Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-409

409. országos iilos november 17-én, hétfőn, 18S)0. 34B pedig még kevésbé, mert ezt csak szakjogászok dönthetik el, tehát döntsék el Magyarorszá­gon is. A mi Tisza István t. képviselőtársam fel­szólalását illeti; én nagyon fognék örülni, ha az ő unokája fogná elérni majdan azt az állapotot, hogy itt oly hatalmas állam, oly hatalmas tár­sadalom lenne, mint Angolországban, Német­országban és Francziaországban, a hol egy káros intézmény nem nyúlhat mélyre és nem rombolhat nagy körben. De a mi társadalmunk­ban, t. képviselő ar, másképen kell megítélni a dolgokat és az ilyen intézményt meg kell ítélni a szerint, hogy már iskolás gyermekek is hozzá­férnek és azok kezdik a játékot a totalisateurön. Én mondom, örvendeni fogok, ha megéri azt az ő unokája, hogy itt a totalisateur nem lesz ártalmas és a játékszenvedély korlátozása nem lesz Szükséges. Hiszen, t. képviselőház, miért nem mondjuk meg, hogy hagyassák szabadon annak abirbicses­nek a joga a vásáron, hogy bibircseit felállíthassa. Vájjon miért üldözik azokat a kicsinyeket, a kik kávéházakban és másutt apró szerencsejátékokat folytatnak épen annyi chanee-szal, mint a mennyi ehance-sza van annak, aki a totalisateurön játszik. És ha % t. képviselő ur azt mondja, hogy az a nye­reség, a mely a társulatra háramlott, verseny­díjakra és a lótenyésztés emelésére fordíttatott: én ezt nem vonom kétségbe, hanem azt kérdem, hogy vájjon Magyarországnak egyik legelőkelőbb tár­sulata, a magyar társadalom dísze, szívesen fogadja-e el azt a pénzt, a mely szegény mester­legények és szegény iskolás gyermekek zsebéből megy ki a saját czéljaira, 500.000 forintot öt esz­tendő alatt? T. ház! Ez olyan pénz, a melyre csakugyan azt lehet mondani, hogy „ölet" és nem illik, hogy a társulat azt elfogadja. Ezek az én szavaim ; a többit majd el fogják intézni Magyar­országnak biróságai. Madarász József jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: Méltóztassék megengedni, hogy ezen kérdéshez, mely ugy a hírlapirodalom terén, mint a képviselőház szószékeiről és a túli­nak és a szónak minden fegyverével annyiszor vitattatott, néhány szóval én is hozzájáruljak. A t. minister ur volt oly szives megnyugtatni bennünket az iránt, hogy ő a tanulmányozás stá­diumában van a lottó és totalisateur kérdésében. Az iránt, ugy hiszem, egyet értünk — és szabad azt constatálnom — hogy a t. minister ur is be­látja, hogy tényleg egy társadalmi betegséggel állunk szemben, a melynek a gyökerei épen a legalsóbb rétegekbe hatnak le. Már most bátor leszek arra reflectálni, hogy a t. minister ur, az ő hosszú tanulmányozása után, milyen eredményekre jutott el ? Az első dolog az, hogy a t. minister ur eon­stataija, hogyő ezt a totalisateurt bélyegilletékkel rótta meg és kereseti adóval; röviden constatálja, hogy beállott osztozkodó companistának a tota­lisateurrel. Másodszor a t. minister ur milyen prin­cipiiimot állít fel? Azt mondja, hogy ő majd haj­landó eltörölni a totalisateurt, de ezt mindenek előtt azon feltételhez köti, hogy a külföld államai majd miként disponálnak. Már méltóztassék nekem megengedni, ha erkölcsi alapból indul ki a t. minister ur és az intézményt rossznak tartja, a mint hogy én rosz­nak tartom azt a princípiumot, hogy mindig a külföldi törvényhozásokhoz mérjük erkölcsi insti­tutióinkat, akkor itt neki megállapodnia nem szabad. Méltóztassék megengedni, de Monté Carlo, A schaffenburg, Baden-Baden és hasonlók törvény­hozásai ezt megengedik és a t. minister ur ked­véért sohasem fogják ezen intézményt reducálni. (Ugy van! a szélsőbalon.) De miért is kértem én tulajdonképen szót? A t. mÍDister ur, mint pénzügyminister sajátságos paradoxont állított fel. Azt mondja, hogy bélyeg­illetéket és keresetadót követel tőlük, de más­részt megígéri, hogy mindent el fog követni a játékszenvedély korlátozására. Hát, t. ház, vagy erkölcsi alapon áll az államnak keresetadó kö­vetelési joga és akkor a minister ur kötelessége, hogy fokozza ezen jövedelmi ágat; vagy pedig erkölcstelen a basis. Ez a kettő egymással meg nem fér, mert ha a minisser ur oly intézkedéseket akar életbeléptetni, melyek által korlátozza a jövedelmet, azt akarja, hogy kevesebbet vegyen be, ez új magyar financpulitika lenne. (Derültség a szélsőbalon.) Azért kérem a t. minister urat, ne állítson fel dyen hypothesiseket, melyek egyike a másikat főbe üti, hanem méltóztassék többször hangoz­tatott ígérete alapján odihatni, hogy a játék­szenvedély elfojtassék, mert erkölcsös államot akarunk és nem akarunk minden erkölcstelen szenvedélyből hasznot húzni. Méltóztassék férfitihoz illő bátorsággal a kérdést megragadni és az intézmény eltörlése iránt törvényjavaslatot benyújtani és mi támo­gatni fogjuk a minister urat. (Helyeslés a szélső balon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Xem tehetem, hogy néhány perezre szót ne kérjek. A t. képviselő ur igen határozott föllépéssel és oktató magatartással először is a külföldre méltóztatott hivatkozni, hogy -— nem tudom — Monte-Carlóban — va^y előttem isme­retien játékbarlangot, Asehaffenburgot méltóztatott említeni (Derültség) — ott ezt az intézményt soha­sem fogják eltiltani. Hát én nem is ezt mondtam, hanem mondtam azt, hogy a külföld magatartása irányadó, a hol nagy forgalom van ezen be-

Next

/
Thumbnails
Contents