Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-408

408. orsEágos ülés november 15-én, szombaton. 1880. 313 kezekbe kerüljön, de az is lehetetlen, hogy a jövőre kellő számú jó kezek fejlődjenek, mert semmi sem lehangolóbb az emberre nézve, mint hogy ha látja, hogy minden törekvése daczára mellőztetik és más szempontok által támogattátva az érdemtelenség eléri czélját. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket előadva, t. ház kijelentem, hogy a fóldmívelésügyi minister költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés lálfelőlj Elnök: Herman Ottó képviselő ur kér szót a t. háztól. (Halljuk! Halljuk !) Herman Ottó: Annál a körülménynél fogva, hogy Gaál Jenő t. képviselőtársam és régi jó barátom egész beszédét úgyszólván az én tegnapi fejtegetéseimre építette: talán nem követek el szerénytelenséget, ha megkérem a t. házat: méltóztassék megengedni, hogy a magam védelmére pár szót szólhassak. {Halljuk ! Halljuk !) Elnök: A t. ház méltóztatott beleegyezni, hogy a képviselő ur röviden szólhasson. Herman Ottó: Azért kérem pedig azt, mert az u. n. személyes kérdés keretébe a mondandókat nem vagyok képes beszorítani, A mi különösen felszólalásra indít, az azon körülmény, hogy a t. barátom két szót használt, t. i. azt, hogy nem óhajtaná, hogy a franezia állapotok itt hamis színben tüntettessenek fel; másodszor pedig egy általam felhozott eszme ötletéből, t. i. a hegyaljai terrasirozásra vonatkozólag, ezen eszmét meglehetősen nyíltan a futóbolonddal hozta kapcsolatba. (Derültség.) Egyébként, t. ház, én nagyon köszönöm t. barátomnak az ő felszólalásának beosztását, mert az elismerést és gáncsot akként osztotta fel, hogy valósággal úgy éreztem magamat, mint hogyha directtermésű amerikai borral tartott volna engem. (Derültség.) Hát, t. ház, én tegnapi beszédemben egyetlenegy szóval sem vontam kétségbe azt, hogy Francziaországban nagy tevékenység uralkodik minden téren. Én nem beszéltem az immuniv rendszerről, mert azt ott felfedezték és nagymértékben alkalmazzák; én nem beszéltem a szénkénegezésről, a gyérítésről, azt is ott alkalmazzák, hanem a tulaj dónk ép eni reeonstructióról, mely az oltványozásra van alapítva és arra mutattam rá, hogy mindazok, a kik künn jártak, elősorolták jelentésükben, hogy hol, hány hektár reconstruált szőlőterületet láttak. És én már akkor, mikor a phylloxera-bizottságban a t. képviselő ur eszméit kifejtette, különösen az oltványozásra nézve, akkor is rámutattam a különbségre, a mi a magyarok és a franeziák közt van, t. 1, bizonyos műveletekre Francziaországban, a hol nagyobb az industriosus érzék, KÉPVH. NAPLÓ 1887—-92. XIX. KÖTET. mint Magyarországon, a hol industriositäs, fájdalom, kellő mértékben kifejlődve nincs. Azt sem mondtam tegnapi beszédemben, hogy a hegyek érdekében nem keli elkövetni mindent. Benne van tegnapi beszédemben, liogy el kell követni mindent, de én a magyar borászatnak jövőjét inkább a homokon kei esem, mint máshol, mert a franezia minták Magyarországon, mikor tudjuk, hogy minden tekintetben mekkora különbség van a felfogások közt, nem alkalmazhatók. Azt sem mondtam, hogy ellensége vagyok a segélyezésnek. Legkevésbé sem, a maga helyén magam is járultam azon eszméhez, hogy keletkezzenek szőíőszeti társulatok és hogy azokat a kormány segélyezze és gyarapítsa. Nagyon természetes s ezt talán képviselőtársam is meg fogja engedni, hogy a dolog akként áll, hogy most számos vidéken azt is várják, hogy a szövetkezetet a kormány initiálja. (Igás! ügy van!) A kormány feladata_, ha segélyezésről van szó, segélyezést ott megadni, a hol a tevékenység már mutatkozik; de a hol kellőkép felemelkedni segélyezés nélkül nem tud s ott megjelölni, kimutatni az irányt. Initiálni azon téren kell, a hol az ab ovo szükséges, merőben új irányokban, a tevékenység új terein. T. ház! A mi azt az eszmét illeti, melyhez t. képviselőtársam a futóhomok czímet kötötte, hát én nagyon bámulom, hogy egy olyan tapasztalt nemzetgazda és egyszersmind, elismerem, pénzügyi capacitás csak azt az egészen egyszerű pénzügyi műveletet tartotta szem előtt, a mely a kifejtett eszme rögtöni megvalósítására szükséges, t. i. úgy veszem, ha valaki egy területet terassirozm* és homokkal fel akar tölteni, hogy mennyi pénzbe kerül e művelet keresztülvitele s hogy az, ki fog adni egy oly summát, a mely meg fog felelni egy csinos birtok árának. Én sohasem vettem igénybe a t. ház figyelmét pénzügyi dolgokkal, mert, megvallom, laicus vagyok benne; de annyit én is tudok, hogy a hol elpusztult mívelési ág reconstruetiójáról van szó, számításba kell venni mindazokat a költségeket, a melyeket annak megújítására és fentartására évről-évre fordítunk és mikor én azt az eszmét lanciroztam, azt tartottam szem előtt, hogy föl van vetve a Hegyalján a szénkéneggel való védekezés; ez pedig holdankint és évenkint is bizonyos állandó költséget tesz, a mely költségnek a tőkéjét véve, merem mondani, hogy ezt a terrasirozást igenis véghez lehet vinni fokozatos befektetés útján, t. i., ha ez nem egyszerre, hanem évről-évre történik. Mert hiszen arról nem volt szó, a mit mi magyarok, fájdalom, oly gyakran igénybe veszünk, hogy hirtelen, egyszerre, egy esztendő alatt állítunk helyre valamit; hanem én rámutattam a dalmát városokra, a hol hosszú évek során át sikerült a 40