Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-410
304 410. országos ülés november 18-án, kedden. 1890. r Es kérdezem a t. rainister urat, merne-e felelősséget vállalni az iránt, hogyha ezen megszűkített vízterület azon a helyen hagyatik, a hol ez a védművelet emeltetik? Mondom, mer-e felelősséget vállalni azért, hogy nagyobb vizáradás alkalmával nem fogja-e ismét veszély fenyegetni az alföldet, mint a milyen eatastropha érte 1879-ben Szeged városát? Ezen incidensből folyólag még arra is bátor vagyok a t. rainister urat kérni, hogy nem látja-e annak a szükségességét, hogy ezen tiszai vizi védműveket külföldi szakértők közreműködésével megvizsgáltassa s eonstatáltassa, vájjon helyesen történtek-e az illető vizi műveletek, valamint azon átmetszések, a melyek szükségesek voltak, nem épittettek-e ki épen ellenkező irányban? És ezt annyival is inkább szükségesnek tartom, mert egy bekövetkezhető vizáradás, a mely rettenetes vizet fog önteni az alvidékre, okvetlenül végpusztulásra fogja juttatni az egész alföldet. Ezeket vagyok bátor a t. rainister ur figyelmébe ajánlani, bocsánatot kérve ezen közbeszólásomért, a melyet kötelességem volt megtenni. (Mélyedés a szélső baloldalon.) Uray Imre: T. ház! Papp Elek t. képviselőtársam egész nehezteléssel hozta fel, hogy tegnapi beszédére azt mondották, hogy „hazabeszél". Én részemről érdemül tudom be a képviselőnek, hogyha azon vidéknek, a honnan való, az érdekeit itt a képviselőházban képviseli és azoknak szószólója. (Egy hang a szélső balon: Kötelesség/) Ugyanezen kötelességből és ugyanezen szempontból akarok én néhány észrevételt tenni most, a mennyiben azt hiszem, hogy azon vidéknek, a honnan én vagyok a képviselő, senki sem lehet hivatottabb ismerője és szószólója, mint én magáin. (Halljuk! Halljuk!) Papp Elek t. képviselőtársam felemlítette és arra kérte a t. rainister urat, hogy a tiszai hajózást Füredtől fölfelé terjeszsze ki. Én nem hiszem, t. ház, hogy van ebben az országban ugy kereskedelmi, mint közlekedési tekintetben súlyosabb helyzetben levő vidék, mint a milyenben van a felső Tisza mentén Vásáros-Naménytól kezdve épen a- legtermékenyebb része a két vármegyének, az úgynevezett Szamosköz és Bereg vármegyének a Tiszahát. Hosszasan lehetne arról beszélni, hogy milyen nehéz viszonyok közt van annak a vidéknek a közönsége akkor, midőn 1 írt 50 krral kénytelen olcsóbban adni a terményét, mint a hogy adják azok, a kik a központhoz közelebb vannak. Nem számítva azt, hogy a legjobb útban is 25—30 krajczárt fizet, mig a három-négy mértföldnyire eső vasúti állomáshoz ér. Van Szathmár vármegyében a Szamos köznek oly része,"a mely sokszor 9 hónapon keresztül el van zárva a világtól és ha csak more patrio, a.peleskei nótárius módjára, lóháton I nem utazik és ha a téli fagyok idején, vagy a I néhány nyári hónap alatt nem értékesíti ter-. ' mesét, pár évig kénytelen azt megtartani s megtörténik, hogy egyáltalában nem értékesítheti. j Igaz, hogy az ötvenes években a Duna-gőzhajózási társaság egész Vásáros-Naményig járatta a I hnjókat, de egy nagy különbség van a ma és j az ötvenes évek között s ez az, hogy akkor még i nem voltak kiépítve a tiszai gátak oly mértékben, mint ma és azon vidék mindig ki volt téve az áradásoknak és természetesen nem produkált I még annyit, mint ma. (Igás! Ugy van! a szélső \ balodalon.) A másik baj pedig az volt, hogy a | Felső-Tiszán mindig úgynevezett szélei fenekű, : tehát sekély járatú hajók és schleppekre lett volna í szükség, a társaság pedig, hogy hebizonyítsa az I akkori kormánynak, mikép a Tisza nem hajózI ható, járatott a társaság olyan hajókat és schlep| péket Vásáros Naménynáí, a milyeneket járat a j Dunán. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát arra kérem a t. mínister urat, terjeszsze ki gondoskodását erre a vidékre is, a mely nem is méltóztatik képzelni, mily nagy áldozatot hoz azzal az óriási erőfeszítéssel, a mibe a tiszai töltések és védgátak most kerülnek; hiszen méltóztatik tudni, hogy Beregmegye a i Bach-korszakban kezdte meg a szabályozási ; műveket, a melyek akkor »em kerültek annyiba j Beregmegyének, mintha a mostani szaktekintélyek 30 centiméterrel emelik a töltés koronáját. I (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) A másik, a mire a t. rainister ur figyelmét felhívni akarom, az, hogy méltóztassék a helyrajzi ismeretre nagyobb gondot fordítani. Ott van a folyammérnöki hivatal. Annak mi a kötelessége? Az, hogy például azon szakaszán a Tiszának, a mely épen felügyelete alá van helyezve, ott székeljen, a hol legközelebb esik; tehát Vásáros-Naményen volna természetszerűleg a székhelye. De azért,, mert ott helyiséget kellett volna bérelni az államnak, Szatmár' városában pedig volt a kincstárnak egy rozoga épülete, a melynek kireparálása többe került, mint VásárosNaményon három évi árenda, oly helyre tették a folyammérnökséget, a hol semmi dolga nincs, Szatmár városába. A Szamos-torkolat átmetszése Vásáros-Naményhoz nincs egy kilométernyire, | Beregszásztól pedig 4 mértföldnyire, Szatmártól | 18—§0 méri földet kell a mérnöknek tenni. | Méltóztassék kiszámítani, hogy a napidíjak és egyéb ilyen felesleges költségek és kiadások mennyit tesznek ki, ha a mérnök Beregmegyébe megy kötelességét teljesíteni, mert Szatmáron semmi dolga nincs. Ugyan van-e az államnak ennyi kidobni való pénze ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A harmadik, a mire a t. minister ur figyelmét fel akarom hivni, az, hogy közegei, lehet,
