Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-410

410. országos ülés november 18-án, kedden. 1890. 361 Bukovinából vagy akárhonnan jelentés jő a fö lel mívelési niinisteriumba, hogy kiütött a marhavész, valamennyi felcser, doctor és állatorvos mozgósittatik és 5 —7 forint napidíjjá] azonnal egy csomó embert állítanak fek mint biztost, hogy a szomszéd 1 vidékről a beteg marhát be ne hozzák, pedig azt í gondolom — igy is van, ezt nem fogja tagadni a házban senki — hogy az állatnál van nagyobb j hatalom, az állatnak, a mindenségnek ura: az I ember és mi az emberi egészséggel oly keveset I törődünk, hogy megengedjük, hogy Budapesttől j elkezdve 87* mértföldnyi vizi utón keresztül a közegészséget a legborzasztóbb kigőzölgésű romlott viz lehetetlenné tegye, megrontsa és az emberi életet rövidítse. Hisz ha ellenségünk mondotta volna azt, hogy a soroksári Dunaágat el kell zárni, még akkor sem szabad lett volna ezt megtenni éa mégis a magyar kormány egy oly operatiót hajtott végre, a mély először magát az anya- J természetet akarja megfékezni, a mihez pedig ! emberi erőnek hatalom nem adatott, másodszor 8V* mértföldnyi utón a parti lakókat koldusokká tette, a föld talajviszonyait megváltoztatta, a fák , termőképességét lehetetlenné tette és a köz- j egészséget veszélyeztette. És a vidéken vannak j intelligens emberek, kik mind tudják ezt a miseriát, ismerik e tarthatatlan állapotot, de valamennyi I mind hallgat. Mi ennek az oka ? Az, hogy vala- i mennyi oda tekint, a honnan a kegyelem szele fúj, | (Derültség) mert valamennyi mind a hatalom előtt j a sárga porig meghajol. Az a szegény, egyszerű ! elhagyott magyar- vagy sváb ember beszélhet és | jajgathat; annak csak egy kötelesség jutott osztály- j részül, mely e három szóban talál kifejezést: | Fizess! Fizess! Fizess! (Ugy van! a szélsőbalon) és j az, hogy midőn a választásnak problémája jő, I hogy akkor a hatalom előtt meghajoljon és arra | az emberre szavazzon, a ki itt e házban igazi | érdekét képviselni elmulasztotta. Sokszor előhoztam a t. háznak ezt az álla- i pótot. A kerületnek képviselője, Konkoly! József ! ép ugy tudja ezt a miseriát, mint a ráczkevei j kerület képviselője, Földváry Miklós, Nekem négy és hat szem közt igazat is adnak, : de itt a ház fórumán mindenik hallgat, mintha nem volna szemük s nem akarnák látni ezt az állapotot s mintha nem volna fülük, nem akarják meghallani annak a szegény népnek jajszavát. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az ilynemű megjegyzések insinuatio jellegével birnak, minthogy megtörténhetik, hogy az illető képviselő urak a maguk utján többet tesznek az ügy érdekében, mint a képviselő ur és mégis vádolva vannak a közönség előtt. Ezt nem tudhatja senki sem s ezért nem is szokás itt e házban egyik képviselőnek a másik ellen ilyesmit felhozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: Távol állok annak gonKÉPVH. NAPLÓ 1887—93. XIX. KÖTET. dolatától is, hogy az általam említett képviselő urakat sérteni akartam volna, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha ők felszólalnak, épen ugy fognak nyilatkozni, mint én, minthogy tisztességes, becsületes ember máskép nem is nyilaíkozbatik. Én csak egyet kérek constatálni, hogy azon vidékből rajtam kívül senki sincs, a ki e tarthatatlan állapotra és e vidék szánandó sorsára rá mutatott volna és felhívja a kormány figyelmét, hogy végre valahára tegyen ez irányban már valamit. És tennie is kell, mert az a faetor, a mely keresztülvitte, hogy az anyatermészet ilyképen az emberi —- nem akarom magamat ugy kifejezni, hogy rendreutasításban részesüljek (Élénk derültség) — fenhéjázás által mintegy sarokba szoríttass ék, mely idővel megfogja bőszülni magát ezen a fővároson, erre szavamat adom; (Derültség) ennek be kell következnie s ez a főváros annak a soroksári Duna-ág elzárásának előbb-utóbb jajgatva fogja meginni keserű levét. De akkor nem lesz ezen a tudósok közül egy sem, a ki fórumra álljon és megmerje mondani: én vagyok az oka, velem számoljanak le. Akkor ezek mind el fognak szaladni s csak egyre lesz nekik gondjak, a mit nekem meg is mondtak a ministeriumban, hogy: Képviselő ur! Ne rontsa magát a képviselőházban és ne szólaljon fel ellenünk, mert a techniea ugy is sok emberi dob ki minden évben a közpályára. Minekünk olyan munkát kell teljesítenünk, hogy vége soha sem legyen, mert máskülönben nem tudnók azt a sok embert alkalmazni. És hozzátette ő méltósága, hogyha megmondanám nevét a nemzet színe előtt, ő eltagadná, a mit nekem mondott. (Elénk derültség.) Csak arra akarom a képviselőház becses figyelmét felhívni, hogy az ilyen vizi utak elzáratása feleit nagyon érett megfontolás után kell határozni és én azt hiszem, helyén való lesz, ha a főváros ellen is elkövetett ezen nagy bűn nemsokára lehetetlenné fog tétetni. Mert az a faetor. mely nem e birodalomban, hanem azonkívül lakik, szintén belátta a tévedést, mert a szép szigeten az erdő pusztul, a fák többé nem virágzanak ugy, mint azelőtt, míg a sziget boldog lakóinak szigetéül neveztetett; nem terem a szőlő, megjön a kísértés napja, a mint a Duna rettentő' dagálya keresi a soroksári Dunaágat és keresztül tör rajta, leseperi a humust a szántóföldről s a lakosokat földönfutóvá teszi ezen szerencsétlen cselekményért, mely a nemzetnek 2,300.000 írtjába kerül. Most már belátják oda fent is, az uralkodó család, hogy birtokain roppant károkat szenved, mert a talaj nem lévén többé vízzel köiülvéve, ugy a sziget, mint a szigetparti lakosok földje termőképességét elvesztette. Azt beszélik s ez van az egyház évkönyvei 46