagyok győződve, hogy a világi katholicus elem — mely szintoly szabadelvű, mint a máshitűek — ezen reformokat csak ugy pártolta volna, mint a protestánsok, (Ugy van.' a szélső baloldalon.) előttem bizonyos, hogy az ily kezdeményezés sikert aratott és a törvényjavaslatok törvény erejére emelkedtek volna, (Ugy van! a szélső baloldalon) a katholicus papság- pedig, miként más országokban, hol ezen intézmények létrejöttek, a hozott törvények előtt meghajolt, azoknak engedelmeskedett volna. De látva, hogy félnek tőle, mind bátrabb és bátrabb lett, inig végre nemcsak a ministeri rendeletnek, hanem magának az 1868-iki törvénynek is ellenszegülni a', időt elérkezettnek látta. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Mert habár most kérvénynyel fordulnak is a papok a törvényhozáshoz a 68-iki törvény megváltoztatása iránt, de csak miután azt előbb megszegték és ujabban, hitelveikre hivatkozva, azt jövőre is megszegni el vannak tökélve. A mi már a ministeri rendeletet illeti, minden tisztelet mellett, melylyel a t. minister ur személye iránt viseltetem és a melyet ugy egyenes jelleme, mint igazságszeretete, nemkülönben azon, bár rövid pályán, melyet eddig megfutott, a közoktatás terén tett szolgálatai és szerzett érdemei bennem keltettek, (Helyeslés a szélső baloldalon) és a melyeket — szeretem hinni, remélem és óhajtom, még újakkal is szaporítani fog (Tetszés a szélső baloldalon) — mondom, mindezen tiszteletem daczára kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon rendeletet az 1879-iki törvényre alapíthatónak nem tartom. (Helyeslés a szílső baloldalon.) Mert ezen törvény a ministereket csak oly esetekben hatalmazza fel rendele tek kiadására, midőn rendőri tilalom vagy rendőri rendelkezés áthágásáról van szó. Az elkereszteléseket, illetőleg az azok megtörténtéről szóló bizonylat kiadásának elmulasztását pedig rendőri kihágásnak nevezni alig lehet. (Helyeslés szélső balfelől.) Jól iiidom, hogy a t. minister urat — és ezt teljes mértékben méltánylom — egy magában törvényes szándék indította rendeletének kiadására, az t. i., hogy az 1808 : LIII. t.-cz. 12. §-ának, miután azt a felső bíróság az illetéktelen elkeresztelésekre alkalmazhatónak nem találta, más utón érvényt szerezzen. Csakhogy — bocsánatot kérek — én azt tartom, hogy ily esetben hasonló bajon nem rendelet, hanem törvény utján kell segíteni, (Élénk helyeslés a szélső balon) miután a törvények magyarázásának és pótlásának joga a törvényhozást illeti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Ez igy lévén és miután — a mint azt gondolom, bebizonyítanom sikerült, az 1868 : LIII t.-cz. sem az igazsággal, sem a szülők természeti jogával, sem a lelkiismereti szabadsággal meg nem egyezik, az a kérdés már most, mitévők legyünk, hogy e kényes helyzetből kiszabaduljunk? (Hall,uk! Halljuk!) Fenn kell tartani a ministeri rendeletet azonképen, mint az 1868. évi törvényt, mondják azok, a kik a kormány és az államhatalom tekintélyét minden áron — hangsúlyozom — minden áron fentartani kívánják. De vájjon meggondolták-e ezen urak ezen magatartásnak összes következményeit? Miután — mint a lapokból érte ültünk — és ezen közlemények mindeddig raegezáfolva nem lettek -— a római pápa dogmának nyilatkoztatta ki azt a nézetet, mely szerint (Halljuk! Halljuk!) a katholicus pap által feladott keresztség erejénél fogva a gyermek katholicussá lesz, nem lehet feltennünk, hogy a katholicus papok az elkereszteléstől jövőre tartózkodni, illetőleg az ennek megtörténtéről szóló bizonylatokat az illető protestáns lelkészeknek átküldeni fogják. Minthogy pedig nem fogják, a ministeri rendelet értelmében, ha e miatt a protestáns lelkészek hozzájuk fordulnak, a szolgabirák és a városi kapitányok a katholicus papokat maguk elé idézni, pénzbüntetésre ítélni és azt, ha fizetni nem akarnak, rajtok végrehajtás utján is megvenni fogják. Vagy pedig, miután a pápa döntése következtében a bíróságok nem menthetik fel többé a bevádolt katholicus papokat azon alapon, hogy a keresztelés által a gyermekek nem valamely külön felekezetbe, hanem csak általában a keresztény anyaszentegyházba vétettek fel, ha e miatt protestáns papok jövőre újra a bíróságokhoz fordulnak, ezek kénytelenek lesznek a vétkeseket az 1879. évi törvény értelmében 300 frtig terjedhető pénzbüntetésre, illetőleg két hónapra terjedhető elzárásra ítélni. Már most azt kérdem önöktől, t. képviselőtársaim és kérdezem minden higgadtan, elfogulatlanul gondolkozó hazafitól, kívánatos e, hogy a dolgokat ily végletekig hagyjuk menni? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én ha valamely törvény az igazság és általán fogva a jog fogalmával megegyezik és azonkívül szükséges is: nem fognék visszarettenni oly eshetőségtől sem, minőt az imént jeleztem. De mikor a törvény sem nem igazságos, sem annak fentartása parancsolólag nem szükséges, az állami eszély nem engedi, hogy ily zavaroknak, ily háborúságoknak tegyük ki a társadalmat. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A papok s a kérvényezők a lelkiismeret