Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-409
348 4(10. országos ölés november 17-én, httfön. 1890. indulva tárgyaljuk a gazdasági ügyeket. (Halljuk! Bálijuk!) Az általános vita egyik napján annyit foglalkoztak múltkori igénytelen felszólalásommal, hogy valóban nagy kedvein volna az általános vitában mondottakra visszatérni; azonban jól tudom, hogy ez nem igen szokásos, csupán arra kérem hát a t. ház engedélyét, hogy két rövid megjegyzést tehessek csakis Herman Ottó t. képviselőtársam beszédéve, (Halljuk! Halljuk!) melyet mindnyájan, mint az ő géni alis beszédeit mindig, a múlt hét végén is a legnagyobb érdeklődéssel hallgattunk és a melyben, ha a t. képviselőtársam még egy negyedórát, beszél, még azért is a vasút ellen kiabáló fuvarosoknak nevezett volna bennünket, a miért mi még a földben akarunk búzát termelni, a helyett, hogy azon igyekeznénk, miszerint a tudomány vívmányaival vegyészeti laboratóriumokban mesterségesen állítsunk búzát elő. (Általános derültség.) Egyik megjegyzésem ez. Teljesen félreértett engem t. képviselőtársam, midőn azt hitte, hogy azt a bizonyos angol által emlegetett milliót én egészen a kormánytól kívántam. (Halljuk! Halljuk!) Én nem az egész milliót kívántam a kormánytól, hanem azt igenis kívántam és kívánom, hogy támogassa azokat a földbirtokosokat a millió megszerzésében, a kik pusztán önerejükre utalva, a milliót megszerezni nem képesek ; (Helyeslés) támogassa pedig azért, mert a milliót megszerezni nemcsak a földbirtokosoknak áll érdekében, hanem Magyarország minden osztályának is érdekéhen áll. (Igaz! (így van!) Ez, t. ház, a legtávolabbról sem jelentheti azt, mintha én mindent a kormánytól kívánnék vagy várnék. T. ház. én ezt nem kívántam, azonban ha kívántam volna is a kormánytól e milliót a földbirtokom osztály érdekében, akkor sem más által nyújtandó segítse get kívántam volna, mert hiszen azt meg fogja nekem t. képviselőtársam engedni, hogy az állami bevételek közt egy kevés „egyenes földadó 1 ' is szerepel. (Ugy van! JJgy van!a jobb- és baloldalon.) Ezt pedig tudomásom szerint a földbirtokos-osztály tagjai fizetik. Méltóztassék elhinni, hogy midőn én több áldozatot sürgetek földmívelési czélokra, akkor csupán azon politikának inangurálását sürgetem, hogy az állam többet fordítson produetiy, mint inproductiv czélokra. (Helyeslés.) Másik megjegyzésem ez. T. képviselőtársain azt gondolja — legalább azt veszem észre egész beszédéből — hogy mikor én a földbirtokos-osztály tagjairól beszélek, több ezer, vagy legalább több száz holdnak birtokosait értem. De én földbirtokosnak nevezem mindazokat, a kiknek földbirtokuk van; szerintem épen olyan földbirtokos az, a kinek csak V* hold földbirtoka van, mint a ki 10.000 holdnak az ura. (Helyeslés.) Es méltóztassék elhinni, hogy én j ezeknek a kisebb birtokosoknak a részére sürgetem mindig az erőteljesebb támogatást, mert a nagyobb birtokos, sőt a középbirtokos is pros. perálhat még akkor is, ha az állam egy kis : személy- és vagyonbiztonságon kívül mást nem i nyújt neki, (Igás! Ugy van! bal/elöl) a mire példát szolgáltatunk igen sokan a magyarországi i földbirtokosok közül. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Csupán ezeket akartam megjegyezni s most áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) A földmívelés azon tudomány, a mely a legsokoldalúbb ismereteket kívánja. Ezt a tételt állította fel és csakhamar j el is terjesztette egy amerikai kiváló nemzeti gazda már a hatvanas évek elején, tehát csakj nem 30 évvel ezelőtt. Hogy azonban nálunk ezen nézet még nem terjedt el. abban tökéletesen igaza van Herman Ottó t. képviselőtársamnak. Fájdalom — ugy látszik — hogy Amerikából csak a gazdasági termékek jönnek át hozzánk gyorsan, a szellemi | termékek azonban bizonyos lassúsággal kelnek át az Oczeánon. Higyje el a t. képviselő ur, hogy én örülnék neki legjobban, ha megfordítva lenne a dolog, mert senki nálamnál jobban nem tudja, hogy nagyobb szükségünk lenne az amerikaiakat olyan előnyösen jellemző gyakorlati felfogásra, az amerikai üzleti szellemre, mint az amerikai búzára. 13e hogy az előbb említett nézet nálunk még általánossá nem lett, ezért ne méltóztassék csupán a gazdaközönséget okolni, mert ennek oka volt a kormányzat is, mert a gazdasági ismeretek elterjesztésére, általánossá tételére mindenkor és mindenütt állami intézkedések is szükségesek voltak. Ezt nem szemrehányásként mondom, csak constatálom. Hogy kellő szakértelem nélkül semmiféle téren sem lehet ma már haladást létesíteni, ezt mindenki elismeri. Hogy tehát a szakoktatás kérdése minden téren igen nagy figyelmet érdemel, azzal, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk. Évek hosszú sora óta a legélénkebb eszmecsere tárgyát képezi gazdasági szakoktatásunk kérdése ugy a szakkörökben, mint a gazdasági folyóiratokban. (Halljuk ! Halljuk!) De az is igaz, hogy a földmívelési ministerek budget-beszédeiben, pedig azok között programmszertí beszédek is voltak, sohasem találkoztunk ezen kérdés megérintésével. Nem szólt erről soha egyik ministerünk sem. Ezt sem szemrehányásként mondóim ezt is csak constatálom. (Halljuk! Halijuk!) Én laicus lévén magam is a gazdasági szakoktatás terén, nem érezhetem magam legtávolabbról sem hivatottnak bírálatot mondani a fölött, hogy jelenlegi gazdasági szakoktatási rendszerünk jó e, vagy sem? Használni vélek azonban az ügynek már csak azzal is, hogy ezt a kérdést itt, a maga helyén, az illető
