Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-409

;J50 409. országos n]és november 17-éu, hétfő a. 18U0. lévén, 4 — 5 év múlva annyira nélbülözhetlen lenne már nekik, hogy akkor az állami subventiót bátran megszüntethetnénk. A magyar né]), mint a íoldmives népek általában, igen conservativ természetű. Bizonyítja ezt az is, hogy nálunk roszul kormányozva is sokáig lehet kormányozni. (Derültség balfelől.) A földmíves népet példák által szemlélet útján lehet legeredményesebben tanítan'. Ezt egy kiváló nemzetgazdász Roscher igy fejezi ki, hogy akkor, a mikor a népet tanítani akarjuk, mindig figyelembe kell venni a népnek azon sajátságát, hogy a látott iránt sokkal fogékonyaid), mint a hallott iránt. Ezt az irányt a példák általi hatást a kormány kellőképen mé^r soha sem karolta fel. Hogyan kell mintaszerűen vezetni — talán egyúttal egy kissé költségesen is — ez vita tárgyát képezheti — egy óriási uradalmat, ezt a magyar állam megtudja mutatni; de az én igénytelen nézetem szerint ez feladatát, sőt kötelességét képezné az országban létező nagy majorátusoknak is; én őszintén bevallom, hogy rosszul kezelt majorátust nem is engednék fenn állani. De azt, hogy miként kell a mai gazdasági viszonyoknak megfelelően,' ügyesen és ezélszerűen vezetni egy kis gazdaságot, erre példákat felállítani, ezt a népnek megmutatni, ezt nem kísérletté meg még egy földmívelési mini éterünk sem. Ilyen gazdaságoknak vidékenkinti felálítását tartanám én legszükségesebbnek, mert a legezélravezetőbb eszköznek gondolom a nép gazdasági értelmének < melésére. Fájdalommal kell elismernem, hogy ez is jelentékeny anyagi áldozatokkal járna, tehát ismét ott vagyunk, a mint már állítottam, hogy pénz nélkül semmit sem lehet csinálni. Azonban, azt hiszem, hogy azok a befektetések, a melyek erre a czélra megszavaztatnának, rövid idő alatt busásan térülnének vissza. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az alsó gazdasági oktatássá! foglalkozva, meg kell még emlékeznem a földmívelési iskolákról is, annyival inkább, mert a t. minister ur szombati beszédéből olyasmit vettem észre, hogy ő ezeket jóknak gondolja és azt hiszi, hogy csupán a számukat kell már folytonosan szaporítani. A földmívelési iskolák mai alakjukban távolról sem felelnek meg feladataiknak. É« ez, t. ház és t. minister ur, egyáltalán nem az én egyéni nézetem. Ez igen széles körben elterjedt nézet. Ennek a nézetnek kifejezést adott már itt e házban is Perlaky Elek t. kép viselőtársam tavalyi beszédében. A foldmívesiskoláknak ezélja lenne a kisbirtokos- osztály fiait az okszerű gazdálkodásba bevezetni. Ebben az irányban eddig még alig tudtak valami eredményt fölmutatni. Másik czéljuk lenne a középbirtokos osztály számára megbízható, a szükséges alapismeretekkel rendelkező felügyelő cselédséget nevelni és e helyett földmíves-iskoláink gazdatiszteket kezdenek nevelni. Az igazgatók, úgy látszik, abba helyezik ambitiójukat, hogy növendékeikből ne cselédek, hanem idővel arak legyenek. Én tehát oda concludálhatok, hogy a földmívelési iskolákat, hogy hasznos szolgálatot végezhessenek, nemcsak szaporítani, hanem előbb reformálni és pedig gyökeresen reformálni kellene ! és pedig a tananyagot, a tanulási módot és a | növendékek igényeit illetőleg egyaránt. Most át kellene térnem, t. ház, felsőbb gazdasági szakoktatásunkra; erről azonban nem fogok ezúttal beszélni, egyfelől azért, mert az i idő igen előrehaladt, másfelől, mert a vitát nyujI tani nem akarom. De nem beszélek azért sem, mert tökéletesen meg leszek elégedve, ha a jövő évi budgetig a t. minister ur az alsóbb népoktatást rendbe hozza, (Derültség) akkor azután beszélhetünk a jövő évi budget tárgyalása alkalmával a felsőbb gazdasági szakoktatásról is. Csupán ennyit óhajtottam e tételnél a t. minister ur és a t. ház figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! E tétel ötletéből tagadhatlan szólásjogom van, de tekintettel viseltetvén a t. ház hangulata iránt, lemondok arról, hogy Vállyi Árpád t. képvisalőtársammal polémiába bocsátkozzam. S csupán két tételnek helyreigazítására szorítkozom, világos hivatkozással arra a. beszédre, mely okot szolgáltatott, hogy Vállyi t. képviselőtársam velem most tüzetesen foglalkozni méltóztatott. Abban a beszédben egyáltalán nem mondottam, de nem is mondhattam azt, hogy a képviselőházban levő gazda képviselők nem törődnek a gazdaság ügyeive! és feladataival. Azt igenis mondottam, a mit azután később felhoztam, hogy az az impressióm van, hogy hajlandók úgyszólván saját helyzetükből kiindulva ítéletet mondani az általánosról, de azt a vádat, hogy nem törődnek, csakugyan nem hoztam fel. A mi a t. képviselő ur második állítását illeti, ez az volt, hogy én a házban levő gazdasággal foglalkozó képviselőket azzal vádoltam, hogy a protectionarismusra hajlanak. Beszédem szerint nem igy mondtam, a mint a t. képviselő ur rögtön vissza fog emlékezni, hogy én a protectionisticus irány lábra kapását és megerősítését általában az egész magyar társadadalomra mondtam, sőt rámutattam az okra is, tudniilik azon 15 évre, a mely politikai sikereit egyenesen a protectionarismusuak köszönte. Ezeket igy mondtam és igy értettem s nem szólva a többiről, a miről t. barátom megjegyzéseket tett, ezúttal csak e két tévedést igazítottam helyre.