Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-409
408. orssságos ülé» n»v« tételnél kissé részletesebb megbeszélés tárgyává teszem. (Malijuk! Halljuk!) Köztudomás szerint a gazdasági szakoktatás nálunk is alsóbb és felsőbb oktatásból áll. Hogy alsóbb gazdasági szakoktatásunk, a mire pedig nézetem szerint egyelőre a legnagyobb súlyt kellene helyezni, igen primitív állapotban van, az bizonyos. (Ugy van! balfelől) Körülbelül 3,500.000 ember él Magyarországon mezőgazdaságból és ezek közül eirca 2.000 részesül évenkint szakoktatásban. E szerint tehát gazdasági népességünkből évenkint csak minden 4.400-ik ember tanulja azt, a mire legnagyobb szüksége lenne mindennapi kenyere megszerzésében. Igen jól, igen helyesen, a szeg fejére titye mondotta tavaly Perlaky Elek t. képviselőtársam, hogy nálunk a legtöbb kisgazda még azt sem tudja, hogy mit kellene tudnia. (Halljuk! Halljuk!) Ez nekünk tagadhatlanul legnagyobb bajunk. Népnevelésünknél pedig nemhogy a gazdasági szakértelem fejlődését, de még csak az arra való törekvést sem lehet felfedezni, én legalább nem tudom felfedezni. Legyen szabad, t. ház, csak igen röviden összehasonlítást tennem, ámbár a statistíkai adatok unalmasak ugyan, de nem minden tanulság nélkül valók, a gazdasági és az ipari szakoktatás között; pedig igen gyakran lehet hallani és ez igaz is, hogy még az ipari szakoktatás is hátramaradott állapotban van és nagy fejlődést és igen sok újabb áldozatot követelne. (Halljuk! Halljuk!) S ha ezt az Összehasonlítást megteszszük, mindjárt ki fog tűnni, hogy még ezzel a másik, szintén nem nagyon magas niveaun álló oktatással szemben is minő hátramaradottság mutatkozik gazdasági szakoktatásunknál. (Halljuk 1 , Halljuk !) Már 1887-ben volt az országban 21 ipartanoda, a melyben 59 tanító 666 tanulónak nyújtott oktatást. Az alsó ipariskolák száma 129 volt, a melyben 790 tanító tanított 386 tanfolyamban 22.182 tanonezot. Felsőbb ipariskolánk volt 6, 67 tanárral és 774 tanulóval, ezen kivül a kereskedelmi iskolákkal kapcsolatban 5 tanár által 390 tanuló részesült oktatásban. Ez volt az iparoktatás helyzete í 887-ben, három évvel ezelőtt. Hogy azóta az ügy nem hanyatlott, hanem előbbre ment, az bizonyos. Magyarország összes iparosainak száma 550.000; ezek közül a számba nem vehető tanonezískolákon kívül, majdnem 30.000, tehát körülbelül minden 18-ik részesült évenkint szakoktatásban. Tehát a míg az iparnál 30.000, addig a mezőgazdaságnál 2.0O0, tehát, mint már az imént említettem, az iparnál minden 18-ik. a gazdaságnál minden 4.400-ik részesül szakoktatásban. Ezek a statistikai adatok, azt hiszem, megezáfolhatlanul bizonyítják azt, hogy gazdanber I7-én, liétfőn. 1890. 349 sági oktatásunk igen primitív, sőt talán többet is bizonyít. Ázt is bizonyítja, hogy igen siralmas állapotban van. Hogy a gazdasági szakértelmet lehetőleg általánossá tehessük, ismétlem, a gazdasági népoktatásra kellene nézetem szerint egyelőre legnagyobb súlyt, fektetni. Perlaky Elek t. képviselőtársam tavaly azon nézetének is adott kifejezést, hogy a gazdaság elemeit a polgári és elemi iskolákban taníttatni kellene. Hogy ez lehető legyen, természetesen a tanítóképezdékben és a papnöveldékben is be kellene vezetni a növendékeket legalább némi gazdasági ismeretekbe, Ugy tudom, hogy ez irányban már tétettek is lépések, azonban azon akadályba ütköztek, hogy ugy a tanítóképezdékben, mint a papnöveldékben a növendékek annyira túl vannak terhelve tananyaggal, hogy ujabb tananyag gyanánt oda még a gazdaság elemi tanítását is bevinni nem lehet. Én azonban, azt hiszem, hogy ezen akadály által nem riasztathatjuk vissza magunkat ezen helyes eszmének a gyakorlatban! megvalósításától, mert hiszen azoknak a növendékeknek maguknak is haszna lenne belőle, a mikor később kikerülnek és alkalmazva lesznek, mint tanítók és papok. Fizetésüknek egy jelentékeny része földbirtokokból állván, ha ezt ők jobban tudják kezelni, saját maguknak is több jövedelmet fognak csinálhatni. Én tovább megyek Perlaky Elek t. képviselőtársamnál; én azt gondolom,. hogy a lelkész és tanító urakat, apellálva jól ismert hazafíságuk áldozatkészségükre — serkenteni kellene s kellő utakon és módokon, azt hiszem, lehetne is, hogy a hosszú téli estéken tartsanak egyszerű népies modorban gazdasági felolvasásokat a felnőttek oktatása czéljából. Méltóztassanak elhinni, hogy az igen értelmes és igen józan gondolkozású magyar embert 10 —12 téli estén át is nagyon, de nagyon sokra meg lehet tanítani. (Igaz ! Ugy van!) A magyar nép tgv jelentékeny része ma hírlapokat is olvas. En azt hiszem, hogy a kormány támogatásával könnyű szerrel lehetne egy egyszerű népies modorban tartott gazdasági folyóiratot szerkeszteni (Helyeslés a szélsőbalon) és gondoskodni arról, hogy azt, ha nem is ingyen, de igen csekély előfizetési díj mellett (Halljuk! Halljuk!) az intelligensebb és tisztán gazdasággal foglalkozó községek járassák. (Halljuk! Helyeslés a szélső balon.) En részemről őszintén bevallom, hogy egy ily lapra igen jelentékeny subventiót is hajlandó lennék megszavazni, mert meg vagyok győződve, hogy az igen jó szolgálatokat tehetne a gazdasági ismeretek terjesztése körül és végre is erre a subventióra csak 4—5 éven át lenne szükség, a mig az emberek ezt a lapot megszoknak. Az ember sok tekintetben a szokás rabja
