Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-410

410. orsssAgos ülés novemlber 18-án, kedden. 1890. 373 alól, vagy pedig kénytelenek lesznek azokat továbbra is viselni? fe mindez, hogy egyebet ne említsek, megegyezik vájjon a lelkiismereti szabadséggal polgárok jogegyenlőségével ? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A berlini szerződés, a mely a mi törvénykönyvünkbe is be van iktatva, (Halljuk ! Halljuk!) a török birodalom összes lakosainak biztosítja a szabad vallásgyakorlatot s a mi közös kormányunk igazgatása alatt álló Bosniában és Herczegovinában lakó mohamedánok is élvezik ezen szabadságot, holott nálunk saját hazánkban vannak keresztények, a kik attól meg vannak fosztva. Egyik minapi ülésben a t. igazságügyminister ur azt ígérte ugyan, hogy a házassági jog egyesítése a polgári törvénykönyvben eszközöltetni fog; de vájjon ez meg fog-e felelni teljesen a lelkiismereti szabadságnak, ha ez előbb törvény által kimondva nincsen? És vájjon mikor fog az létesülni, holott immár 20 esztendeje, hogy a polgári törvénykönyv készítése munkába vétetett. Annálfogva, t. ház, nem elég, hogy csak az u. n. elkeresztelési ügyet, ha majd a kérvények tárgy altatni fognak, igy vagy ugy elintézzük, kell, hogy a kérdést a maga összességében felfogva, azon nyomon induljunk, a melyen 1873-ban a képviselőház elindulni szükségednek látta, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) a mikor is Trefort Ágost akkori vallás- és közoktatásügyi minister indítványára Deák Ferencz hatalmas és meggyőző beszédének támogatására a képviselőház egyértelemmel elhatározta, hogy az állam és egyház közti viszony rendezésére bizottság küldessék ki. Az indítvány szóról-szóra igy hangzott: „Küldjön ki a képviselőház bizottságot a végett, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister közbejöttével az állam és egyház közti viszony szabályozására javaslatot dolgozzon ki és a javaslatot a képviselőház elé terjeszsze." Es mely kérdéseket jelölt meg beszédében a minister olyanokul, melyek az állam és egyház közti viszony szabályozása végett törvényhozási utón megoldandók? Először a vallás szabad gyakorlatát és a vallásfelekezetek egyenjogúságát. Másodszor a polgári házasságot, a mely — mint hozzátette — a vallásfelekezetek egyenjogúságának folyománya, akként, hogy a házasság polgárjogi érvényességére a vallás befolyással ne bírjon, hanem a házasságot az állam a maga szempontjából polgári szerződésnek tekintse és a felett saját törvényei szerint ítéljen. Harmadszor a katholicus alapok és alapítványok szabályozását. Negyedszer a katholicus autonómiát és végre ötödször az úgynevezett tetszvényjog szabályozását. A bizottság megválasztatott és az mindenekelőtt a polgári házasság főelveit állapította meg ; azután pedig a vallás szabad gyakorlatáról készített és nyújtott be 1875 ben törvényjavaslatot. Nem szándékozom e két munkálat részletezésébe bocsátkozni: annyit azonban az utóbbira nézve mégis megjegyezni szükségesnek tartok, hogy az újonnan keletkező felekezeteket illetőleg azon rendelkezés vétetett fel, a mely szerint az ily felekezetek a maguk hitelveit és egyházi szervezetüket a ministernek bejelenteni és előterjeszteni tartoznak, a ki, ha ezekben sem az erkölcsiség, sem az ország törvényei ellen valamely vétség nem foglaltatik, azokat helybenhagyni s a keletkező felekezetet elismerni köteles. A mi pedig a polgári házasságot illeti, nem önöknek uraim, a kik tisztában vannak annak természetével, hanem az e tennen kivül álló közönség kedveért szükségesnek látom, hogy egykét szóval ezen intézményről s annak lényegéről m egeml ékezz em. (Ha Ujuk! Halljuk!) Vannak ugyanis, talán önök is találkoztak oly emberekkel, kik komolyan vagy nem komolyan, a polgári házasságot az úgynevezett erkölcstelen, vadházassággal tévesztik össze, holott mindnyájan tudjuk, hogy a polgári házasság az ország törvényei szerint megállapított és a hatóság előtt kötött töivényszerü cselekmény. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Vannak mások, kik azon balhiedelemben élnek, mintha a polgári házasság az egyházi áldást kizárná, holott mindazok, kik ezen intézményt azon országokban ismerik, a hol az létezik, tudják, hogy ritka kivétellel a házastársak a községházából egyenesen a templomba tartanak, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy frigyöket az egyház szolgája által is megáldassák és én hiszem és remélem, hogy nálunk is, a mi népünk vallási érzelmeinél fogva ez a gyakorlat még nagyobb terjedelemben fog érvényesülni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszem és óhajtom ezt, mert a házasság sokkal fontosabb cselekmény, a házastársakra, a gyermekek nevelésére és a családi életre sokkal nagyobb mértékben kihat, semhogy ne lenne kívánatos, hogy azt a legnagyobb ünnepélyességgel vegyük körül és arra Isten áldását Isten szentélyében is kikérjük. A törvényjavaslatok, mint mondtam, be lettek nyújtva; hogy miért nem tárgyaltattak azok, valamint hogy miért nem vétettek fel a már előbb kiküldött bizottság által az alapok és alapítványok tárgyalásában beadott jelentés; nemkülönben miért nem történt semmi intézkedés a katholicus autonómia, valamint az úgynevezett királyi tetszvényjog tárgyában, daczára a számtalan sürgetésnek és Ígéreteknek: azt legjobban tudja azon kormány, a mely magát szabadelvűnek nevezi; (Derültség a szélső baloldalon) de tudjuk, uraim, mi is. A papságtól való félelem, a melynek segítségére, támogatására számítottak, tartóztatta vissza azt a kormányt a