Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-410

410- országos ülés norember 18-án, ke<ld«n. 1890. 365 talán túllőnek a czélon, de lehet, hogy elisme­rik maguk is, hogy az a törvény rossz és tö­kéletesen igazat adok ebben Papp Elek t. kép­viselőtársamnak, hogy azt nem technicusok csi­nálták, hanem fiscalisok, értem a vizjogi tör­vényt. Mert máskép nem érthetném meg, hogy olyan rendelkezések legyenek benne, melyek alapján a múlt alkalommal is egy rendelet jött, melyről most szólni akarok. Vannak az országnak egyes részei és vi­dékei, a melyek a természet által utalva van­nak arra, hogy a legnyomasztóbb gabonaárak mellett más termékekből tisztességesen meg­élhessenek és bármily terhet rakjon rájuk ugy a jelenlegi, mint a jövő kormány, mindig fen­tarthatják magukat, hogyha felhasználják a helyzetet, a melyben természetszerűleg vaunak és gyümölcstermelésre fordítják erejüket. Az egész tiszai töltés melletti hullámterek mintegy természet szerint szilvásokra és gyümölcsfa­tenyésztésre vannak utalva és az által, hogy Lengyelországhoz legközelebb fekszik és Len­gyelországon át Oroszországgal direct érintke­zésben van, vele sem Kecskemét, sem Kőrös e tekintetben nem versenyezhet, mert a szállí­tási díjat, a mibe Kecskemétről vagy Kőrösről a gyümölcs szállítása kerül, ezen vidék jó rész­ben megtakarítja. Már most a vizjogi törvény­ben benne van, hogy az ártérben 120 méter­nyire a tiszai hullámterületen belül mindenféle füzfabokrot, minden gyümölcsfát ki kell irtani és nem szabad tengerit tenyészteni, holott az a föld évek hosszú sora óta, úgyszólván minden javítás, trágyázás nélkül, csupán a Tisza iszap­jától termékenyítve, mindig bőven termetté a tengerit és mikor a fü is bizonyos magasságot elér, a füvet is le kell kaszálni. Pedig ha egy gazdának ott 10 — 20 hold olyan földje van, az felér 50—60, sőt 100 hold olyan földdel, a mely kivül van a Tisza árterén, hogy akkor az a gazda, a ki legbiztosabban várhat pénzt min­den esztendőben, minden beruházás nélkül arra legyen utasítva, hogy azt a fát, melyet az ő atyja vagy ő maga keservesen ültetett, kivágja csak azért, mert egy pár embernek, hogy ugy mondjam, fixa ideája ez, ilyen törvényt csinált, ezt valósággal képtelenségnek tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És méltóztassék elhinni, t. ház, mikor azon a vidéken, a hol mi évek hosszá során keresz­tül mindent elkövettünk, hogy a közönséget erre a legfontosabb közgazdasági ágra reá szoktas­suk s aztán ott elkezdték a fát oltogatni és ültetgetni, most pedig neki megy valaki s reá­juk parancsol, hogy azokat a fákat ki kell vágni : ezt én egy politicustől és előrelátó nem­zetgazdától indokoltnak nem tartom és ha mégis minden alap nélkül megtette az illető, azt hi­szem, megérdemli, hogy megbüntessék. (Helyes* lés a szélsőbalon.) A negyedik pedig, t. ház — és ebben már csakugyan, nagyon rövid akarok lenni — az, hogy meglátogatott minket az utolsó tiz eszten­dőben az istennek elég csapása; tökéletesen fe­lesleges volt, hogy még a tizenegyediket is ránk küldjék a kormánybiztos személyében, (Derült­ség a szélső baloldalon) hogy egy vármegyének a nyakára oda tegyenek három ember kérelmére egy kormánybiztost, mikor az a vármegye soha se protestált az ellen, hogy a belcanaligatiót létesíteni nem akarja, sőt mindent elkövetett, az a publicum saját erejéhez képest, csak­hogy házilag keresztülvitessék. Az a kormánybiztos, a kit ennek a három embernek a kérelmére nekünk leküldték, elköl­tött idáig harmadfél millió forintot, igaz, hogy gyönyörűen canalisált, mert tavaly még a gó­lyák is elköltöztek arról a vidékről (Derültség a szélső balon) mert oly szárazság volt, hogy még békát sem lehetett látni az egész nyá­ron át. A meddiíf a harmadfél millió forintban tar­tott, addig csak jól ment minden. En ugyan a bizottsági ülésen tiltakoztam az ellen a költe­kezés ellen és citáltam a törvényt, de — fáj­dalom — nem a t. minister ur volt akkor még a minister, hanem egy másik, a ki alatt — jól­lehet a törvény által biztosítva van az a jogunk, hogy á kormánybiztos tartozik összehívni az érdekeltséget, mikor a három esztendő letelt, hogy az érdekeltség nyilatkozzék az iránt, akar-e tovább gólya-királyt felette vagy nem — min­ket sohasem kérdeztek meg, a mig pénzünk volt, csak akkor kérdeztek meg, a mikor a har­madfél millió már elfogyott. A munkálatnak pedig, a mely harmadfél millióra volt előirá­nyozva, csupán kétharmad része volt meg. Akkor aztán igenis összehivat bennünket a kormány­biztos, hogy még szükség volna ötszázezer fo­rintra és én azt mondtam a kormánybiztosnak, hogy ha becsületszavára fogadja, hogy ezzel az ötszázezer forinttal beéri és bevégzi azt a mun­kát, a mely harmadfél millióra volt előirányozva, akkor megadjuk; de már erre a kormánybiztos nem vállalkozott. (Derültség a szélsőbalon.) Mi ott egy oly intézményt tartunk fenn, a mi, mikor Bereg vármegyének egész admi­nistratiója kerül 52.000 frtbd, a kormánybiztosi administratio pedig 36.000 frtba kerül (He­lyeslések szélső baloldalon) és hogy figyelmeztes­sem az igen t. minister urat annak a szegény népnek és az úri elemnek a terhére, a melyet már alig képes elviselni, mert ott van a föld­adó, a tisza védgáti és a belcanalisatio terhe és hogy kitüntessem a különbséget, a mely Szabolcs vármegyében van. Az a különbség

Next

/
Thumbnails
Contents