Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-408
312 ^ <W- O'gzágOíi ülés november 16-én, szombaton. 1890. birtokosnál azok sikerültek. Már most nem kötelessége-e a kormánynak ezt a helyesen megindult mozgalmat pártolni és támogatni? Én aist hiszem, hogy igen. Azon kivül a kísérletezés ép ugy kötelessége a mi kormányunknak, a, mint kötelességének tartja ezt a franczia. Az adaptálási kísérlet abból a szempontból, vájjon mily alany mily talajba való, továbbá minő oltóágak és alanyak illenek össze, a kormány feladata. Felfogásom szerint nemcsak a fővárosban kellene e czélból centrumot állítani, hanem minden hegyvidéken egy kísérleti telepet létesíteni, egyrészről azért, hogy kísérlet létesíttessék, másrészről, hogy az oda való közönség saját szemeivel lássa az eredményt, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy nálunk az emberek nem a szó és írás után, hanem szemmel látható tények után indulnak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) En egyebet, t. ház, a kormánytól ilyen dolgokban soha sem kívántam és most sem kívánok. Ennélfogva azok, a kik ugy gondolkoznak mint én, nem érdemlik meg azt a kritikát, melyben Herman Ottó t. képviselőtársam részesítette őket. De végezve azon dolgokkal, melyekre nézve véleménykülönbség volt közöttünk, viszont el kell ismernem, hogy volt beszédének néhány része, melyekhez én föltétlenül hozzájárulok. Teljesen igaza volt t. képviselőtársamnak abban, hogy Magyarország földmívelési ügyének intézése organisatorius tevékenységet követel, mert az a verseny, a melylyel mezőgazdaságunknak küzdeni kell, oly súlyos, hogy csak a bennünk lakozó összes erő játékba vonása mellett vívhatjuk meg azt. Nagy örömmel hallottam tehát a minister ur tegnapi beszédében, hogy ő maga is közegeket akar magának teremteni a vidéken. Erre alkalom lesz akkor, a midőn a mezőrendőrségi törvény fog tárgyaltatni s a midőn az administrativ teendők elvégzése szempontjából oly közegeket kell létesíteni, melyek nemcsak bureaucraticus, hanem egyéb tulajdonsággal is bírnak. Az érdekeltséget kell belevonni ide, olyformán mint például az ipartestületeknél történt. Nem akarom tovább elemezni a dolgot, bár magam tisztában vagyok azzal, hogy mit kellene tenni. Tehát szervezkedni kell, mert az merő képtelenség, a mire gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam tegnap szintén rámutatott, hogy a gazdasági egyesületek köréből a gazdaközönség legnagyobb részt kivonja magát. Oly orgánumokat kell tehát teremteni, melyek egyrészt az administratio ügyében felfelé s lefelé végzik a teendőket, másrészt a gazdaság ápolására is mindent elkövetnek egész az utolsó faluig. (Helyeilés lolfdől.) Helyeslem azt is, a mit a t képviselő ur az oktatásügy felkarolása és az értelmiségterjesztésére vonatkozólag mondott. Már a pénz-, ügyi bizottságban voltam bátor a t. minister urat figyelmeztetni, hogy földmívelési iskoláink nagyon helytelenül vannak szervezve. Ezen iskolából rendesen II-od osztályú gazdatisztek kerülnek ki, a kik földmíves iskolai tanulmányok elsajátítása után a reájok váró feladatot méltóságukon alulinak tartják. A nép fiai, a kisebb gazdák rendszerint nem is vesznek részt a földmíves-oktatásban. Kívánatos volna, hogy ide ezek az elemek bevonassanak s e czélból a földmíves iskolákat szaporítani kell s a mennyiben a pénzügyi tekintetek ezt nagyobb mértékben meg nem engedik, oda kell hatni, hogy minden községben a franczia „ferma éeole" módjára egy földmíves mintagazdaság állittassék, a melyben az illető kisgazdák valamely munkás foglalkozást elsajátíthassanak (Helyeslés balfelöl.) A telepítés kérdésében is osztozom a t. képviselőtársam nézetében s már a pénzügyi bizottságban kifejeztem abbeli véleményemet, hogy kár volt az államjavakat oly mértékben eladni, hogy azokból telepítési; czélokra aránylag csak kevés maradt. De az is elég tekintélyes mennyiség, a mi maradt, arra, hogy feíhasználtassék. A telepítésügy, a mint értesülve vagyok, a pénzügyi bizottságban kapott felvilágosítások után, ki fog vétetni egészen a pénzügyminister hatásköréből és teljesen a földmívelésUgyi minister hatáskörébe vonatik. Ezt én helyeslem és teljesen csatlakozom azon kívánsághoz, hogy az ezentúl eszközlendő telepítések ne jussanak a csángótelepítés sorsára. Nagyon megszivélendő dolog, a mit a kereskedelmi éi ipari tevékenységre és az e nemű munka tekintélyére vonatkozólag t. barátom tegnap mondott. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek a tevékenységnek nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is a benne való részvétel által kimutatott tisztelete nélkül nincsen nemzeti nagyság. (Helyeslés balfelol.) Kívánatos lenne, hogy a mi magyar értelmiségünk fiai, kereskedelmi és ipari pályára is neveltessenek, ez által — nézetem szerint — leginkább érhetnők el a társadalom egyöntetűségét. (Élénk helyeslés balfelol.) És végre a protectio-rendszerről is szólott beszédében. Föltétlenül hozzájárulok nézetéhez. Nem akarom ezt a themát tovább fejtegetni, tudjuk mindnyáján, bogy a protectio rendszere mily mérvben uralkodik Magyarországon. Kívánatos, hogy ezen uralomnak véget vessünk. Mert, t. ház, az egyeseknek és a nemzeteknek élete, küzdelem a létért. Ha a nemzet a maga legjobb erőit nem viszi a harczba, ebben a küzdelemben nehezen fog megállani. Már pedig a rendszeres protectio lehetetlenné teszi, hogy nemzeti ügyeink vezetése a jelenben a legjobb
