Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-410

410- országos ülés norember 18-án, ke<ld«n. 1890. 365 talán túllőnek a czélon, de lehet, hogy elismerik maguk is, hogy az a törvény rossz és tökéletesen igazat adok ebben Papp Elek t. képviselőtársamnak, hogy azt nem technicusok csinálták, hanem fiscalisok, értem a vizjogi törvényt. Mert máskép nem érthetném meg, hogy olyan rendelkezések legyenek benne, melyek alapján a múlt alkalommal is egy rendelet jött, melyről most szólni akarok. Vannak az országnak egyes részei és vidékei, a melyek a természet által utalva vannak arra, hogy a legnyomasztóbb gabonaárak mellett más termékekből tisztességesen megélhessenek és bármily terhet rakjon rájuk ugy a jelenlegi, mint a jövő kormány, mindig fentarthatják magukat, hogyha felhasználják a helyzetet, a melyben természetszerűleg vaunak és gyümölcstermelésre fordítják erejüket. Az egész tiszai töltés melletti hullámterek mintegy természet szerint szilvásokra és gyümölcsfatenyésztésre vannak utalva és az által, hogy Lengyelországhoz legközelebb fekszik és Lengyelországon át Oroszországgal direct érintkezésben van, vele sem Kecskemét, sem Kőrös e tekintetben nem versenyezhet, mert a szállítási díjat, a mibe Kecskemétről vagy Kőrösről a gyümölcs szállítása kerül, ezen vidék jó részben megtakarítja. Már most a vizjogi törvényben benne van, hogy az ártérben 120 méternyire a tiszai hullámterületen belül mindenféle füzfabokrot, minden gyümölcsfát ki kell irtani és nem szabad tengerit tenyészteni, holott az a föld évek hosszú sora óta, úgyszólván minden javítás, trágyázás nélkül, csupán a Tisza iszapjától termékenyítve, mindig bőven termetté a tengerit és mikor a fü is bizonyos magasságot elér, a füvet is le kell kaszálni. Pedig ha egy gazdának ott 10 — 20 hold olyan földje van, az felér 50—60, sőt 100 hold olyan földdel, a mely kivül van a Tisza árterén, hogy akkor az a gazda, a ki legbiztosabban várhat pénzt minden esztendőben, minden beruházás nélkül arra legyen utasítva, hogy azt a fát, melyet az ő atyja vagy ő maga keservesen ültetett, kivágja csak azért, mert egy pár embernek, hogy ugy mondjam, fixa ideája ez, ilyen törvényt csinált, ezt valósággal képtelenségnek tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És méltóztassék elhinni, t. ház, mikor azon a vidéken, a hol mi évek hosszá során keresztül mindent elkövettünk, hogy a közönséget erre a legfontosabb közgazdasági ágra reá szoktassuk s aztán ott elkezdték a fát oltogatni és ültetgetni, most pedig neki megy valaki s reájuk parancsol, hogy azokat a fákat ki kell vágni : ezt én egy politicustől és előrelátó nemzetgazdától indokoltnak nem tartom és ha mégis minden alap nélkül megtette az illető, azt hiszem, megérdemli, hogy megbüntessék. (Helyes* lés a szélsőbalon.) A negyedik pedig, t. ház — és ebben már csakugyan, nagyon rövid akarok lenni — az, hogy meglátogatott minket az utolsó tiz esztendőben az istennek elég csapása; tökéletesen felesleges volt, hogy még a tizenegyediket is ránk küldjék a kormánybiztos személyében, (Derültség a szélső baloldalon) hogy egy vármegyének a nyakára oda tegyenek három ember kérelmére egy kormánybiztost, mikor az a vármegye soha se protestált az ellen, hogy a belcanaligatiót létesíteni nem akarja, sőt mindent elkövetett, az a publicum saját erejéhez képest, csakhogy házilag keresztülvitessék. Az a kormánybiztos, a kit ennek a három embernek a kérelmére nekünk leküldték, elköltött idáig harmadfél millió forintot, igaz, hogy gyönyörűen canalisált, mert tavaly még a gólyák is elköltöztek arról a vidékről (Derültség a szélső balon) mert oly szárazság volt, hogy még békát sem lehetett látni az egész nyáron át. A meddiíf a harmadfél millió forintban tartott, addig csak jól ment minden. En ugyan a bizottsági ülésen tiltakoztam az ellen a költekezés ellen és citáltam a törvényt, de — fájdalom — nem a t. minister ur volt akkor még a minister, hanem egy másik, a ki alatt — jóllehet a törvény által biztosítva van az a jogunk, hogy á kormánybiztos tartozik összehívni az érdekeltséget, mikor a három esztendő letelt, hogy az érdekeltség nyilatkozzék az iránt, akar-e tovább gólya-királyt felette vagy nem — minket sohasem kérdeztek meg, a mig pénzünk volt, csak akkor kérdeztek meg, a mikor a harmadfél millió már elfogyott. A munkálatnak pedig, a mely harmadfél millióra volt előirányozva, csupán kétharmad része volt meg. Akkor aztán igenis összehivat bennünket a kormánybiztos, hogy még szükség volna ötszázezer forintra és én azt mondtam a kormánybiztosnak, hogy ha becsületszavára fogadja, hogy ezzel az ötszázezer forinttal beéri és bevégzi azt a munkát, a mely harmadfél millióra volt előirányozva, akkor megadjuk; de már erre a kormánybiztos nem vállalkozott. (Derültség a szélsőbalon.) Mi ott egy oly intézményt tartunk fenn, a mi, mikor Bereg vármegyének egész administratiója kerül 52.000 frtbd, a kormánybiztosi administratio pedig 36.000 frtba kerül (Helyeslések szélső baloldalon) és hogy figyelmeztessem az igen t. minister urat annak a szegény népnek és az úri elemnek a terhére, a melyet már alig képes elviselni, mert ott van a földadó, a tisza védgáti és a belcanalisatio terhe és hogy kitüntessem a különbséget, a mely Szabolcs vármegyében van. Az a különbség