Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-408

3Í4 MS. országos ülés november 15-én, szombaton. 1890. terrassirozást keresztülvinni, tehát évről-évre való fejlesztés útján. Ezt tartottam én szem előtt. A mi pedig a t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy a Hegyalja homokba ültetett szőlőfajai caracterek szerint vesztenének, meg fogja engedni nekem, hogy én nekem magamnak erről alaposabb tudomásom lehet, mint másnak s ez az alaposabb tudomás az, hogy a szőlő tápszerül nem fogad el semmi mást, mint a mi vizben oldható és minthogy a homok hygroszkopicus, a Hegyaljának körülfekvő talaja pedig traehíticus, igy tehát az ottani nedvek a homok hygrosypicus természeténél fogva felszívódnának és a növénybe vitetnek. De én ezt az eszmét nem is a kivitelre való tekintetből ajánlottam; mert igen jól tudom, hogy az nálunk és egy oknál fogva alkalmaztatni nem fog. Arról meg vagyok győződve, hogy ez Amerikában sikerrel történik és nálunk is történhetnék. ha vasúttal szállítanák a szükséges anyagot. De én csak arra mutattam rá, hogy a mit százados törekvések következtében a dalmát városok el tudtak érni, arra a munkásságra kell rávenni a magyar társadalmat is, (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon) hogy nehéz körülmények között még a kopár sziklán is tudjon magának gazdaságot teremteni. Én tehát erre a tényre nem mint alkalmazandóra, hanem csak mint példára mutattam rá, hogy buzdítsa azokat, a kiknek a serkentésre nagy szükségük van. Különben, t. ház, én nem tartoztam oda azok közé, a kik ha hibát követnek el, azt el nem ismerik. Abhan az egyben csakugyan igaza van Graál Jenő t. képviselőtársamnak, hogy én a franezia phylloxera-bizottság legújabb kötetét nem forgattam, annak statistikai anyagát nem ismertem úgy, mint kellett volna. De az én beszédemnek nem is az volt a czélja, hogy a francziák nagy vívmányait és előnyeit feltüntesse, hanem hogy itt a magunk körében bizonyos hibák ellen kikeljek, úgy, a mint én azokat látom és buzdítólag hassak arra, a mire határozottan szükségünk van. a szövetkezésre, az öntevékenységre; mert ha öntevékenységet nem fejtünk ki, akkor csak gyámságot követelünk, (Helyeslés a szélsőbalon) úgy a közgazdaságnak, mint állami létünk minden terén. Ez volt szándékom és remélem, ennek sem becsületes, sem tisztességes voltát senki nem vonhatja kétségbe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk!) Azon örvendetes tapasztalást eonstatálom, hogy a t. ház és kormány a phylloxera-ügyben végtére kilépett a gondolkozás stádiumából és igyekezik a coneret tettek terére is lépni. Azon beszéd, a melyet tegnap Boros t. képviselőtársamtól hallottunk, arról győzött meg, hogy végtére a kormány körében is érzik, hogy e kérdést nem elég a társadalomra utalni, nem elég az egyes gazdák tevékenységét felhívni és sarkalni, hanem itt az ideje, ha már nem késő, hogy a kormány is a maga erejét, a maga tevékenységét és ha kell, a szükséges anyagi eszközöket is vesse latba ezen vész fékezésére. A t. kormány eddig várakozó álláspontot foglalt el. Minden ténye és minden eddigi működése a tétovázást jelenti. Még ma is ugy látszik, hogy nincs tisztába a teendőkre nézve. A t. kormány a phylloxera-bizottsägot felállítván, meg-meghallgatja annak véleményét. E vélemények időnkinti meghallgatásával jutottunk odáig, hogy az eddig elpusztult területek megháromszorosodtak; sőt egy pár év alatt Magyarországnak egész területén régi szőlő található nem lesz. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nincsen tehát többé idő hosszas gondolkodásra, eljött az ideje a rögtönös tevékenységnek. Ezért örvendek Boros t. képviselőtársam beszédének, hogy végtére egy coneret tervet említett fel, a mely az állami tevékenységnek mérvét mintegy körülirta. Lehet a felett sokat beszélni, hogy e tevékenység mily modorban mennyire terjedjen; azt a kormány határozza meg az eddigi tapasztalatok alapján, a fő az, hogy a tevékenység terére lépjen rögtön. Boros t. képviselőtársam felemlítette, hogy 3 0 év alatt körülbelül hány százezer már eddig elpusztult holdat lehetne telepíteni, de egyben téved a t. képviselő ur, mert nem veszi tekintetbe, hogy 10 év alatt e szám már megkétszereződik; mert ha ismét azon egyoldalú felfogás fog irányt adni a védekezéshez, a mely a kormány intézkedéseit eddig jellemezte, ezzel a bajok rohamosan emelkedni fognak. Ma például Magyarországon a szőlőtermelés reconstruálására — ismét egyoldalúan — az oltási mód ajánltatik és szerintem, ez a legelhibázottabb lépés; nem mintha én annak a módnak nem volnék barátja, barátja vagyok, de elhibázott lépés, hogy egyoldalulag csak ez cultiváltatik és a védekezésnek egy fontos része, a szénkénegezés is ép oly elhanyagolt állapotban tartatik, mint eddig volt. Itt ugyan — mint már előttem szólott t. képviselőtársam is felemlítette — mintegy rossz néven veszik, hogy a magyar szőlősgazdák e tekintetben épen ugy gondolkodnak, mint én — a ki különben a kormánynak istápolását nem óhajtom mindenben — hogy a kormány előljárjon, segélyt adjon és kezét a magyar szőlősgazdának mintegy hóna alá tegye. Sajátságos az, t. ház, hogy épen a magyar szőlősgazdát illetik azzal a súlyos váddal, hogy